Olyan édes, amikor megkaparint egy telefont (enyémet, Zsoltiét vagy a saját játéktelefonját, végülis mindegy, melyiket), odatartja teljesen szabályosan a füléhez, mint ahogy az ember rendesen telefonál, és bemondja, hogy "Hajjó, Feketime"!. Eleinte valami Feke-Heges Time volt, az rövidült így le 1-2 nap alatt, és ezt tartja is azóta, de ma egy teljesen tiszta Hegedűs Time is elhagyta a száját.
Ha így folytatja, nem kell félnem, hogy elvesztem, mert meg fogja tudni mondani a néniknek-bácsiknak, hogy ki az anyukája :)
2010. január 25., hétfő
2010. január 19., kedd
Puszi
Azt el is felejtettem írni a sok-sok bejegyzés közben, hogy Csabi december 22-én (nyilván direkt előre) odaadta nekünk a karácsonyi ajándékát. Cuppanós puszi. Eddig még sosem adott puszit. Kicsi korában volt egy időszak, amikor volt egy puszi jelentésű mozzanata, de az elmúlt hamar. Most viszont karácsony óta rendszeresen kapjuk a nagyobbnál nagyobb cuppanásokat. :D:D:D
2010. január 18., hétfő
Csalódások
Próbálkozunk a bilizéssel, de nincs siker. Gondoltam, hátha a vécébe jobban menne a dolog, nagyobb lenne Csabinak az ihlet, ha ugyanoda csinálhatná, mint a szülei. Úgyhogy elhatároztam, hogy veszek ülőkét a vécére. Csabi teljesen be volt sózva az örömtől, napokon keresztül mondogatta, hogy menjünk ülőkét venni. Pénteken sikerült is összeszedni magunkat, és elmentünk a nagy ülőke-bevásárlásra. A Skálában sajnos nem volt, de gondoltam, a piacon csak kapok valamelyik műanyagárusnál. Találtam is még nyitva egy kis boltot, ahol volt ülőke. Még választani is lehetett, az egyik fazonból fehér volt, a másikból narancssárga és zöld. Mivel mindkettőnknek a zöld tetszett, meg is vettem. Csabi alig bírta kivárni, hogy ráülhessen. Ahogy hazaértünk, rögtön vetkőztettem is, és ráültettem a nagy, felnőtt vécére, ülőkére. Azt visítást, amit Csabi levágott, akkor hallottam utoljára, amikor először próbálkoztunk a bilivel. Na, szóval az ülőke még várat magára egy kicsit.
Nemrég bejelentkezett hozzám Balázs, az unokaöcsém. Rokonsági viszonyunkat leginkább úgy jellemezhetném, hogy "rokon", a nagy Péterfia családban néha már elvész, ki kinek kicsodája. Szóval mindenesetre Balázs a kedvenc rokonom, nálam alig valamivel fiatalabb, tök jóban vagyunk, Csabinak másodunokatestvére. És eljött hozzánk látogatóba. Gondoltam, hogy Csabit nem annyira fogná meg a gondolat, hogy csak úgy egy "Balázs" jön hozzánk, úgyhogy "Balázs bácsira" készítettem fel. Persze Csabi nagyon örült, hogy találkozunk Balázs bácsival. Egész nap emlegette. Aztán amikor a megbeszélt 2 órakor felcsengetett, akkor már nagyon be volt sózva a gyerek. És végül Balázs bejött a lakásba, és Csabi csak bámult rá, hogy ez meg itt kicsoda. Nem tudom, ki élhetett a fejében Balázs bácsiként, de mindenesetre nem erre számított. Mivel Balázs elvitt kölcsönbe pár CD-t, ezért biztos, hogy hamarosan ismét meglátogat minket (vagy fordítva). Meglátjuk, legközelebb milyen lesz a barátsági viszony a két fiú között.
Mivel Balázs szombati látogatása eléggé lefoglalt minket, így csak vasárnap próbálkoztunk újra a vécéülőkével. Akkor már egy pár másodpercet váratott magára a visítás.
Nemrég bejelentkezett hozzám Balázs, az unokaöcsém. Rokonsági viszonyunkat leginkább úgy jellemezhetném, hogy "rokon", a nagy Péterfia családban néha már elvész, ki kinek kicsodája. Szóval mindenesetre Balázs a kedvenc rokonom, nálam alig valamivel fiatalabb, tök jóban vagyunk, Csabinak másodunokatestvére. És eljött hozzánk látogatóba. Gondoltam, hogy Csabit nem annyira fogná meg a gondolat, hogy csak úgy egy "Balázs" jön hozzánk, úgyhogy "Balázs bácsira" készítettem fel. Persze Csabi nagyon örült, hogy találkozunk Balázs bácsival. Egész nap emlegette. Aztán amikor a megbeszélt 2 órakor felcsengetett, akkor már nagyon be volt sózva a gyerek. És végül Balázs bejött a lakásba, és Csabi csak bámult rá, hogy ez meg itt kicsoda. Nem tudom, ki élhetett a fejében Balázs bácsiként, de mindenesetre nem erre számított. Mivel Balázs elvitt kölcsönbe pár CD-t, ezért biztos, hogy hamarosan ismét meglátogat minket (vagy fordítva). Meglátjuk, legközelebb milyen lesz a barátsági viszony a két fiú között.
Mivel Balázs szombati látogatása eléggé lefoglalt minket, így csak vasárnap próbálkoztunk újra a vécéülőkével. Akkor már egy pár másodpercet váratott magára a visítás.
2010. január 17., vasárnap
Fijiggassz
Na, ki az aki kitalálja, hogy vajon mit jelent a "Fijiggassz"? (Király Tamás esélyes, a többiekről nem tudom, mennyire tájékozottak a témában.)
Nos, Csabi nagyon szeret zenét hallgatni. Sokszor rámondja az éppen hallott zenére, hogy Kövi Szabolcs, pedig csak épp rádiót hallgatunk, vagy ilyesmi, de van, amit felismer. Persze mindig mondjuk neki, hogy épp mi szól. Rádió, Kövi Szabolcs, Halász Judit, Kaláka, stb.
Nemrég kb. 10 másodperccel azután, hogy elindítottam a CD-t, Csabi ragyogó arccal közölte, hogy Fijiggassz. Nos, nem mintha olyan nehéz lenne felismerni Philip Glass stílusát, de azért egy nem egészen két és félévestől mégis szép teljesítménynek tartom. :D:D:D (Az, hogy már látom, jó irányba fejlődik a gyerekem zenei ízlése, plusz öröm anyai szívemnek.)
Nos, Csabi nagyon szeret zenét hallgatni. Sokszor rámondja az éppen hallott zenére, hogy Kövi Szabolcs, pedig csak épp rádiót hallgatunk, vagy ilyesmi, de van, amit felismer. Persze mindig mondjuk neki, hogy épp mi szól. Rádió, Kövi Szabolcs, Halász Judit, Kaláka, stb.
Nemrég kb. 10 másodperccel azután, hogy elindítottam a CD-t, Csabi ragyogó arccal közölte, hogy Fijiggassz. Nos, nem mintha olyan nehéz lenne felismerni Philip Glass stílusát, de azért egy nem egészen két és félévestől mégis szép teljesítménynek tartom. :D:D:D (Az, hogy már látom, jó irányba fejlődik a gyerekem zenei ízlése, plusz öröm anyai szívemnek.)
Na jó, bővebben
Rájöttem, hogy az ünnepekről szóló bejegyzésem igencsak elhamarkodott volt, igazán írhattam volna többet is. Úgyhogy most ádventtel kezdem.
Az ádventi koszorún minden este meggyújtottuk a gyertyát, mindig a megfelelő számút. Csabi ezt nagyon szerette, de persze mindig több gyertyát akart volna látni. Magyaráztunk neki, hogy most ennyi, a jövő héten majd még egy lesz, aztán a következő héten még egy... Nem igazán volt elégedett a válasszal. Az elfújásban persze segédkezett, nagyon élvezte, hogy meglibben a láng (természetesen elfújni még nem tudta). A "majd hómap gyeeetyááázuunk" (majd holnap gyertyázunk) kifejezést igencsak megtanulta. Az éneklésben és imádkozásban nem nagyon akart résztvenni, de legnagyobb megdöbbenésünkre az utolsó este az ima első pár mondatát szavanként előttünk mondta. Hát, valamit mégiscsak ért, hogy kb. 20-szor hallotta addigra... Egyébként meg mutogattuk neki a gyerekbibliából a karácsonyi történetet ('Ádventben a karácsonyra készülünk, kisfiam.'). Ami megmaradt benne: Jézus anyukája a "mamama" (khm, anyukám is Mária, szegény gyerek valamit félreértett, amikor mondtam neki, hogy Jézus anyukáját ugyanúgy hívják, mint a nagymamát), a kedvence pedig Zakariás volt (aki egyébként egy olyan ember apukája, akit úgyanúgy hívnak, mint a nagypapát - mármint az apai nagypapa János). (Az én apukám második neve volt József, és Zsolti anyukája pedig Erzsébet. A dédszülők jól összehozták ezeket a neveket!)
Aztán jött a nagy meglepetés, amikor egyszer csak a koszorú eltűnt, és helyette a pár nappal korábban vásárolt fenyőfa ("vettünk fenyőfát") átváltozott karácsonyfává. Ekkor a következő napokban karácsonyoztunk. Az éneklés Csabit továbbra sem kötötte le. Viszont az ajándékoknak nagyon örült. Megértette, hogy ő ezeket karácsonyra kapta. Attiláéktól pár nap késéssel érkezett a csomag, Zsolti vette át a postástól. Hát én még nem láttam úgy ragyogni a gyerekem szemét, mint amikor azt várta, hogy kibontsuk a csomagot! Valószínűleg az ő fejében az él, hogy a postás bácsitól kapta, de ez lényegtelen. Teljesen eufóriában volt a csomagtól. Hozzáteszem, a csomag tartalma is telitalálat volt.
Minden reményem ellenére, hogy a gyereket sokáig (legalább 3 éves koráig) ne etessem csokival, azért karácsonykor a szaloncukrot mégsem tudtam tőle megtagadni. De egy nap maximum kettőt kapott!
Valamelyik nap Zsolti épp a szemetet vitte ki, amikor Pista bácsi elkapta. Pista bácsi a szomszédunk, nagyon kedves ember, valahol 80 és 90 között, rendszeresen kinyitja az ajtót, ha kintről bármilyen neszt hall. Egész jó betörésvédelem egy ilyen ember a szomszédban. Nos, karácsonykor már fel is volt rá készülve, hogy behívja Zsoltit, valószínűleg szeretett volna valakivel koccintani István nap alkalmából. Mivel Csabi is átrohant (persze kapott szaloncukrot Pista bácsitól), ezért én is követtem őket. Én leginkább arra ügyeltem, hogy Csabi ne okozzon nagy kárt az idegen lakásban, közben a férfiak beszélgettek. Pista bácsi az élő történelem, még hadifogoly is volt a háború alatt, amint azt megtudhattuk. Aztán kitalálta, hogy ha már úgyis a kezükben a pohár, hát tegeződjenek Zsoltival. Valahogy úgy alakult, hogy ez rám is vonatkozik (bár én nem ittam). Őszintén szólva nincs sok kedvem tegezni valakit, akit automatikusan bácsinak szólítok, mert a nagyapám lehetne. Úgy látszik, a december az összetegeződések hónapja akart lenni, és Pista bácsi esetében nem is lehetett azt mondani, hogy kösz, inkább nem.
Végül eltelt a karácsony, és a "majd hómap karácsonyozunk"-ra kénytelenek voltunk egyszer csak azt mondani, hogy nem, mert vége a karácsonynak. És ahogy írtam már, a fát is visszavittük a kertészetbe.
Csabi szerintem már túljutott azon, hogy a holnapot úgy általában a jövő időre vonatkoztassa. Hisz most már nincs semmi, amit "majd hómap" megint csinálunk.
Az ádventi koszorún minden este meggyújtottuk a gyertyát, mindig a megfelelő számút. Csabi ezt nagyon szerette, de persze mindig több gyertyát akart volna látni. Magyaráztunk neki, hogy most ennyi, a jövő héten majd még egy lesz, aztán a következő héten még egy... Nem igazán volt elégedett a válasszal. Az elfújásban persze segédkezett, nagyon élvezte, hogy meglibben a láng (természetesen elfújni még nem tudta). A "majd hómap gyeeetyááázuunk" (majd holnap gyertyázunk) kifejezést igencsak megtanulta. Az éneklésben és imádkozásban nem nagyon akart résztvenni, de legnagyobb megdöbbenésünkre az utolsó este az ima első pár mondatát szavanként előttünk mondta. Hát, valamit mégiscsak ért, hogy kb. 20-szor hallotta addigra... Egyébként meg mutogattuk neki a gyerekbibliából a karácsonyi történetet ('Ádventben a karácsonyra készülünk, kisfiam.'). Ami megmaradt benne: Jézus anyukája a "mamama" (khm, anyukám is Mária, szegény gyerek valamit félreértett, amikor mondtam neki, hogy Jézus anyukáját ugyanúgy hívják, mint a nagymamát), a kedvence pedig Zakariás volt (aki egyébként egy olyan ember apukája, akit úgyanúgy hívnak, mint a nagypapát - mármint az apai nagypapa János). (Az én apukám második neve volt József, és Zsolti anyukája pedig Erzsébet. A dédszülők jól összehozták ezeket a neveket!)
Aztán jött a nagy meglepetés, amikor egyszer csak a koszorú eltűnt, és helyette a pár nappal korábban vásárolt fenyőfa ("vettünk fenyőfát") átváltozott karácsonyfává. Ekkor a következő napokban karácsonyoztunk. Az éneklés Csabit továbbra sem kötötte le. Viszont az ajándékoknak nagyon örült. Megértette, hogy ő ezeket karácsonyra kapta. Attiláéktól pár nap késéssel érkezett a csomag, Zsolti vette át a postástól. Hát én még nem láttam úgy ragyogni a gyerekem szemét, mint amikor azt várta, hogy kibontsuk a csomagot! Valószínűleg az ő fejében az él, hogy a postás bácsitól kapta, de ez lényegtelen. Teljesen eufóriában volt a csomagtól. Hozzáteszem, a csomag tartalma is telitalálat volt.
Minden reményem ellenére, hogy a gyereket sokáig (legalább 3 éves koráig) ne etessem csokival, azért karácsonykor a szaloncukrot mégsem tudtam tőle megtagadni. De egy nap maximum kettőt kapott!
Valamelyik nap Zsolti épp a szemetet vitte ki, amikor Pista bácsi elkapta. Pista bácsi a szomszédunk, nagyon kedves ember, valahol 80 és 90 között, rendszeresen kinyitja az ajtót, ha kintről bármilyen neszt hall. Egész jó betörésvédelem egy ilyen ember a szomszédban. Nos, karácsonykor már fel is volt rá készülve, hogy behívja Zsoltit, valószínűleg szeretett volna valakivel koccintani István nap alkalmából. Mivel Csabi is átrohant (persze kapott szaloncukrot Pista bácsitól), ezért én is követtem őket. Én leginkább arra ügyeltem, hogy Csabi ne okozzon nagy kárt az idegen lakásban, közben a férfiak beszélgettek. Pista bácsi az élő történelem, még hadifogoly is volt a háború alatt, amint azt megtudhattuk. Aztán kitalálta, hogy ha már úgyis a kezükben a pohár, hát tegeződjenek Zsoltival. Valahogy úgy alakult, hogy ez rám is vonatkozik (bár én nem ittam). Őszintén szólva nincs sok kedvem tegezni valakit, akit automatikusan bácsinak szólítok, mert a nagyapám lehetne. Úgy látszik, a december az összetegeződések hónapja akart lenni, és Pista bácsi esetében nem is lehetett azt mondani, hogy kösz, inkább nem.
Végül eltelt a karácsony, és a "majd hómap karácsonyozunk"-ra kénytelenek voltunk egyszer csak azt mondani, hogy nem, mert vége a karácsonynak. És ahogy írtam már, a fát is visszavittük a kertészetbe.
Csabi szerintem már túljutott azon, hogy a holnapot úgy általában a jövő időre vonatkoztassa. Hisz most már nincs semmi, amit "majd hómap" megint csinálunk.
2010. január 12., kedd
Állföljek! Mi az ottak?
Kicsit még kell csiszolni az egyes nyelvtani elemek helyén. Pl. hogy a felszólító mód jele és a személyrag az igéhez kapcsolódik, nem az igekötőhöz (álljak föl), és hogy a többes szám jelét az alanyhoz rakjuk, nem a helyhatározóhoz (mik azok ott). De el kell ismerni, a hangrendi egyeztetés már szépen megvan! Igen, persze még a személyeket is helyre kell rakni (állj föl). De nem baj, csak idő kérdése. Aki az utcán nekiáll elszavalni Arany János Családi kör c. versét, vagy evés közben a Miatyánkat mondogatja, azt nem kell félteni.
Most épp fityiszt próbált csinálni. A bal kezével már sikerül úgy, hogy a hüvelykujj a középső és a gyűrűs közé kerül.
És a sapkáját is tökéletesen rá tudja rakni a fejére.
Egyre többször van kedve kipróbálni a bilit. Még nem tudja, hogy mire jó.
Azt el is felejtettem mondani: nemrég az egész Eensy-Weensy Spidert elmondta, pedig hetek óta nem hallotta.
Ezek után biztos mindenki azt hiszi, hogy Csabi már tökéletes beszélgetőpartner lenne számára. Nos, azért ezeknek a nagyját még csak mi értjük. És számunkra sem minden nyilvánvaló. De mindenesetre nakhók helyett már kenyeret vagy sajtot ad a kezünkbe.
Most épp fityiszt próbált csinálni. A bal kezével már sikerül úgy, hogy a hüvelykujj a középső és a gyűrűs közé kerül.
És a sapkáját is tökéletesen rá tudja rakni a fejére.
Egyre többször van kedve kipróbálni a bilit. Még nem tudja, hogy mire jó.
Azt el is felejtettem mondani: nemrég az egész Eensy-Weensy Spidert elmondta, pedig hetek óta nem hallotta.
Ezek után biztos mindenki azt hiszi, hogy Csabi már tökéletes beszélgetőpartner lenne számára. Nos, azért ezeknek a nagyját még csak mi értjük. És számunkra sem minden nyilvánvaló. De mindenesetre nakhók helyett már kenyeret vagy sajtot ad a kezünkbe.
Karácsony, újév, ilyesmik
Szépen elteltek az ünnepek, boldog hármasban. Szilveszterezni Angiékhoz mentünk, és nem dobtak ki minket, pedig végül ott maradtunk éjfél utánig. Józsikát lefektették 10 körül, de Csabi végignyűglődte ébren az egészet. A fényképezőgépben nemrég megint lemerült az elem, és nem túl gyakran töltöm újra, úgyhogy egy darab képet sem csináltam az egészről. Majd Angiéktól elkérem, amit ők csináltak. A fenyőt már vissza is vittük a kertészetbe, és levásároltuk egy tujára.
Meg 29-én is voltunk buliban.
Meg 29-én is voltunk buliban.
100000 év, avagy hogy jön József Attilához a 2^3
Tudom, két hónappal vagyok lemaradva ezzel a bejegyzéssel. Merthogy Zsolti november 12-én lett 32 éves. És kapott 2×2×2-es Rubik kockát. Annak ellenére, hogy híres-hírhedt svájci utunkon (ami miatt végül arra az elhatározásra jutottam, hogy ilyesmit veszek) is szóba került, hogy a 2×2-es kockát nehezebb kirakni, mint a 3×3-asat, én azért mégiscsak a 2×2-eset tanultam meg magamtól. Nos, az egy szép időszak volt. De egyszer csak eljutottam arra a pontra, hogy tetszőleges keverésből 5 perc alatt kirakom. (Tudom, hogy nem egy világrekord, de egy Rubik-kocka antitalentumnak szép eredmény.) Én most karácsonyra kaptam ördöglakatot, de minden figyelmeztetésem ellenére Zsolti megfejtette, pedig kértem, hogy ne előzzön be. Nem is vacakolok azóta vele! (Na, jó, tervezem megtalálni a megoldást.) Persze, választani kell, vagy családi élet, vagy...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)