Mottó: lehet, hogy a gonosz száma 666, de a színe a sárga
Abstract
Kíséreltünk tárgya, hogy egy fiatal humán egyed agya megszüntethető-e megfelelő mennyiségű Spongyabob rajzfilm megtekintésével. Igazolni fogjuk, hogy komoly erőlelépés érhető el a területen. Az implementációs környezetet egy hozzávetőlegesen 4 éves hímnemű példány szolgáltatja. Kutatásunk fontos eredménye még, hogy az egyed szüleinek idegrendszere is - mintegy mellékhatásként - egy spulnira képes automatikusan felcsavarodni.
Introduction and preliminary results
Spongyabob vizsgázik Puff asszonynál (forgalom): éppen elüt egy gyalogost és rákérdez, hogy most mennyi pontja van, mínusz 224, válaszolja Puff asszony és azt mondja, hogy ezennel a vizsga véget ért, mire Spongyabob (aki mintha ezt nem is hallotta volna): remek, akkor még helyrehozhatom a hibáimat és maga felé húzza a sebváltót és beletapos a gázba... [1]
Csabi mostanában kicsit durván rákattant Spongyabobra. Ez kezd egyre jobban zavarni. Mert régen én szerettem még a Spongyabobot... és nagyokat nevettem rajta (móka, kacagás, vicc), de századjára megnézni már nem ugyanaz.
Tényleg alig lehet levakarni a számítógépről vagy tévéről és mostanában mást semmi más rajzfilm nem játszik, csak ez az agyalágyult sárga tengeri szivacs.
Experiments and main results
Az például szörnyű, hogy a Spongyabobban nagyon gyakori dolog, hogy dolgok, tárgyak sőt szereplők felrobbannak, összeütköznek meg ilyenek (ebben a tekintetben méltó utódja a Tom és Jerry típusú rajzfilmeknek). És persze a fiam akkor ezeket el akarja játszani. A játékai ilyenkor szomorúak. A karácsonyra kapott busza valami borzasztó hogy, hogy néz ki. De ez persze egyenes következménye a Spongyabob "Sziklafenék" [2] című epizódjának ("a buszos" rész, ahogy Csabi nevezi).
És ami még rosszabb: kezdi felvenni Spongyabob szokásait, szófordulatait. Legalábbis úgy veszem észre, hogy mostanában onnan bővíti a szókincsét.
Elalváskor pedig néha felpattan, hogy "ez nem játék, ez egy igazi kalózhajó, igazi kalózok leszünk". Ilyenkor végig kell játszani az egész epizódot [3] és csak utána aludhatunk.
Reggelente úgy ébred, hogy felpattan és azt kiabálja, hogy "készen állok, készen állok" (lásd pl [1]).
Vagy ma délután gyurmáztunk és kizárólag Csiguszt és Spongyabobot gyúrtunk (na jó csigából volt, hogy Biguszt is [4]).
Vagy esetleg ebéd közben ha mondjuk nem ízlik neki az ebéd, akkor szúrós tekintettel az anyjára néz és azt mondja "Patrik, ki vagy rúgva" (lásd [3]). Ha pedig ízlik neki a süti, akkor dalra fakad, hogy "Hej vízi lények, hej vízi lények..." (lásd [5]).
Ez most tényleg megtörtént mert Timinek csodásan sikerült a legutóbbi paleolit sütije. A paleolit sütiben az az izgi, hogy nem használhatsz lisztet (vagy bármi gabonát). Nem semmi, ugye? Egyébként Csabi első szülinapjára Timi olyan tortát csinált, amiben szintén egy csomó minden nem lehetett, mert még Csabi nem ehetett olyat (legalábbis nem volt ajánlott bizonyos tájékoztatók szerint). És abban nem volt például tojás. Szóval én már biztos vagyok benne, hogy Timi az abszolút semmiből is remek sütit tudna sütni, csak azért használ mégis alapanyagokat, mert úgy szokás és nem akar nagyon formabontó lenni.
Még egy (szó)fordulat, amit Csabi mostanában tanult (ezt nem tudtam beazonosítani melyik részből): csinál valamit, aztán elgondolkodva megáll, majd hirtelen felderül az arca és azt mondja: "ja, tudom már", és utána mond valamit, bármit. Pl játszik a szobájában, megáll elgondolkodik és azt mondja "ja, tudom már: pisilni kell", és megy is.
Vagy egy másik hülyesége: azt mondja "Éhes vagyok. Van kesztyűcukorkám. Nyamnyam. Pfúj ez kesztyűízű." (Szintén a Sziklafenék [2] című részből.) Egyébként az, hogy "éhes vagyok" azt persze önmagában is szokta mondani, de csak a leglehetetlenebb helyzetekben. (Véletlenül sem pl ebédidőben, akkor nagyon nem lehet rávenni az evésre.) Pl megvacsorázott, fogat mosott, fürdött és már hálózsákban majdnem alszik és közli, hogy éhes. Nincs mit tenni, kicsomagolom, megyünk enni. Utána újra fogmosás (az elsőre sem könnyű rábeszélni, a második fogmosásra már művészet). És volt már hogy utána közli, hogy ő még mindig éhes. Ekkor kicsit rángatózni szokott a bal szemem, de egy gyors feles megnyugtat. Oké akkor eszünk. Harmadik fogmosás. Ez nemcsak úgy hangzik mint a "harmadik világháború", hanem ez AZ IS (egy újabb feles segít). Hálószoba, hálózsák, estiima, miatyánk, lámpalekapcsolás. És utána: egy csendes, de határozott: éhes vagyok. Oké, de még mindenekelőtt: újabb feles. Aztán már azért megpróbáljuk lebeszélni, hogy kicsifiú nem vagy te éhes. És nagy nehezen ez sikerül is. Azért eddig háromnál több fogmosásra még nem volt példa. De azért én már ezekben az esetekben elég vidáman fekszem le és jó mélyen is alszom.
Szóval ezek után volt a múltkor, hogy a sötétben közli, hogy "éhes vagyok". Erre elsőre összeszorul a szívem, utána eszembe jut, hogy most elég jóféle pálinka van itthon, mire folytatja: "van kesztyűcukorkám. Nyamnyam. Pfúj ez kesztyűízű". Egyrészt fellélegezem, másrészt szomorkásan visszatekerem a pálinka kupakját.
Most volt, hogy Adriékkal (Csabi szerint Andriékkal) kint voltunk a Kopaszi gáton. És ott, ahogy sétáltunk a fűben néha szó nélkül hirtelen hasra feküdt (orrát a földbe nyomva). És ezt elismételte vagy 5-ször (egészen piros lett a végén már az orra). Nna, akkor én ezt nem tudtam hova tenni. Hát másnap otton is csinálta, hogy ugyanazzal mozdulattal a szőnyegre feküdt és azt mondta, hogy "Csigusz, kikötődött a cipőfűzőm", persze gondolhattam volna, hogy ez is Spongyahülyeség [6].
Egyébként szintén a Kopaszi gáton hallottam tőle, miközben körbe-körbe mászkált, hogy "sétafizákok". Szerintem a "sétafika" szót is a sárga átoknak köszönhetjük (lásd [7]).
Remélem Adriék nem élték meg atomcsapásként a fiammal való találkozást. Mikor például Timivel kicsit sétáltunk nyugalomban (értsd: Csabi nélkül), közben Adri és Timi labdáztak Csabival, (ne tévesszen meg senkit hogy Timi egyszerre tud velem sétálni és Adrival és Csabival labdázni, mert tényleg) és mire visszaértünk Csabi laposra taposta a fellelhető flakonokat, kedvenc kacsáját teljesen szétrugdosta (otthon komoly műtétre szorult utána) és darabokra tördelte Adriék krétáit és szétdobálta őket. Egyébként dobálás közben Timi mondta Adrinak, hogy ívesen dobja (hogy könnyebben elkaphassa a dobozzal), ezt Csabi is meghallhatta, mert utána mindig mikor dobott, akkor azt mondta, hogy "ííííí".
Csabi szeret labdázni. Kifejezetten focizni talán ritkábban, de ha mégis, akkor egyértelműen a sárgalapra gyúr.
Aznap a gyerekünk brutálisan ki lett fárasztva. Már hazafelé elaludt az autóban, otthon átöltöztettük, de utána 1 perc sem kellett az alváshoz. Gondoltuk másnap, majd jó sokáig aludhatunk. Hát.. ne tudd, meg milyen az, ha hajnalban 5:30-kor kell felébredned arra, hogy valaki vidáman ugrál rajtad és azt kiabálja, hogy "készen állok, készen állok", és ezek után még vele együtt meg kell nézned 10 részt a Spongyabobból. Hát vannak dolgok, amiktől kinyílik a bicska az ember zsebében. Nem is értem, hogy Csabi tulajdonképpen, hogy élte túl.
És hiába mondogattam, hogy "Csabika, meglátod majd napközben fáradt leszel". Nem érdekelte. De a durva az, hogy nem is lett fáradt, csak én kókadtam el 9 óra körül annyira, hogy egyszerűen beleestem Csabi ágyába és ignorálva az "Apu gyere játszani" illetve a "Patrik, ki vagy rúgva" felszólításokat egyszerűen elaludtam. Egyébként a Barbie-dalt [8] álmodtam. Miért van, hogy ébren is és álmomban is egy-egy üresfejű lény körül forognak a dolgok? (Hopp! Figyelted? A politikát és a munkát egy szóval sem említettem az előbbi kontextusban.) Szóval álmodtam, ő közben meg játszott vidáman. Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebéd után Csabi is aludt mint a kisangyal.
A múltkor meg olyat játszott, hogy Spongyabob vizsgázik. És van az a szöveg, hogy "remek, akkor még helyrehozhatom a hibáimat" és maga felé húzza a sebváltót. Egy ideig nem volt gyanús, de most már egyértelműen látom, hogy Csabinak az, hogy "helyrehozni a hibáimat" az azt jelenti, hogy "meghúzni egy kart". Mint a L'art pour l'art Rodgers (ejtsd: rodgers) kapitányos jelenetében a gerontopresszionátort [9].
Discussion and future work
Megjegyzem valami véletlen folytán pont most elromlott az asztali számítógépünk (tényleg!), úgyhogy sajnos-sajnos ott most Csabi nem tud Spongyabobot nézni. A dvd-lejátszón még dolgozom.
Mostanában esténként Timivel gyakran beszélgetünk és gondolkodunk arról, hogy komoly pedagógiai hibát követtünk el Spongyabobbal, de azért még reméljük, hogy helyrehozatjuk a hibáinkat. Tudod: meghúzunk egy kart és helyrehozzuk a hibáinkat.
Vagy ha nem, akkor legalább azt szeretnénk, hogy más szülők ezt soha, semmilyen körülmények között ne tapasztalhassák meg, és majd létrehozunk egy alapítványt (mondjuk az lesz a neve, hogy "Pusztuljon a Sárga") és mindenféle prevenciós oktatásokkal fogjuk járni az országot. Nem lesz nehéz, csak minden településen kibéreljük a művelődési házat, beküldjük Csabit (aki vidáman berohan azt kiabálva, hogy "készen állok, készen állok") és a végén eloltjuk a tüzet, eltakarítjuk a romokat és pszichiátriai elsősegélyt nyújtunk.
Most szépen alszik (tudod ilyenkor olyan békés Csaba). Hmmm. Ahogy most jobban megnézem, egyre sárgább , és mintha kicsit szivacsos állagú is lenne. Ezt sűrgősen ki kell kezeltetni! Csak az a baj, hogy akkor ki fogja megenni azt a sok medúzazselét? Ugye Csigusz? -Máú.
Irodalomjegyzék
[1] Jogosítvány
[2] Sziklafenék
[3] Kincsvadászat
[4] Magányosan
[5] A medúzavadász
[6] Lóg a cipőfűződ
[7] Sétafika
[8] Barbie-dal
[9] Űrutazás
