Szó-ta-go-lás

Anyu Csabi Hangi piac
a-nyu Csa-bi Han-gi pi-jjac (sic!)

És mindezt tök magától.
Zsolti szerint jobb lenne, ha szótagírásunk lenne, mert akkor tök gyorsan megtanulna a gyerek írni-olvasni, így meg vacakolni kell azzal, hogy a Csabi nem egy darab cs-betűvel, hanem egy c és egy s kombinációjával kezdődik, és akkor még utána jön a többi. Miközben az, hogy csa-bi tök könnyű.
(Hozzáteszem, az írni tanuláshoz némi manuális készség is kéne, azzal viszont el vagyunk maradva. Szóval nem a szótagíráson múlik.)

Munka- és ünnepnap

Még éjszaka párszor elpróbálom az előadásom, végiglapozom a slide-okat, amiket András összerakott. Reggel korán kelek, mert vasalni kell. Tegnap kimostam az ingem. Afranc!, ez nem is az!, ez a régi. Nna hol a fenében van az új? Ó, igen, ez akkor koszos maradt, na szép. De azért vasalok, hogy koszos bár, de kevésbé gyűrött legyek. Vasalás közben egy-két csokifoltot találok a hátán (?!? hol a csudában voltam ebben?), szerencsére nyállal elég jól lejön, a nyálat aztán a vasalóval felszárítom, jó lesz ez.

Munkahely: egyrészt még kell néznem az arab testvéreinknek tartandó előadást. Ráadásul próbálok készülni a scrum meetingre is. És azért az öltöny elég feltűnő, István kedvesen megkérdezi, hogy temetésre megyek-e. Köszönöm, nem, csak tudod Katar miatt. Adri és Julcsi felköszöntenek, igazán kedvesek. Aztán Adri valahogy a midlife crisisről panaszkodik (mit akar ezzel? nekem van születésnapom, nem? valami célzás ez? hm.).

Aztán napközben angolul (vagy olyasmi) beszélek katari hastáncosnőkhöz, akik bizonyára agyelszívni jöttek kicsiny hazánkba, utána pár órába tellik, míg kicsit lenyugszom. Picit sikerül is dolgozni, de inkább egy kifacsart citromnak érzem magam. Azt hiszem lehet valami ebben az agyelszívás dologban, valami új technikájuk lehetett ezeknek, mert valahogy én fejemben most épp nem igazán érzek ilyesfélét.

Aztán haza.

Útközben Timi tudakolja, hogy mikorérekmárhaza, mert Csabi már nagyon vár. Mint később kiderül nem engem, csak azt, hogy kibontsuk azt a sok csokit. Azanyád!

Ajándék, lássuk. Könyv: Kronolitok. Hmm. Miféle cím? Krono...? Érted?! Krono!!! Na mindegy, persze, persze öregszem, de így orrom alá dörgölni. De biztos jó lesz, ez egy jó sci-fi szerző. Aztán meg ez: egy Kaláka Szabó Lőrinc megzenésítés, ez is jó lesz: bele is lapozok: az első sorok ezek:

Még husz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,
de tán csak egy, vagy annyi se,
mindegy, végez velünk a betegség, az undor
vagy a véletlen fegyvere.
Még husz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,
és mind együtt leszünk s megbékülünk a földben.

Nagyot nyelek, na ez már talán kicsit sok. Jó rendben, nem vagyok már 18, de hogy egy ilyen... Azért berakom, hogy hallgassam.

Csabi fülig csokis, én meg ugye citrom, valaki a halálról énekel és én még ki se tudtam beszélni katari kalandjaimat. Koszos és immár újra gyűrött ingemen újabb csokifolt. Mindegy, majd a következő vasaláskor lenyalom.

Addig meg ideje belejönni ebbe midlife crisis dologba. Nektek meg ez.

Csók

Boldog szülinapot, Zsolti!

Igen, ma van a nagy nap. Úgyhogy boldog szülinapot Zsoltinak!
Na meg van, aki szeret blogot olvasni, úgyhogy azért is írok, hogy legyen mit. (Mármint legyen mit olvasni annak, aki ezt szereti.) Pl. Hangi már több mint 5 kiló, bár ritkán mérem. Mindenesetre nagy. (Akik először látják, azok azt állítják, hogy pici, de aki már többedszerre látja, az mind velem ért egyet.) Meg Csabi is nagy. Jó, hozzá képest Hangi pici, de Csabi Hangihoz képest nagyon nagy. Csabit még ritkábban mérem. Talán félévente. Ez Hanginak még túl nagy időtáv, ha őt is félévente mérném, akkor még nem sok mérés lett volna. Zsolti meg még nagyobb, mint az eddig említettek, de ő már nem nő tovább, hiába van szülinapja. Zsoltit nem mérem, méri ő saját magát, ha akarja. Én Zsoltinál valamivel kisebb vagyok. A várandósságot negatívban zártam súlyilag, de azóta meghíztam, így már egy egész kilóval nehezebb vagyok, mint a várandósság előtt voltam. Ma azt mondta rám egy ismerősöm, hogy sovány vagyok. Szóval Hangi a legkövérebb a családban, és ennek ellenére ő a legkisebb. Bár már több mint 5 kiló.
Zsoltinak meg boldog szülinapot, ha még nem mondtam volna.