A nagy találkozás

Ilyenből több is volt az elmúlt héten. Most az elsőről írok.
Virág, Vince, Csabi. Ez egy olyan hármas, amely annak idején egy jó baráti kört jelentett. Igaz, a tagjai akkor épp nem igazán voltak ezzel tisztában. No igen, legfőbb elfoglaltságuk az volt, hogy fölhízzanak 2 kilóra a Péterfy koraszülött hízlaldájában. A barátság igazából az anyukák közt szövődött. Együtt izgultunk végig pár hetet, hogy vajon ki fog először hazamenni. A fent említett sorrendben sikerült.
Aztán elhatároztuk, hogy ismét találkozunk, immáron a kórházból kiszakadva, vidáman, kötetlen körülmények között. Ezt sikerült is alig több mint két év után megvalósítani. Múlt csütörtökön Vincééknél volt az összejövetel.
Szóval az elmúlt két évben jól megnőtt mindhárom gyerek. Bár a Péterfyben Csabi még utolsó helyezett volt, azért mostanra már sikerült egy erős középső helyet kiharcolnia - mármint testméreteket illetően. Haja még mindig neki van a legkevesebb. Viszont beszédben szintén középső. (Hú, hogy Virág már mennyit dumál! És az igéket is jól ragozza!) Valahogy úgy alakult, hogy Vince és Virág jól elszórakoztak együtt a tál kölesgolyó körül, Csabi meg közben oldalt játszott a biciklivel, busszal, meg mindennel, ami a kezébe akadt és brümmög. Amolyan külső szemlélő, akárcsak az anyja. De biztos vagyok benne, hogy jól érezte magát. Volt kaja is, meg kismotor, meg matricák, meg mindenféle jó. Amikor Beáék elmentek, akkor Judit minket még marasztalt, úgyhogy végül Zsolti is odajött kicsit, bár addigra Vince pont nyugovóra tért, és így nem találkoztak. No de a felnőtteknek sem árt egy kis csevej.
Hiába, hogy a kórházban töltött hetek emberileg nagyon nehezek voltak, de jó társaságban tölthettem el, és jó újra látni az egykor kedves arcokat. Remélem, a következő találkozóra már nem kell két újabb évet várni.

Ja, mindez Vince szemszögéből itt olvasható.