Adventi mese

Ez most nem rólunk, de ha valakit érdekel:

Mese a remény fiairól

Szó-ta-go-lás

Anyu Csabi Hangi piac
a-nyu Csa-bi Han-gi pi-jjac (sic!)

És mindezt tök magától.
Zsolti szerint jobb lenne, ha szótagírásunk lenne, mert akkor tök gyorsan megtanulna a gyerek írni-olvasni, így meg vacakolni kell azzal, hogy a Csabi nem egy darab cs-betűvel, hanem egy c és egy s kombinációjával kezdődik, és akkor még utána jön a többi. Miközben az, hogy csa-bi tök könnyű.
(Hozzáteszem, az írni tanuláshoz némi manuális készség is kéne, azzal viszont el vagyunk maradva. Szóval nem a szótagíráson múlik.)

Munka- és ünnepnap

Még éjszaka párszor elpróbálom az előadásom, végiglapozom a slide-okat, amiket András összerakott. Reggel korán kelek, mert vasalni kell. Tegnap kimostam az ingem. Afranc!, ez nem is az!, ez a régi. Nna hol a fenében van az új? Ó, igen, ez akkor koszos maradt, na szép. De azért vasalok, hogy koszos bár, de kevésbé gyűrött legyek. Vasalás közben egy-két csokifoltot találok a hátán (?!? hol a csudában voltam ebben?), szerencsére nyállal elég jól lejön, a nyálat aztán a vasalóval felszárítom, jó lesz ez.

Munkahely: egyrészt még kell néznem az arab testvéreinknek tartandó előadást. Ráadásul próbálok készülni a scrum meetingre is. És azért az öltöny elég feltűnő, István kedvesen megkérdezi, hogy temetésre megyek-e. Köszönöm, nem, csak tudod Katar miatt. Adri és Julcsi felköszöntenek, igazán kedvesek. Aztán Adri valahogy a midlife crisisről panaszkodik (mit akar ezzel? nekem van születésnapom, nem? valami célzás ez? hm.).

Aztán napközben angolul (vagy olyasmi) beszélek katari hastáncosnőkhöz, akik bizonyára agyelszívni jöttek kicsiny hazánkba, utána pár órába tellik, míg kicsit lenyugszom. Picit sikerül is dolgozni, de inkább egy kifacsart citromnak érzem magam. Azt hiszem lehet valami ebben az agyelszívás dologban, valami új technikájuk lehetett ezeknek, mert valahogy én fejemben most épp nem igazán érzek ilyesfélét.

Aztán haza.

Útközben Timi tudakolja, hogy mikorérekmárhaza, mert Csabi már nagyon vár. Mint később kiderül nem engem, csak azt, hogy kibontsuk azt a sok csokit. Azanyád!

Ajándék, lássuk. Könyv: Kronolitok. Hmm. Miféle cím? Krono...? Érted?! Krono!!! Na mindegy, persze, persze öregszem, de így orrom alá dörgölni. De biztos jó lesz, ez egy jó sci-fi szerző. Aztán meg ez: egy Kaláka Szabó Lőrinc megzenésítés, ez is jó lesz: bele is lapozok: az első sorok ezek:

Még husz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,
de tán csak egy, vagy annyi se,
mindegy, végez velünk a betegség, az undor
vagy a véletlen fegyvere.
Még husz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,
és mind együtt leszünk s megbékülünk a földben.

Nagyot nyelek, na ez már talán kicsit sok. Jó rendben, nem vagyok már 18, de hogy egy ilyen... Azért berakom, hogy hallgassam.

Csabi fülig csokis, én meg ugye citrom, valaki a halálról énekel és én még ki se tudtam beszélni katari kalandjaimat. Koszos és immár újra gyűrött ingemen újabb csokifolt. Mindegy, majd a következő vasaláskor lenyalom.

Addig meg ideje belejönni ebbe midlife crisis dologba. Nektek meg ez.

Csók

Boldog szülinapot, Zsolti!

Igen, ma van a nagy nap. Úgyhogy boldog szülinapot Zsoltinak!
Na meg van, aki szeret blogot olvasni, úgyhogy azért is írok, hogy legyen mit. (Mármint legyen mit olvasni annak, aki ezt szereti.) Pl. Hangi már több mint 5 kiló, bár ritkán mérem. Mindenesetre nagy. (Akik először látják, azok azt állítják, hogy pici, de aki már többedszerre látja, az mind velem ért egyet.) Meg Csabi is nagy. Jó, hozzá képest Hangi pici, de Csabi Hangihoz képest nagyon nagy. Csabit még ritkábban mérem. Talán félévente. Ez Hanginak még túl nagy időtáv, ha őt is félévente mérném, akkor még nem sok mérés lett volna. Zsolti meg még nagyobb, mint az eddig említettek, de ő már nem nő tovább, hiába van szülinapja. Zsoltit nem mérem, méri ő saját magát, ha akarja. Én Zsoltinál valamivel kisebb vagyok. A várandósságot negatívban zártam súlyilag, de azóta meghíztam, így már egy egész kilóval nehezebb vagyok, mint a várandósság előtt voltam. Ma azt mondta rám egy ismerősöm, hogy sovány vagyok. Szóval Hangi a legkövérebb a családban, és ennek ellenére ő a legkisebb. Bár már több mint 5 kiló.
Zsoltinak meg boldog szülinapot, ha még nem mondtam volna.

Kalandjaink

Ma felnyaláboltam Hangit, és táplálékbeszerző körútra indultunk. Még nem megy tökéletesen a kenguru kötés, ezt is elrontottam, de a gyerek rajtam volt, szóval apróságokon nem vacakoltam. És megjártuk a piacot! Biobolt (úgy örültek a csajok, már kíváncsiak voltak a leányra), husi, zöldség-gyümölcs. Ismét jön a "megszakadok, de még megveszem ezt meg azt meg amazt" korszak :) Szerencsére a gyerek egyelőre csak 3 kilót tesz ki a cipelendő súlyból, de a többi biztos volt legalább 10 kiló. Szóval megkezdtem az edzést.
És annyira jó volt kimozdulni, érezni a szabadságot!!!

Otthon egyszerűen nem bírtam lerakni a csajt. Ezt a mellkasomon szuszogó kis tündért rakjam le az ágyba, amíg én a konyhában vagyok??? Na azt nem! Úgyhogy a frissen megvett csirkeaprólékból a pörköltöt magamra kötött gyerekkel főztem meg. Ez újdonság, Csabinál még nem voltam ilyen vérmes hordozó, hogy házimunkát is gyerekestül végezzek. A lucskos káposztát csak melegíteni kellett, azt még tegnap Zsolti főzte nekem. És végül egy konyharuhával letakartam Hangit (no meg a kölcsön kendőt, mert azért azt is féltem a leevéstől), és úgy ebédeltem. (Tudjátok, Varró Dani...*)

Délután megnéztem az interneten, hogy mikor, milyen telefonszámon lehet időpontot kérni az sztk-ba csípőszűrésre. Két helyen két különböző rendelési időt írnak. Na melyik az igazi? És a telefonszám sem egyértelmű. No mindegy, mivel az egyik lehetőség a ma délután, hát betelefonáltam a központi számra. Még végig sem mondtam a mondatot, hogy csípőszűrés időpont blablabla, amikor már kapcsolt is a nő. Az osztályon senki nem vette fel a telefont, egy perc után szétkapcsolt. Na akkor most mi van? Még egyszer hívjam? De nem volt kedvem ismét beszélni a mondatot végig sem hallgató központos hölggyel (hisz ha nem hallgat végig, hogy említem meg neki, hogy hiába kapcsol, nem veszik fel?). Végül úgy döntöttem, hogy amikor megyek Csabiért az oviba, akkor teszek egy kitérőt (közel van az ovi az sztk-hoz), és megnézem személyesen a kiírást, hogy mikor van rendelés, és ha ma, akkor ott helyben kérek időpontot.  Nos, ma van. Amikor nyílt az ajtó, rögtön mondtam is, hogy időpontért jöttem. Hány hetes? 5. Hú, izé, október, sokan vannak... Bentről kikiabált a doki, hogy akkor megnéz most. Jó, lementünk a betegirányítóba bejelentkezni, és vissza a harmadikra. Ismét várakozás (hisz folyton volt benn valaki). Trotty. Na ez szuper! Ovibamenésre készültem, az oda-vissza letudható 20 perc alatt, indulás előtt tettem tisztába Hangit, semmi nincs a táskámban! Még a bukizós tetrák is az autóban maradtak. Mi lesz, ha behívnak, levetkőztetem a csajt, megtörölni még csak-csak tudom papírzsebkendővel, de utána mibe csomagolom vissza a gyereket? Közben kijött a nővérke, megemlítettem neki a problémát. Pár perccel később megjelent pár használhatónak tűnő dologgal, alátét, nagy papírkendő, sőt elővarázsolt egy ottfelejtett tetrát is. Tök jó, gondoltam, bár külső nincs nálam, de mégis milyen klassz tetrapelusba csomagolni a gyereket (már próbaképp amúgy is elkezdtem a moshatózást, csak a mini-méret készletem még túl pici). Végül a nővérke kért egy pelust egy másik anyukától, úgyhogy tetra helyett 2-es méretű pempörsz került a 3 kilós gyerekem fenekére. (A 2-es méretű pempörsz gazdája is csípőszűrésre jött, de ő nyilván nem 3 kilós... :P)
A csípőszűrés eredménye: minden tök szuper, ahhoz képest, hogy elvileg még bent kéne lennie a kicsilánynak, már szépen fejlett, csontosodott. (Ezek szerint már nem kell annyira paráznom, hogy hordozáskor a megfelelő méretű terpesz legyen? Na, majd megkérdem a saját különbejáratú hordozási tanácsadómat.)
Csabi is egész jól viselte, hogy cipeltem őt is magammal. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül mentem két gyerekkel valahova.

Jó nap volt, na!

*Varró Dániel: Kötődő nevelés

Nemsokára

Remélem nemsokára otthon.

Hanga kb 1960g. Eszeget szépen - most 42g az adagja.

Általában Timinél van, nappal és már éjszaka is. Timi eteti és teszi tisztába. Napi egyszer talán megnézi egy orvos és napi egyszer fürdetés (azt még nővérkék).

Csabi, ha minden jól megy holnap jön haza.

A lakásban még nagy a kupi, szóval pakolászom.

És reméljük, hogy jövőhét elején Timi és Hanga is jönnek majd.

Hanga - Birth story

It began in the morning. It was just like a normal morning, but after I started to work, my wife, Timi called me on phone:

Timi: My water broke and... - Oh no!!!, I haven't choose names yet, I have to find an excuse.
Me: OK, dear, I call you back soon, bye. - Where are the lists? Oh, no, they are at home, I have to go home for the name-lists.
But Timi called me again, she said she had phoned the ambulance, and probably she would be taken to the hospital.

Oh God, it's too early yet: I do not have the names. I finished my work, closed my computer (drank my coffee), and rushed to the hospital. Why is it happening to us again?!?! The name, I did not wrote a list, oh dear, I even do not remember Timi's list. Timi will kill me. Oh, I got it, I remember one name from the girl name list: Hanga, OK, it's good, it'll do.

When I arrived Timi was in labor. She had contractions in every 5 minutes and she was told that she was dilating quickly. Oh, I need a boy name, oh dear. A midwife came in and told Timi to lie on the bed, and started to instruct Timi on what to do, for example how to breathe. Boy name, oh no, I cannot remember.

A few minutes later the contractions became more intensive. Then a nurse arrived with about fifty sheets of paper and she said that Timi should sign them. OK, said Timi, but I can hardly hold the pen, and ooooaaaaahhhh. Okay, okay - said the midwife - wait, and after the contraction, try to sign it, is that okay? Yes, answered Timi, I'll try.

Wait, wait, said, the midwife, ookay, ookay aaand now: big breath, hold it, hold it aaaand sign, ok and now sign the next one, okay, aaand after the next contraction this page needs two signature: here and here, wait, just breathe calmly, in, out, in, out, ookay, contraction? okay, aaand noooow: big breath, hooooooold it, hold it, hold it, hold-hold-hold, aaaaand siiiiiiign, and fast-other-breath and sign aaand the next one ooookay, very good, okay Timi I know it is hard, but you can do it, oookay aaaand the laaaast page, and very-very big breath aaaaand, aaaand, no-no-no, hoooold it, hold it, aaand siiiiiiiiiiiiign, and siiiiiiiiign, one more big siiiiiiign and one more the laaaaast one, yeeees, I can see it, yes, OK, it's here, yes, great, you've done it!!!

After we finished the administration, the baby was born. Oh God, the name! Oh please, it must be a girl, please! Or else Timi will kill me! And it's a girl, said the midwife, what's her name? Thanks God!!!! What? Um, yes, her name is Hanga.

Hanga, resistance is futile - said a borg worker drone and started to assimilate Hanga: he plugged small plastic pipes into her little body and took her away to a borg maturation chamber.

After the birth I looked around: and I saw blood, yes, blood everywhere - just like our fridge. It was almost over, but you know, it was a hospital, a teaching hospital, so first the professor examined my wifes uterus and after him the whole class, one by one. It took about an hour, but we couldn't say a word, we had signed the agreement (at least 5 times).

One hour later I could see Hanga in the borg maturation chamber (OK, it was an incubator), and Timi also saw her in the afternoon. The birth was really fast, and I do not know much about Timi's feelings but I, I don't know, hmm, it just happened, I stood near Timi holding her right hand (and her head), I didn't do anything and it just happened. (I suppose Timi's viewpoint is radically different.) Hanga is getting better, and we hope we will all be home in a few days.


[1] In fact I should have known that it would be girl, let me briefly summarize the signs:
1. First, when we asked our son a few weeks ago about his opinion whether his sibling would be a boy or a girl: he said: she will be a girl, because I am a boy. OK, not bad, I thought, but I think we should go through the probability theory again.
2. Everyone said: it would be a girl, because of the dizziness during the early pregnancy, and because of the shape of Timi's belly.
3. We got pink bed-sheets with our second hand baby cot.
4. I had only a girl name.

[2] The curious reader might ask why our fridge is full of blood, I have two explanation, you can choose:
1. A few weeks ago 2 Mormons came and started a conversation with me. My wife always says that I should not let them in, but they are so kind, and I thought I should have try to explain them that this thing about their prophet Joseph Smith is a bit, how can I say it, so, a bit unlikely. You know, dialogue, to know each other, this is what tolerance is about. “But why did you slice them into pieces and put them into the fridge?”, asked my wife, after the visit. You know, it seemed the only way to convince them.
2. The blackberry.

Hanga - Képriport

Vannak képeink, összeszedtem párat az elmúlt napokról.

Tehát itt vannak a lányok, a SOTE 2-es számú nőgyógyászati klinikája, röviden: "a kettes női":


A bejárat feletti felirat nem kecsegtet semmi jóval, de legalább világossá teszi miről is van szó:


Első nap, még lélegeztetőgépen:



Már magától lélegzik:


Eszik:


Nem tudom, mit csinál:


Kötés, avagy a magyar egészségügy és a találékonyság:


Hanga napszemüvege (nem masni!, napszemüveg!) és karszalagja - talán a Szigetre készül?


Gépek, inkubátor, Timi, etet.


Ez már nyitott inkubátor (és végre infúzió nélkül), és igen, ott van benne Hanga is:


Látod, mondtam:


Rózsaszín; ugyebár nemi szerepek, szexuális identitás stb...


Eszik:


Böfi:


Majd Timi visszarakja az úgynevezett "fázós eszkimó" pozícióba:


És reméljük egyszer hazamegyünk:

Hanga - Hírek

Lányunk egyre többet eszik most már 40 ml az adagja (kezdődött talán 10-15-tel, aztán kb. 5-ösével növögetett).

Nincs infúzióra kötve!

Kicsit besárgult ugyan, szóval szolizik (vagy ahogy ott mondják: fényezik).

És (tra-tra-tra-tamm): már nyitott inkubátorban van (ezt ott kiságynak hívják).

Már karba lehet venni, evés után böfiztetni.

Timi még nincs igazán jól, de már jobban, mint mondjuk tegnapelőtt.

Ha minden jól megy jövőhéten haza.

(Én pedig összeraktam a kiságyat, ami igazán egyszerű volt az Instrukcia Montazu alapján, hiszen először przykrecicé dolne podpórki do nóg lózeczka za pomoca srub, majd wsunnac prety pomiedzy dolna i górna krawedz... és így tovább. Egy ideig próbálkoztam értelmezni, de mindig kávéfőző lett belőle, de végül is sikerült, annyi, hogy arra kell majd figyelnünk, hogy ne dőljünk neki jobbról, mert a capuccino túl erős lesz. Most pedig mosok és vasalok.)

Szóval most éppen vidám vagyok.

Milyen

Milyen is egy kisbaba?

Talán sokunk nem élhette még át a szülőség érzését, de azért foglalkoztatja a gondolat, hogy milyen is egy baba?. Nos számukra íródott ez a rövid ismertető, ami kis családunk szerény tapasztalati alapján készült, hogy mint leendő szülő mindenki okulhasson belőle.

Milyen is tehát egy kisbaba? Elsősorban azt kell tudni róluk, hogy picik - nagyon. picik. Ezért is van, hogy életük elején egy műanyag dobozban laknak, hogy az megvédje őket mindenféle náluk nagyobb dolgoktól.

Eme gyermekek alapvetően életképtelenek, nem tudják szabályozni testhőmérsékletüket, esetleg vércukorszintjüket, némely esetben még nem működik az emésztésük, vagy nem tudnak lélegezni. Ezek bizony olyan nehézségek, amik miatt ilyen műanyag dobozokban kell őket tartani. Kedves szülők, nem kell ezen meglepődni, mindannyian így kezdjük az életet.

A kisbabák fontos jellemzője, hogy mindenféle csövek állnak ki belőlük. A csövek különböző helyekre mehetnek. Fiatal apukák és anyukák ne lepődjenek meg semmin, hiszen elképzelhető hogy kell egy csövecske katéterként, természetesen kell egy cső, amin az infúziót kapja a kicsi és persze a lélegeztetőgépből is csövek mennek a gyermek orrába. Ez így természetes.

Valamint nyilvánvalóan, mivel ilyen korban nem feltétlenül várható el, hogy a száján keresztül úgymond hagyományos módon képesek legyenek kicsinyeink étkezni, ezért előfordulhat, hogy az etetéshez ügyes nővérkék fürge kezei egy újabb csövecskét dugnak le a babánk torkán, és abba fecskendezik bele a tápszert, vagy jobb esetben az anyatejet, amit előzőleg az anya lefejt.

A környezet egy babának ideális módon került kialakításra, a műszerek megnyugtatólag hatnak a kicsikre. A rendszeres sípolás segíti gyermekeink későbbi szocializációját rohanó világunkba.

Gyermekeinket háromóránként láthatjuk (mármint az édesanyák) fél órára illetve az apukás látogatás esténként 6-tól 7-ig van, valamint hétvégén és ünnepnapokon délelőtt 9-től 10-ig. Ez egyfajta rendszerességet biztosít az anyák és babák életében, egyszersmind megakadályozza, hogy valamiféle beteges már-már perverz kötődés alakuljon ki a szülők és gyermekek között, amire sajnos napjainkban egyre több példa van.

A látogatások alkalmával ne ijedjünk meg, ha gyermekünk éppen sírdogál, annál jobban fog neki esni ha az anya hangja nyugtathatja meg. A látogatást töltsük a műanyag doboz fölött álldigálással, miközben az anya próbáljon meg úgy elhelyezkedni, hogy ne okozzon neki elviselhetetlen fájdalmat a császármetszés sebe, vagy éppen a gátseb vagy egyéb sérülés.

A gyermek látogatása közben figyelhetjük kicsi arcát, kicsi kalimpáló kezeit, valamint minden újabb látogatás alkalmával megfigyelhetjük, hogy az infúziós cső vége máshová van beleszúrva kicsiny testébe. Jó szórakozás lehet különböző fogadásokat kötni, hogy vajon hol lesz a következő szúrás (ravasz cselként néha nem csak az infúzió, hanem egyéb vérvételek alkalmából is meg lehet szúrni a babát, ez persze nehezítheti a fogadások eredményének kiértékelését). Sokunkat elsőre zavarhat, ha gyermekünk karja úgy kezd kinézni, mint egy fiatalon elhuny drogfüggő rocksztáré, de próbáljuk elsajátítani azt a hozzáállást, miszerint "minden új szúrással közelebb kerülünk ahhoz, hogy hazamehessünk".

A látogatások közben tehát figyelhetjük babánk tűszúrásait, arcocskáját, kalimpáló kezeit és nem utolsósorban figyelhetjük a pulzusát és vérében az oxigénszaturáció mértékét, az inkubátor tetejére helyezett készüléken. Esetleg ijesztően hathat a tapasztalatlan szülőre, ha ezen értékek nem megfelelőek és ezáltal a gép "riaszt". Azaz kigyullad rajta mindenféle piros lámpa és kellemetlen sípoló hangot hallat. Az első ijedtségen hamar túlleszünk ha odajön a nővérke és a gépet lehalkítja. Ha nagyon rendszeressé válnak a riasztások, akkor a riasztási határértéket átállítva biztosítják nyugalmunkat - és nem utolsó sorban a baba nyugalmát - a gondoskodó kezek.

Még meg kell említeni egy-két olyan momentumot, amire érdemes felkészülni. Ha az anya esetlegesen nem tud mozogni, de mégis látni szeretné gyermekét, akkor próbáljunk neki mondjuk egy tolószéket kérni, és ne adjuk fel, ha mondjuk elsőre nem adnak, ez nem valamiféle rosszindulat a részükről, inkább csak úgymond tudni szeretnék, hogy mennyire komolyak a szándékaink. Javasoljuk, hogy egyfajta csendes, de azért határozott arroganciával próbáljuk elérni célunkat. Ha az anya ülni sem tud és mozogni sem akkor a látogatási időt a szobájában sírdogálva töltheti.

Ne feledjük, hogy az anyaság nehéz. A fenti élmények bármily színesek is, mégis monotóniába fordulnak pár nap alatt, ezért a kórházban töltendő hónapok nem könnyűek a fiatal édesanyák számára. Igyekezzünk még a szülés előtt beszerezni a megfelelő antidepresszánsokat illetve érdemes több pszichológussal előre egyeztetni a későbbi terápiát.

De ha már az anyáknál tartunk beszéljünk az apák szerepéről is, amely nem elhanyagolható, hiszen a gyermeknek apára ugyanúgy szüksége van. Említsük meg például az úgynevezett könnyfakasztó buli szép népi hagyományát. Ez annyit tesz, hogy az apuka egy szűkebb társaságban (jellemzően 1-2 üveg pálinka társaságában, de van aki a whisky-re esküszik) megnézi Lars von Triertől az Antikrisztust.

Gyermekünk természetesen ilyen korban még mindenféle betegségben szenvedhet, de nem kell aggódnunk, rengeteg lehetőség van az orvostudomány kezében a gyógyításra. Gyógyszerek, antibiotikumok, estleges vérátömlesztés. (Megjegyzés: ha mondjuk 26-dik hétre született gyermekünknek nagyon ritka vércsoportja van és az Országos Vérellátó Szolgálat javaslatára, esetleg annak ellenére, ezt az információt, mint segélykérést be akarjuk juttatni a közösségi média határtalan világának pezsgő bugyraiba, akkor mindenképpen írjunk egy dátumot is az üzenet mellé, különben kicsiny babánk még nyugdíjasként is fog vér-felajánlásokat kapni.) Ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra, ha egy kezelés kapcsán valami beleegyező papírt is alá kell írni. Ez ilyenkor a szokásos protokoll.

Mindemellett ne feledjük: szülőnek lenni öröm! Ha gyermekünk ránk néz miközben a műanyag dobozba fertőtlenített kézzel (nota bene: ne feledjük időben beszerezni kézkrémünket, mert a rendszeres fertőtlenítés szétcseszi a fiatal anyukák bőrét), szóval miközben fertőtlenített kézzel simogatjuk, szóval egy ilyen pillantás feledhetetlen az anyai szív számára.

Nos hát ilyen egy kisbaba, a kurva életbe! Ilyen.

Valami

Este van. Egy ötéves készülődik lefekvéshez valahol Tiszaújvárosban, és még talán egy hétig nem látja a szüleit.

Este van és egy kétgyerekes anyuka nem bír ülni, feküdni és állni és megint kórházban van és megint rossz.

Este van és egy pici baba egyedül van és lehet, hogy sír egy műanyag dobozban és nem veszi őt kézbe senki.

Este van, itthon vagyok és valahogy úgy érzem valami nincs rendjén.

Valami.

Hanga II.

Hanga II. - Tények

Leírom röviden, hogy kb. hogyan zajlott a dolog, mert az előző bejegyzésből a részletek nem derültek ki, és esetleg valakit érdekelhet.

2012. 08. 16. Nyugodt reggel, Csabi fiunk nagyapjánál nyaral. Timi még pihen, én indulok dolgozni.

Munka. 10:07 Csörög a telefon. Timi ijedten mondja, hogy elfolyt a magzatvíz.

Kommitolok, majd szedelőzködöm és rohanok. Timi eközben mentőt hív, ami fél óra alatt kint is van. Kórházakba telefonálnak. Az István kórház - tudjuk - még nem fogad 33-dik héten. Valamelyik klinika lesz. Ezt meg is beszéljük telefonon, úgyhogy én elindulok a klinikák felé.

Valamikor 10:45 körül be is érhetnek a II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikára. Én 11 körül érkezem, mire bejutok a szülőszobába, pont akkor tipeg arrafelé Timi is.

Timi mondja, hogy a méhszája rohamosan tágul, de még ekkor nem tudjuk, hogy mi lesz. Egy szülésznő (az ügyeletes) van állandóan a közelünkben és mondja, hogy Timi hogyan lélegezzen meg ilyenek. Valaki kb. 30 oldalnyi papírt rak Timi elé, hogy írja alá. Mindenféle tudomásulvételi, meg beleegyező nyilatkozat, köztük olyan is ami császármetszésről szól. Timinek már nagyon sűrűn vannak fájásai. Néha jön egy orvos is, vizsgál. A szavaikból aztán kiderül, hogy nem császároznak, ebből szülés lesz.

Azután kezdőik a kitolási szakasz. Én Timi kezét fogom. Timi meg szül. 4-5 nyomás lehetett talán.

11 óra 52 perc: megszületett a baba. Kicsi, maszatos, lila. És sír. Lány - mondják, és a nevét kérdik. Timivel összenézünk. Hanga. 42 cm, 1990 gramm.

Majd 1 orvos és 2 doktornő (vagy nővér?) szöszmötöl a baba körül. Ők a PIC-esek, azaz a koraszülött osztályról jöttek. Szülés közben szép lassan beszivárogtak a szülőszobára (a végén már 8-9-en is voltunk a ott).

Szóval vajúdással meg mindennel együtt kevesebb, mint 2 órán belül megvolt a szülés.

Egy óra múlva én meg is nézhettem Hangát. Akkor még lélegeztetőgépen volt. Timi is látta még aznap. Másnap már nem kellett lélegeztető, és este pici anyatejet is kapott. Azóta egyre többet. Ügyes lány: egyedül lélegzik a tüdejével, a száján keresztül eszik - az ember nem is gondolná, hogy van ilyen.

De azért hátravan 1-2 hét, Timinek is gyógyulnia kell még, és persze a fentiek sem voltak annyira egyszerűek - de ezt Timi tudná csak igazán elmondani.

Hanga

emlékszel?
aha, emlékszem. mire?
például erre a folyosóra.
erre igen.
vagy emlékszel ezekre a kék műanyag szarokra, amiket a cipődre kell húzni?
jaja.
fertőtlenítés?
persze, volt.
vagy például itt ez a kávéautomata.
ja az is megvan igen, emlékszem akkor még 20ért ittam a sztakiban, aztán itt 60ért volt, de látszólag jobb - most már ingyen iszom százszor jobbat a sztakiban - hja kérem, fejlődik a tudomány.
most kóstoltad ezt?
persze, borzasztó, de régen ízlett. viszont képzeld most van itt büfé is.
ja, fejlődik az orvostudomány. és arra emlékszel, hogy esténként sárga-megállónál-leszáll-látogat-aztán-haza?
igen ez megvan, ez talán most is ugyanaz lesz.
és emlékszel erre a doktornőre?
már akkor is itt volt?
itt.
hmm, azt tudom hogy volt itt egy ugyanilyen mélybarna szemű fiatal doktornő vállig érő hajjal, de ez rövid hajú és kicsit idősebb.
tudod a haj hossza változhat (és a saját hajára mutat) és 5 év alatt az ember életkora is változhat (és az én hajamra mutat).... és emlékszel, hogy pont itt volt az az inkubátor, ahová másodjára kerültünk, és amott a szélen, ahol először voltunk?
igen-igen, most pont ott vagyunk, ahol a múltkor másodjára.
és arra emlékszel, amikor öt éve ott ültünk az istván szülészetén és vártunk és féltünk?
igen, ez most kimaradt, de félelem az megvolt. igaz 2 óra alatt vége volt ennek a félelemnek.
és arra a félelemre (vagy aggodalomra?, vagy rettegésre?) is emlékszel, ami addig tartott amíg stabilizálódott az állapota.
hát persze, igen. de nem. nem, emlékszem az érzésre. a tényre emlékszem, de már nem érzem, nem emlékszem mit éreztem. öt év alatt törlődött.
hmm. és most?
most remélem nem lesz ilyen. eddig minden sokkal jobb. most az öröm nagyobb, mint a félelem.
és arra emlékszel, hogy öt éve részegen feküdtem, intravénásan részegen?
ja, most meg még csak nem is altattak utána és ráadásul közben is itt lehettem.
itt.
és mondd: milyen volt szülni?
nem tudom, mert én nem vagyok igazi, csak egy fiktív beszélgetőpartner, csak a te elméd projektuma.
persze-persze, projektum, az.
és az megvan, hogy akkor hogyan adtunk nevet?
igen emlékszem, hogy 5 éve még az istvánon gyorsan eldöntöttük, hogy Csaba, mert persze tudtuk, hogy fiú, de én nem írtam listát, és ez volt az egyetlen közös pont.
és most?
hát bajban lettem volna ha fiú, mert a fiúnév listádból semmi nem tetszett, de a Hanga az jó lesz.
mi a túróért nem bírtál most sem listát írni!?!?
nagyon szégyellem magam, bocs...
jójó, mindegy már, a Hanga tényleg jó. Hanga baba... és arra emlékszel, hogy öt éve hogyan lófráltál összevissza a városban miközben telefonálgattál a rokonoknak?
volt ilyen, volt. például emlékszem kellett pelenkát venni, és én megvettem a legkisebb méretet, ami mint kiderült nem volt jó, mert a nyakáig ért, és aztán venni kellett legkisebb koraszülött-méretet.
emlékszem.
most képzeld helyben meg lehetett vásárolni a kórházban mindent.
hát fejlődik az orvostudomány... számlát adtak?
mi van?
egyébként meg a blog címét is meg kellene változtatni.
jó, de te vagy az admin.
én egy projektum vagyok...
de akkor is, na mindegy

Update: néhány egyéb információ itt

Semmi különös

Egy ismerősünk pont pár napja panaszkodott Zsoltinak, hogy eltűnt a gémélemről a blog linkje, pedig szívesen olvasgatott minket. Az ő kedvéért most visszaállítottam.
Na nem mintha olyan sok olvasnivaló lenne mostanában itt. Köszönjük, élünk. Vagy ennél többet kértek?
Csabi hamarosan 5 éves lesz. Most épp a nagymamájánál nyaral. Én tegnap este majdnem elbőgtem magam, hogy nem szuszog ott az ágyában... Pedig jó, hogy kicsit megszabadultunk ettől a hisztigombóctól. De már most hiányzik. Na, ilyen a szülő.
Mazsola már két és fél héttel túltett a bátyján: tegnap töltöttem a 30. hetet, és még mindig minden rendben, egyben vagyunk. Ma reggel a pocakomnak olyan alakja volt, hogy csak néztem egy nagyot, hogy most akkor mi van. És amúgy senki nem hiszi el rólam ránézésre, hogy már keményen a hetedik hónapot taposom.
Zsolti dolgozik.
Én nem.
Már másfél éve paleózom, és nincs kedvem abbahagyni.
Úgy látom, a blogger megváltozott egy kissé, amióta legutóbb itt jártam.

Csók!

Óraátáll

Ezt az óraátállítás dolgot sosem értettem. Mármint azt, hogy most veszítünk, vagy nyerünk egy órát. Emlékszem arra a jelenetre, amikor kicsi voltam és nagymamám magyarázta, hogy az, hogy 6 óra helyett 7 óra van az nem azt jelenti, hogy nyerünk egy órát, hanem pont, hogy veszítünk. Ez akkor nem ment a fejembe: a 7 több mint 6, nem, tehát nyerünk?

Azóta már ezt beletömtem a fejembe. De most szerintem mégis nekem volt igazam: figyelj!

Legutóbb ősszel tűnt fel, hogy mindenki nagyon örül, hogy többet aludhat egy órával. Émmeg sehogysem tudtam a fiamnak elmagyarázni, hogy keljen egy órával később (márpedig ha ő kel, nekem is kell). És persze lefeküdni meg már ugyanakkor feküdt (másnap ugye ovi, már az új idő szerint).

Most viszont én mindenkin jót nevetek, aki panaszkodik, hogy most kevesebbet aludhat. Ugyan már! Jól eltitkolom előtte, hogy felkelhetne korábban (hehe), viszont este szépen a szokásos időben ágybadugjuk (az ágybadugás 1 szó vagy 2?).

Szóval, amíg most más egy órával kevesebbet alszik, addig én egy órával kevesebbet vagyok ébren, tehát relatíve többet alszom, ugye, vagy ősszel, amíg más egy órával többet alszik, addig én egy órával többet vagyok ébren, azaz relatíve kevesebbet alszom. Jó mi?

Azt hiszem... De ezekben én már nem vagyok biztos. Inkább csak továbbra sem értem az óraátállítást.

Magánvélemény

Előre bocsátom, hogy a tárgyalt kérdésben nem vagyok semmilyen szakértő. Nem vagyok egészségügyi szakember. Nem vagyok jogász. Így ilyen jellegű dolgokban nem is óhajtom megmondani a tutit. Ami vagyok: matematikus. Ez pedig azzal jár, hogy szeretem átlátni a dolgokat, és elgondolkozni a miérteken, hogyanokon. (A koleszban volt egy csaj, akit korrepetáltam párszor. Azt mondta, azért nem szereti a matekot, mert ott gondolkozni kell. Hja, kérem, ha valaki nem akarja az agyát gondolkozásra használni... Én azért inkább maradok annál, hogy nem csak a vegetatív működéseket használom ki.)
Emlékeztetőnek egy régebbi írásom.

Múlt pénteken jogerősen elítélték dr. Geréb Ágnest. Sokan sokféleképpen értékelik a tevékenységét, az ellene lefolytatott eljárást, a tárgyalást, az otthonszülést. Van pár visszatérő momentum, ami olvasható a témát boncolgató írásokban és a hozzájuk fűzött kommentekben. Ezekre reagálnék most az én tudásom, ismereteim alapján. Nyilván nem tudok én sem mindent, de mivel én alapvetően nem a médiából tájékozódom, hanem a témában érintett, esetleg személyes tapasztalatokkal rendelkező anyáktól, valamint nemzetközi szaktekintélyek hétköznapi embereknek íródott könyveiből, így talán kicsit más megvilágításban látom a dolgokat, mint sokan mások. De hangsúlyozom, ez az én kialakult magánvéleményem, és lehet, hogy pár kérdésben nem jól látom az összefüggéseket. Egészségügyisek, jogászok, matematikusok, korrigáljatok, ha kell!

1. "Az otthonszülés veszélyes"

Ezt nagyon sokan szeretik hangoztatni. Nem volt még konkrét statisztika a kezemben, csak innen-onnan hallottam számokat. A kórházi perinatális halálozás 8 ezrelék. Geréb Ági perinatális halálozási aránya 3 ezrelék. Vagyis 5 ezrelékkel kisebb. Persze, itt lehet azt mondani, hogy a kórházban ott vannak az eleve problémás esetek. Igen, ez igaz. Akkor meg kell kérdezni a kórházakat, hogy az ő 8 ezrelékükből mennyi az, ami problémamentesnek induló szülésből van. Mert bizony a kórházban is halnak meg egészséges babák. Ja, hogy a kórházaknak erre nincs külön statisztikájuk... Vajon ha a kórházaknak az az érdeke, hogy bebizonyítsák, biztonságosak az egészséges szülések számára, akkor miért nem tudják fölmutatni az erre vonatkozó adatokat? És azért nézzük meg a másik részét is a szülésnek (mert ugye nem csak a baba, hanem az anya is a része). Nem tudom, mennyi a kórházi anyai halálozási arány, de ismert tény, hogy halnak meg (egészséges) anyák kórházi szülés közben. Geréb Áginál egyetlen anya sem vesztette az életét... Akkor most melyik is a veszélyesebb?
Még egy dolog, amit szeretnek összemosni, amikor a kórházon kívüli szülés statisztikáiról van szó. Van a szaksegítséggel kísért, előre tervezett intézeten kívüli szülés, és van, hogy valakit felkészületlenül, hirtelen ér valami hülye helyen valami nagyon gyors szülés. Egy kalap alá venni azt, hogy egy szakképzett bába a megfelelő higiénés körülmények között segít  a szülésben egy felkészült anyának, azzal, hogy a taxisofőr ijedtében csinál, amit tud a kocsi hátsó ülésén, mert nem sikerült időben beérni a kórházba - lássuk be, a statisztikák tisztaságát ez is jelentősen befolyásolja.
Szóval óvatosan azzal a kijelentéssel, hogy az otthonszülés veszélyesebb, mint a kórházi! Amúgy több, nemzetközileg elismert szakember állítja, hogy egészséges várandósság végén egy természetes élettani szülés (ami, ha hagyják az anyákat úgy szülni, ahogy az jó, akkor akár a szülések 80%-át is jelenti) kórházban veszélyesebb.

2. "Kitörte a gyerek nyakát!" "A hanyagsága miatt haltak meg szegény babák!"

Igen, van aki szeret a bulvárból tájékozódni... Ők hangoztatják a fentieket.
Minden esetben, amikor probléma adódott, Geréb Ági azonnal értesítette a mentőket, és amíg azok kiértek, addig a legjobb tudása szerint próbálta segíteni a babát. Például egy nemzetközileg ismert, széles körben (Magyarországon kórházban is) alkalmazott műfogást használt, melynek az a lényege, hogy a beszorult baba kulcscsontját el kell törni - csak ez sajnos nem mindig sikerül. Azt olvastam, hogy a vád által hozott egyik orvosszakértő azt állította, a Geréb Ági által alkalmazott műfogás már a '60-as években elavultnak számított. Csakhogy ezt a műfogást a '80-as években publikálták. Szóval a tisztelt "szakértő úr" nem ismerte ezt a műfogást, és úgy mondott róla véleményt. Khm...
Sokan szándékolt rosszindulatot látnak abban, hogy Geréb Ági "megölte" a babákat. Ő mindent megtett, amit tudott - és tudjuk, hogy kórházban sem sikerül mindenkit megmenteni. Akkor miért kell az ő tetteiben nagyobb rosszindulatot feltételezni, mint a kórházi orvosokéban?

3. "El volt tiltva, mégis praktizált" "Kuruzsló!"

Igen, el volt tiltva - a szülészorvosi tevékenységtől. Csakhogy Geréb Ági diplomás szülésznő is, és a szülésznői tevékenységtől nem volt eltiltva. Szülésznőként teljes joggal kísérhetett szüléseket. Van, aki szerint a szülésnél kötelező orvosnak is jelen lenni. Egyrészt akkor miért van az, hogy kórházban sokszor csak a kitolásra esik be az orvos? Ott szabad nem jelen lennie orvosnak a szülés nagy része alatt? Másrészt, ha tényleg kötelező, akkor kérem szépen az ebben jártasakat, mondják meg nekem, hogy konkrétan melyik törvény melyik paragrafusa az, amelyik ezt előírja. Ha nincs ilyen törvény, akkor meg fogadjuk el, hogy Geréb Ági képzett szülésznőként praktizált.

4. "Súlyos pénzeket kért el az otthon szülőktől"

Azok kedvéért, akik nem tudnák: Van egy egyhetes tanfolyam, amin kötelező azoknak részt vennie, akik otthon szeretnének szülni. De ezen a tanfolyamon olyanok is részt vehetnek, akik kórházban óhajtanak szülni. Az ott megszerezhető tudás mindenkinek hasznos, aki föl akar készülni a szülésre. Ezért a tanfolyamért pénzt kell fizetni (miért, milyen tanfolyam van ingyen?). Egyszeri összeg, családonként. Vagyis részt vehet rajta apuka, anyuka, nagytesó, tán még nagymama is, és csak egyszer kell kifizetni, akkor is, ha pár év múlva ismét szülésre készülve ismét részt akarnak venni a tanfolyamon. Vagyis amolyan egész életre szóló családi bérlet. Eddig ezt elég korrektnek gondolom pénzügyileg.
Magáért a szülésért Geréb Ági és társai nem kérnek plusz pénzt.
És ha kérnének is - az miért is bántja annyira a társadalom csőrét? Hisz az teljesen bevett dolog, hogy ha valaki felkér egy orvost, hogy akár a szabadsága alatt, pihenőidejében, bármikor berobogjon a kórházba a szülés miatt, akkor ezt a plusz készenlétet meg kell fizetni. Akkor is, ha az adott orvos egyáltalán nem tartja magát a megbeszéltekhez, megalázza, semmibe veszi a szülő nőt, aki kiszolgáltatott helyzetében mást sem tud tenni, mint hálálkodni. Ez rendben van. Na de ha Ágiék tiszteletben tartják a szülő nőt, figyelembe veszik az igényeit, és esetleg még kevesebb (felesleges) beavatkozással sikerül támogatniuk a szülést, akkor ők ne merészeljenek ezért pénzt kérni? (Nem, nem kérnek érte pénzt.)

5. "A bíróság elítélte, börtönben a helye"

Az én elvárásaim egy igazságos bíróval, bírósággal szemben: legyen elfogulatlan a résztvevőkkel szemben, vagyis a személyes érzelmei ne befolyásolják a döntését, hallgassa meg a vádat és a védelmet is, mindkét oldal álláspontjának alapos mérlegelése után döntsön.
Mi történt Geréb Ági ügyében? A bíró nyíltan ellenzi az otthonszülést. A vádat meghallgatta, a védelmet nem. Nem értek hozzá, de valami olyasmi szerepelt az indoklásban arra, hogy a védelem által felkért nemzetközileg elismert szakértők véleményét elutasítsa, hogy külföldi szakértőt csak akkor lehet bevonni, ha nincs a témában hazai szakértő. Tájékoztassatok, ha tévedek, de én jelenleg Magyarországon egyetlen olyan orvos szakemberről tudok, aki az otthonszülésben is szakértő - és ez az egy az adott ügyben épp a vádlottak padján ült. A vád által hozott, a bíróság által meghallgatott szakértőknek halvány gőzük nincs arról, hogy milyen is egy otthonszülés. Nem is akarják tudni. De azért szakvéleményt mondanak róla. Ha a védelem megpróbál olyan szakértőket megszólaltatni, akik valóban szakértők az otthonszülésben, akkor őket a bíróság élből elutasítja.
Szóval azt lehet mondani, hogy Geréb Ágit jogerősen ítélték el. Hogy igazságosan, az számomra enyhén szólva megkérdőjelezhető. És akkor még egy szót sem szóltam arról a bizonyos "kettős mércéről"...



Amit végsőként még szeretnék mondani: Nem tartom élből rossznak a kórházat, az orvosokat. Van, amikor szükség van rájuk. Az én kisfiam 27 hetesen meg akart születni, persze, hogy szükség volt a kórházra és az orvosokra! Be is mentünk a kórházba, amikor rájöttünk, hogy gáz van. (Egy nappal korábban az sztk-s orvos nem jött rá, hogy gáz van, pedig már akkor is az volt, csak még kisebb gáz, és én, mint nem hozzáértő, még az orvosnak hittem.) Szóval ha kell a kórház, az orvos, akkor kell. De ha nem kell, mert minden rendben van, akkor tényleg nem kell! Sokan mondják, hogy "ha történik valami", akkor mennyivel jobb eleve kórházban lenni, mint otthonról berohanni. Erre egyrészt az a válaszom, hogy annak az esélye, hogy "történjen valami", sokkal nagyobb olyan helyzetben, ahol az orvos be akar avatkozni (és az orvos be akar avatkozni, mert arra van kiképezve, hogy betegséget lásson, nem arra, hogy egészséget), és felesleges beavatkozások láncreakciójaként végül valóban szükség van drasztikus beavatkozásokra, szemben az olyan helyzettel, ahol a természetes folyamatokat elfogadják természetesnek, hagyják a maguk útján haladni, türelemmel, békességgel. Például a mama tökéletesen jól van, a baba tökéletesen jól van, adott esetben minden ezt támasztja alá, de az orvos nem ezt nézi, hanem a naptárat meg az óráját nézi, hogy "ó, ennek a gyereknek már meg kellett volna születnie" - és nekiáll siettetni a folyamatot. Az itt induló láncreakcióról sokan tudnának mesélni. Miközben ha kellő türelemmel viseltetnek a szülés iránt, akkor lehet, hogy pár órával, pár nappal később születik meg a baba, de közben mégsem történt semmi baj. Másrészt ha abból indulunk ki, hogy "bármi baj történhet", akkor miért van az, hogy az emberek nem az utánfutón mentőautóval felszerelkezve szállnak autóba, mondván, "bármi baj történhet út közben"? Még valamikor régebben olvastam, hogy ha szülni a kórházban kell, hogy szükség esetén azonnal ott legyen a segítség, akkor síelni is a kórház lépcsőjén kelljen, hogy szükség esetén azonnal ott legyen a segítség. Tessék szépen elhinni, az esetek legalább 80%-ában SEMMI baj nem történne, ha az élettani szülés mehetne a saját medrében, és a többi esetben is általában elég korán felfedezhető a baj (persze megfelelő szaksegítséggel, nem olyannal, mint az én egykori sztk-s orvosom), hogy legyen idő bemenni a kórházba. A mondás azt tartja, jobb félni mint megijedni. Hát, ha valaki az egész életét folyamatos rettegésben akarja letölteni... Az önbeteljesítő jóslatok igenis működnek. Én inkább próbálok pozitívan gondolkozni - és higgyétek el, még így is képes vagyok a realitás talaján maradni.

Ajánlott olvasmányok:

Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez
IMG egy amerikai bába, az otthonszülés nemzetközileg elismert szakértője, tavaly alternatív Nobel-díjat kapott a munkásságáért - úgyhogy olyan nagyon nem lehet hülyeség, amit csinál. Ebben a könyvében a szülés szépségét mutatja be, azt, hogy ez a nők veleszületett képessége, és kitér az orvosi modell és a bábai modell közötti lényeges különbségekre.

Mardsen Wagner: Amerikából jöttem, mesterségem címere (sz)ülész-(n)őgyógyász
Dr. Wagner amerikai szülész-nőgyógyász, rengeteg kórházi tapasztalattal, emellett kutatói munkássága is jelentős. Könyvében leírja, hogy a kórházi gyakorlat milyen messze áll a tudományos bizonyítékok alapján javasolttól, milyen (valós) veszélyek fenyegetik a kórházban szülőket, és hogy az orvosoknak miért is érdeke fenntartani ezt a rendszert.

Sok más könyvet is érdemes fellapozni. Én eddig ezt a kettőt olvastam - de biztos fogok még mást is. A bulvárhíreket viszont inkább kihagyom, remélem, nem haragszotok meg ezért.

Pöttyök

Zsolti azt mondta, ez olyan szomorú téma, hogy még csak blogbejegyzést sem tudna írni róla. Pedig szerintem ha ő írná, akkor vidám téma lenne.
Naszóval, amikor annak idején a doktornéni akart adni oltást (mert az egy olyan doktornéni volt, hogy szíve szerint az összes létező oltást beadná), akkor konzultáltam néhány barátnőmmel, és arra a konklúzióra jutottunk, hogy tulajdonképpen jobban jár a gyerek egy valódi hús-vér betegséggel, mint valami lebutított vacakkal, szóval nem adattam be az oltást. Csak vártam, hogy a gyerek az oviban valamikor elkapja.
Nos, jelentem, a január egy sikeres hónapnak bizonyult. Az egyik óvónéni már kétszer is említette a hónap folyamán, hogy pöttyösödnek a gyerekek. Végül január legvégén egy kellemes kedd délutáni napon jött a telefon: a gyerekem pöttyös.
Hát így történt.

Na jó, szóval akkor rögtön telefonáltam Zsoltinak, hogy tudjon róla (meg aznap épp ő volt a soros a gyerek oviból való elhozatalában, mert én keddenként próbálok valamit javítani azon a szörnyen kicsúszott arányon, hogy kb. 90%-ban férfiak vesznek körül - na szóval női körbe járok), meg a kérdés, hogy én biztos vagyok benne, hogy voltam bárányhimlős gyerekkoromban, de vajon Zsolti volt-e. (Én azért vagyok biztos, mert megvan a gyermek egészségügyi kiskönyvem, és szépen bele van pecsételve. De nem hinném, hogy ha megkérdezném anyukámat, akkor tudná, hogy a négy gyereke közül melyik volt, melyik nem.) Nos, Zsolti apukája nem emlékszik rá, hogy Zsolti lett volna bárányhimlős, Zsoltinak rémlik, hogy voltak pöttyei. És most, hogy napok óta itthon van egy pöttyös gyerekkel, ő maga még nem lett pöttyös, pedig ugye a lappangási idő meg már 2-3 héttel korábban valószínűleg elkezdődött, és már az is fertőz, szóval szerintem Zsoltinak már bőven lett volna ideje elkapni, és még nem pöttyösödött be, úgyhogy bizonyára túl volt rajta gyerekkorában. Vagy rosszul logikázom?

Csabin eleinte lassan jelentkeztek a pöttyök, már reméltem, hogy megússza kevés pöttyel, de aztán mégis sok lett neki. És saját bevallása szerint fáj. Én hiába mondtam neki, hogy szerintem viszket, ő kitartott amellett, hogy fáj. Hát jó, akkor fáj. A doktorbácsi (mert az a doktornéni, akihez hivatalosan tartozunk december óta, mindig valahol máshol jár, ha éppen Csabit orvoshoz kell vinni, és mindig doktorbácsik helyettesítik) csak belsőleges antiviszketés cseppeket írt fel, úgyhogy azt adjuk Csabinak a fájdalom ellen. De ma még nem panaszkodott. És már nem is nyűgösködik. Szóval jobban van. Csak éppen tele van csúnyábbnál csúnyább pöttyökkel.

Az apja meg vett neki egy csomó új dvd-t, hogy legyen mit néznie a gyereknek, amíg itthon van. Tulajdonképpen téli szünetben is hagytuk, hogy a képernyő előtt bomlassza az agysejtjeit, és januárban könnyű volt visszaszoktatni a "normál" rendre (amit én ugyan nem tartok normálisnak, de legalább valamilyen rend), úgyhogy remélem, ha meggyógyult és ismét jár majd oviba, akkor megint le lehet szoktatni az egész napos képernyőbámulásról.
De ez már nem a pötty téma.