Csalódások

Próbálkozunk a bilizéssel, de nincs siker. Gondoltam, hátha a vécébe jobban menne a dolog, nagyobb lenne Csabinak az ihlet, ha ugyanoda csinálhatná, mint a szülei. Úgyhogy elhatároztam, hogy veszek ülőkét a vécére. Csabi teljesen be volt sózva az örömtől, napokon keresztül mondogatta, hogy menjünk ülőkét venni. Pénteken sikerült is összeszedni magunkat, és elmentünk a nagy ülőke-bevásárlásra. A Skálában sajnos nem volt, de gondoltam, a piacon csak kapok valamelyik műanyagárusnál. Találtam is még nyitva egy kis boltot, ahol volt ülőke. Még választani is lehetett, az egyik fazonból fehér volt, a másikból narancssárga és zöld. Mivel mindkettőnknek a zöld tetszett, meg is vettem. Csabi alig bírta kivárni, hogy ráülhessen. Ahogy hazaértünk, rögtön vetkőztettem is, és ráültettem a nagy, felnőtt vécére, ülőkére. Azt visítást, amit Csabi levágott, akkor hallottam utoljára, amikor először próbálkoztunk a bilivel. Na, szóval az ülőke még várat magára egy kicsit.

Nemrég bejelentkezett hozzám Balázs, az unokaöcsém. Rokonsági viszonyunkat leginkább úgy jellemezhetném, hogy "rokon", a nagy Péterfia családban néha már elvész, ki kinek kicsodája. Szóval mindenesetre Balázs a kedvenc rokonom, nálam alig valamivel fiatalabb, tök jóban vagyunk, Csabinak másodunokatestvére. És eljött hozzánk látogatóba. Gondoltam, hogy Csabit nem annyira fogná meg a gondolat, hogy csak úgy egy "Balázs" jön hozzánk, úgyhogy "Balázs bácsira" készítettem fel. Persze Csabi nagyon örült, hogy találkozunk Balázs bácsival. Egész nap emlegette. Aztán amikor a megbeszélt 2 órakor felcsengetett, akkor már nagyon be volt sózva a gyerek. És végül Balázs bejött a lakásba, és Csabi csak bámult rá, hogy ez meg itt kicsoda. Nem tudom, ki élhetett a fejében Balázs bácsiként, de mindenesetre nem erre számított. Mivel Balázs elvitt kölcsönbe pár CD-t, ezért biztos, hogy hamarosan ismét meglátogat minket (vagy fordítva). Meglátjuk, legközelebb milyen lesz a barátsági viszony a két fiú között.

Mivel Balázs szombati látogatása eléggé lefoglalt minket, így csak vasárnap próbálkoztunk újra a vécéülőkével. Akkor már egy pár másodpercet váratott magára a visítás.