Előre bocsátom, hogy a tárgyalt kérdésben nem vagyok semmilyen szakértő. Nem vagyok egészségügyi szakember. Nem vagyok jogász. Így ilyen jellegű dolgokban nem is óhajtom megmondani a tutit. Ami vagyok: matematikus. Ez pedig azzal jár, hogy szeretem átlátni a dolgokat, és elgondolkozni a miérteken, hogyanokon. (A koleszban volt egy csaj, akit korrepetáltam párszor. Azt mondta, azért nem szereti a matekot, mert ott gondolkozni kell. Hja, kérem, ha valaki nem akarja az agyát gondolkozásra használni... Én azért inkább maradok annál, hogy nem csak a vegetatív működéseket használom ki.)
Emlékeztetőnek egy régebbi írásom.
Múlt pénteken jogerősen elítélték dr. Geréb Ágnest. Sokan sokféleképpen értékelik a tevékenységét, az ellene lefolytatott eljárást, a tárgyalást, az otthonszülést. Van pár visszatérő momentum, ami olvasható a témát boncolgató írásokban és a hozzájuk fűzött kommentekben. Ezekre reagálnék most az én tudásom, ismereteim alapján. Nyilván nem tudok én sem mindent, de mivel én alapvetően nem a médiából tájékozódom, hanem a témában érintett, esetleg személyes tapasztalatokkal rendelkező anyáktól, valamint nemzetközi szaktekintélyek hétköznapi embereknek íródott könyveiből, így talán kicsit más megvilágításban látom a dolgokat, mint sokan mások. De hangsúlyozom, ez az én kialakult magánvéleményem, és lehet, hogy pár kérdésben nem jól látom az összefüggéseket. Egészségügyisek, jogászok, matematikusok, korrigáljatok, ha kell!
1. "Az otthonszülés veszélyes"
Ezt nagyon sokan szeretik hangoztatni. Nem volt még konkrét statisztika a kezemben, csak innen-onnan hallottam számokat. A kórházi perinatális halálozás 8 ezrelék. Geréb Ági perinatális halálozási aránya 3 ezrelék. Vagyis 5 ezrelékkel kisebb. Persze, itt lehet azt mondani, hogy a kórházban ott vannak az eleve problémás esetek. Igen, ez igaz. Akkor meg kell kérdezni a kórházakat, hogy az ő 8 ezrelékükből mennyi az, ami problémamentesnek induló szülésből van. Mert bizony a kórházban is halnak meg egészséges babák. Ja, hogy a kórházaknak erre nincs külön statisztikájuk... Vajon ha a kórházaknak az az érdeke, hogy bebizonyítsák, biztonságosak az egészséges szülések számára, akkor miért nem tudják fölmutatni az erre vonatkozó adatokat? És azért nézzük meg a másik részét is a szülésnek (mert ugye nem csak a baba, hanem az anya is a része). Nem tudom, mennyi a kórházi anyai halálozási arány, de ismert tény, hogy halnak meg (egészséges) anyák kórházi szülés közben. Geréb Áginál egyetlen anya sem vesztette az életét... Akkor most melyik is a veszélyesebb?
Még egy dolog, amit szeretnek összemosni, amikor a kórházon kívüli szülés statisztikáiról van szó. Van a szaksegítséggel kísért, előre tervezett intézeten kívüli szülés, és van, hogy valakit felkészületlenül, hirtelen ér valami hülye helyen valami nagyon gyors szülés. Egy kalap alá venni azt, hogy egy szakképzett bába a megfelelő higiénés körülmények között segít a szülésben egy felkészült anyának, azzal, hogy a taxisofőr ijedtében csinál, amit tud a kocsi hátsó ülésén, mert nem sikerült időben beérni a kórházba - lássuk be, a statisztikák tisztaságát ez is jelentősen befolyásolja.
Szóval óvatosan azzal a kijelentéssel, hogy az otthonszülés veszélyesebb, mint a kórházi! Amúgy több, nemzetközileg elismert szakember állítja, hogy egészséges várandósság végén egy természetes élettani szülés (ami, ha hagyják az anyákat úgy szülni, ahogy az jó, akkor akár a szülések 80%-át is jelenti) kórházban veszélyesebb.
2. "Kitörte a gyerek nyakát!" "A hanyagsága miatt haltak meg szegény babák!"
Igen, van aki szeret a bulvárból tájékozódni... Ők hangoztatják a fentieket.
Minden esetben, amikor probléma adódott, Geréb Ági azonnal értesítette a mentőket, és amíg azok kiértek, addig a legjobb tudása szerint próbálta segíteni a babát. Például egy nemzetközileg ismert, széles körben (Magyarországon kórházban is) alkalmazott műfogást használt, melynek az a lényege, hogy a beszorult baba kulcscsontját el kell törni - csak ez sajnos nem mindig sikerül. Azt olvastam, hogy a vád által hozott egyik orvosszakértő azt állította, a Geréb Ági által alkalmazott műfogás már a '60-as években elavultnak számított. Csakhogy ezt a műfogást a '80-as években publikálták. Szóval a tisztelt "szakértő úr" nem ismerte ezt a műfogást, és úgy mondott róla véleményt. Khm...
Sokan szándékolt rosszindulatot látnak abban, hogy Geréb Ági "megölte" a babákat. Ő mindent megtett, amit tudott - és tudjuk, hogy kórházban sem sikerül mindenkit megmenteni. Akkor miért kell az ő tetteiben nagyobb rosszindulatot feltételezni, mint a kórházi orvosokéban?
3. "El volt tiltva, mégis praktizált" "Kuruzsló!"
Igen, el volt tiltva - a szülészorvosi tevékenységtől. Csakhogy Geréb Ági diplomás szülésznő is, és a szülésznői tevékenységtől nem volt eltiltva. Szülésznőként teljes joggal kísérhetett szüléseket. Van, aki szerint a szülésnél kötelező orvosnak is jelen lenni. Egyrészt akkor miért van az, hogy kórházban sokszor csak a kitolásra esik be az orvos? Ott szabad nem jelen lennie orvosnak a szülés nagy része alatt? Másrészt, ha tényleg kötelező, akkor kérem szépen az ebben jártasakat, mondják meg nekem, hogy konkrétan melyik törvény melyik paragrafusa az, amelyik ezt előírja. Ha nincs ilyen törvény, akkor meg fogadjuk el, hogy Geréb Ági képzett szülésznőként praktizált.
4. "Súlyos pénzeket kért el az otthon szülőktől"
Azok kedvéért, akik nem tudnák: Van egy egyhetes tanfolyam, amin kötelező azoknak részt vennie, akik otthon szeretnének szülni. De ezen a tanfolyamon olyanok is részt vehetnek, akik kórházban óhajtanak szülni. Az ott megszerezhető tudás mindenkinek hasznos, aki föl akar készülni a szülésre. Ezért a tanfolyamért pénzt kell fizetni (miért, milyen tanfolyam van ingyen?). Egyszeri összeg, családonként. Vagyis részt vehet rajta apuka, anyuka, nagytesó, tán még nagymama is, és csak egyszer kell kifizetni, akkor is, ha pár év múlva ismét szülésre készülve ismét részt akarnak venni a tanfolyamon. Vagyis amolyan egész életre szóló családi bérlet. Eddig ezt elég korrektnek gondolom pénzügyileg.
Magáért a szülésért Geréb Ági és társai nem kérnek plusz pénzt.
És ha kérnének is - az miért is bántja annyira a társadalom csőrét? Hisz az teljesen bevett dolog, hogy ha valaki felkér egy orvost, hogy akár a szabadsága alatt, pihenőidejében, bármikor berobogjon a kórházba a szülés miatt, akkor ezt a plusz készenlétet meg kell fizetni. Akkor is, ha az adott orvos egyáltalán nem tartja magát a megbeszéltekhez, megalázza, semmibe veszi a szülő nőt, aki kiszolgáltatott helyzetében mást sem tud tenni, mint hálálkodni. Ez rendben van. Na de ha Ágiék tiszteletben tartják a szülő nőt, figyelembe veszik az igényeit, és esetleg még kevesebb (felesleges) beavatkozással sikerül támogatniuk a szülést, akkor ők ne merészeljenek ezért pénzt kérni? (Nem, nem kérnek érte pénzt.)
5. "A bíróság elítélte, börtönben a helye"
Az én elvárásaim egy igazságos bíróval, bírósággal szemben: legyen elfogulatlan a résztvevőkkel szemben, vagyis a személyes érzelmei ne befolyásolják a döntését, hallgassa meg a vádat és a védelmet is, mindkét oldal álláspontjának alapos mérlegelése után döntsön.
Mi történt Geréb Ági ügyében? A bíró nyíltan ellenzi az otthonszülést. A vádat meghallgatta, a védelmet nem. Nem értek hozzá, de valami olyasmi szerepelt az indoklásban arra, hogy a védelem által felkért nemzetközileg elismert szakértők véleményét elutasítsa, hogy külföldi szakértőt csak akkor lehet bevonni, ha nincs a témában hazai szakértő. Tájékoztassatok, ha tévedek, de én jelenleg Magyarországon egyetlen olyan orvos szakemberről tudok, aki az otthonszülésben is szakértő - és ez az egy az adott ügyben épp a vádlottak padján ült. A vád által hozott, a bíróság által meghallgatott szakértőknek halvány gőzük nincs arról, hogy milyen is egy otthonszülés. Nem is akarják tudni. De azért szakvéleményt mondanak róla. Ha a védelem megpróbál olyan szakértőket megszólaltatni, akik valóban szakértők az otthonszülésben, akkor őket a bíróság élből elutasítja.
Szóval azt lehet mondani, hogy Geréb Ágit jogerősen ítélték el. Hogy igazságosan, az számomra enyhén szólva megkérdőjelezhető. És akkor még egy szót sem szóltam arról a bizonyos "kettős mércéről"...
Amit végsőként még szeretnék mondani: Nem tartom élből rossznak a kórházat, az orvosokat. Van, amikor szükség van rájuk. Az én kisfiam 27 hetesen meg akart születni, persze, hogy szükség volt a kórházra és az orvosokra! Be is mentünk a kórházba, amikor rájöttünk, hogy gáz van. (Egy nappal korábban az sztk-s orvos nem jött rá, hogy gáz van, pedig már akkor is az volt, csak még kisebb gáz, és én, mint nem hozzáértő, még az orvosnak hittem.) Szóval ha kell a kórház, az orvos, akkor kell. De ha nem kell, mert minden rendben van, akkor tényleg nem kell! Sokan mondják, hogy "ha történik valami", akkor mennyivel jobb eleve kórházban lenni, mint otthonról berohanni. Erre egyrészt az a válaszom, hogy annak az esélye, hogy "történjen valami", sokkal nagyobb olyan helyzetben, ahol az orvos be akar avatkozni (és az orvos be akar avatkozni, mert arra van kiképezve, hogy betegséget lásson, nem arra, hogy egészséget), és felesleges beavatkozások láncreakciójaként végül valóban szükség van drasztikus beavatkozásokra, szemben az olyan helyzettel, ahol a természetes folyamatokat elfogadják természetesnek, hagyják a maguk útján haladni, türelemmel, békességgel. Például a mama tökéletesen jól van, a baba tökéletesen jól van, adott esetben minden ezt támasztja alá, de az orvos nem ezt nézi, hanem a naptárat meg az óráját nézi, hogy "ó, ennek a gyereknek már meg kellett volna születnie" - és nekiáll siettetni a folyamatot. Az itt induló láncreakcióról sokan tudnának mesélni. Miközben ha kellő türelemmel viseltetnek a szülés iránt, akkor lehet, hogy pár órával, pár nappal később születik meg a baba, de közben mégsem történt semmi baj. Másrészt ha abból indulunk ki, hogy "bármi baj történhet", akkor miért van az, hogy az emberek nem az utánfutón mentőautóval felszerelkezve szállnak autóba, mondván, "bármi baj történhet út közben"? Még valamikor régebben olvastam, hogy ha szülni a kórházban kell, hogy szükség esetén azonnal ott legyen a segítség, akkor síelni is a kórház lépcsőjén kelljen, hogy szükség esetén azonnal ott legyen a segítség. Tessék szépen elhinni, az esetek legalább 80%-ában SEMMI baj nem történne, ha az élettani szülés mehetne a saját medrében, és a többi esetben is általában elég korán felfedezhető a baj (persze megfelelő szaksegítséggel, nem olyannal, mint az én egykori sztk-s orvosom), hogy legyen idő bemenni a kórházba. A mondás azt tartja, jobb félni mint megijedni. Hát, ha valaki az egész életét folyamatos rettegésben akarja letölteni... Az önbeteljesítő jóslatok igenis működnek. Én inkább próbálok pozitívan gondolkozni - és higgyétek el, még így is képes vagyok a realitás talaján maradni.
Ajánlott olvasmányok:
Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez
IMG egy amerikai bába, az otthonszülés nemzetközileg elismert szakértője, tavaly alternatív Nobel-díjat kapott a munkásságáért - úgyhogy olyan nagyon nem lehet hülyeség, amit csinál. Ebben a könyvében a szülés szépségét mutatja be, azt, hogy ez a nők veleszületett képessége, és kitér az orvosi modell és a bábai modell közötti lényeges különbségekre.
Mardsen Wagner: Amerikából jöttem, mesterségem címere (sz)ülész-(n)őgyógyász
Dr. Wagner amerikai szülész-nőgyógyász, rengeteg kórházi tapasztalattal, emellett kutatói munkássága is jelentős. Könyvében leírja, hogy a kórházi gyakorlat milyen messze áll a tudományos bizonyítékok alapján javasolttól, milyen (valós) veszélyek fenyegetik a kórházban szülőket, és hogy az orvosoknak miért is érdeke fenntartani ezt a rendszert.
Sok más könyvet is érdemes fellapozni. Én eddig ezt a kettőt olvastam - de biztos fogok még mást is. A bulvárhíreket viszont inkább kihagyom, remélem, nem haragszotok meg ezért.
2012. február 19., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia,
VálaszTörlésSzvsz, és persze tök kibicként. Én két fontos problémát érzek. Az egyik egy teljesen jogos és talán hasznos bizalmi deficit az orvossal szemben. Nem hiszed el neki, hogy amit csinál az szükséges, hogy jól csinálja. Ez talán nem baj, hiszen az orvostudomány nem egzakt tudomány, jobb ha ezzel megbarátkozunk. A másik oldala a dolognak viszont az, hogy az átlagember nem orvos, ezért bármilyen orvosi döntése nagyon információhiányos. Szóval miközben az ember nem hiszi el, hogy mondjuk egy adott beavatkozás szükséges, aközben teljes biztonságal felülbírálni sem tudja, hiszen nem áll rendelkezéséer az a komplex szakmai tudás, ami alapján ilyen döntést hozni lehetne. (Ehhez nem kell szülni, egy barátnőm a rossz térdésvel 4 ortopéd orvosnál volt, akik négyfélét mondtak neki, és ott állt szegénykém, eléggé rosszul felkészülve még arra is, hogy akár utánaolvasson, és el kellett döntenie, hogy kire bízza magát, hogy fog-e még tudni táncolni, vagy bicegés nélkül járni. És neki több hete volt dönteni, nem 10 perce.)
Ebből az egészből én egyetlen egy kiutat látok: ha talál az ember olyan orvost, akiben bízik. Akinek elhiszi, hogy a saját kényelme miatt nem fog semmit sürgetni, de ha azt mondja, hogy most ezt kell, akkor azt tényleg kell. És aki hajlandó az ember ezer innen onnan összeolvasott információját keretbe helyezni, válaszolni rájuk, elmondani hogy mivel ért egyet és mivel nem és miért. Szóval aki hajlandó döntéshozó félként kezelni az embert, ha és amennyiben az igényli. De ez azért rengeteg idő.
A másik ami segíthetne, ha lenne valami belső ellenőrzés a kórházakban, valami értelmes mérőszámok arról, hogy a kórházi gyakorlat milyen, és jogos-e a vele szembeni bizalmatlanság. Vagyis szerintem az orvosi szakma akkor tudna elfogadó lenni az otthonszüléssel kapcsolatban, ha maga gyakorlatával szemben kritikus tudna lenni (tudományos értelemben). Mert most csak összezárnak és a saját állásaikat védik és a hibáikat takargatják. De az, hogy akkor innentől nem bízom az orvosban, az nekem nem elég jó megoldás.
Én is azt gondolom, hogy most boszorkányüldözés folyik, de azt is, hogy nem nő a dúlákban a bizalmam csak attól, hogy az orvosokban csökken.
"orvostudomány nem egzakt tudomány, jobb ha ezzel megbarátkozunk"
VálaszTörlésIgen, ez valahogy igy van, ezzel együtt kell élni (nem egzakt, vagy legalábbis kevésbbé egzakt...).
"ha talál az ember olyan orvost, akiben bízik. Akinek elhiszi, hogy a saját kényelme miatt nem fog semmit sürgetni"
Mi lenne a véleményed akkor, ha kiderülne, hogy ilyen orvos nincs? Nem azt kérdezem, hogy kevés, hanem tegyük fel, hogy egyetlen egy sem. Tegyük fel, hogy már utánajártál, és hallottál egy-két (!) olyan orvosról, aki nagyon (nagyon-nagyon) sok tekintetben sokkal jobb mint mások és tudod róluk, hogy még ők is alkalmaznak olyan dolgokat, amik bizonyítottan károsak (pl oxitocin helytelen használata).
Tehát az orvostudomány nem egzakt, rendben. De mi tennél, ha kiderülne, hogy a gyakorló orvosok nem ismerik az orvostudomány eredményeit és gyakorlatok sok ponton, vagy jobb esetben némely ponton ellentmond a kutatásoknak?
"nem nő a dúlákban a bizalmam csak attól, hogy az orvosokban csökken."
És mi lenne a véleményed akkor, ha a statisztikák azt igazolnák, hogy az úgynevezett alacsonykockázatú szűlések között a gyerekkel kapcsolatos problémák előfordulásának valószínűsége nagyjából ugyanakkor vagy kisebb mint kórházban (az anyával kapcsolatosak pedig szignifikánsan alacsonyabbak)?
Szerintem a bizalom lényege, hogy az nem egy bizonyítható dolog. És nem is az orvos szakmai kiválóságán múlik, mert az az amit nem tudok ellenőrizni. Próbálhatok, csak nem fogok tudni. Tehát a bizalom az ott kezdődik, ahol az én ellenőrzési lehetőségeim felette megszűnnek. Az oxitocin használata, köldökzsinórelvágás, szabad-e majd állva szülni, az mind még olyami, amit előre meg lehet beszélni. ha nem hajlandó megbeszélni, akkor nyilván nincs bizalom.
TörlésÉn úgy látom, hogy feltéve, hogy egy kiskockázatú otthonszülés egy normális helyzet, akkor ott a dúla pont olyan, mint a kórházban az orvos, neki van felelős döntési helyzete. Lehet, hogy ezt rosszul látom és ebben nincs igazam, de én így érzem, pl én nem látom miért mindig az anya tudná a legjobban, hogy ép pmi a jó. A statisztikát én is ismerem, és el is hiszem, tényleg, én is szabadszüléspárti vagyok, csak nekem más lenne a szabad választásom valószínűleg. De ha egyszer majd sok dúla lesz, akkor azok közt is lesz ugyanúgy rossz szakember meg jó szakember, és az ő gyakorlataik közt is rossz is meg jó is. És a dúlában megbízni is pont ugyanaz a fajta bizalom mint az orvosban, hiszen az ő módszertanukat sem tudom ellenőrizni. Abban tudok elképzelni különbésget, hogy a dúlával való kapcsolat máshogyan van definiálva, mint az orvossal való.
Számomra egyébként pont ez a pattehyzet: ha nem akarok otthon szülni, mert mondjuk félek a természetes komplikációktól, de kórházban sem, mert ott az orvosok által előidézettől, akkor hova menjek? Ezt akartam mondani, hogy az nem jó, ha az otthonszülés azért lesz alternatíva, mert a kórházi szülés rossz. végül is a jó praktikákat kórházi körülmények között is meg lehetne valósítani.
Szóval: ha a kórházi gyakorlat rossz, arra nekem nem az a valid válasz, hogy kimegyek a kórházból. Hanem az, hogy javítani kell a kórházi gyakorlaton. És addig is elmenni máshova szülni.
TörlésApró megjegyzés: következetesen a dúla szót használod. A dúla laikus asszonytársi segítő, tehát egészségügyi végzettsége nincs, ilyen kérdésekben nem tud és nem is akar dönteni. Inkább lelki segítőtárs, aki támogatja a szülő nőt, akárhogy is dönt az az egyes beavatkozásokról. Akiről te beszélsz, az a bába. A bába lényegében ugyanaz, mint a kórházban a szülésznő, egészségügyi szakember, csak talán a gyakorlata más egy otthonszülős bábának és egy kórházi, az orvos asszisztenseként működő szülésznőnek.
TörlésZsolti nagyjából megválaszolta a kérdést. Csak pár hozzáfűznivalóm van.
VálaszTörlésIgaz, hogy én matematikusként kevésbé értek az orvosi dolgokhoz. De valamilyen szinten azért én is tudok tájékozódni - milyen beavatkozások vannak, melyiknek mi az oka, a tudományos bizonyítékok alátámasztják-e egy adott beavatkozás létjogosultságát... Erről igenis tájékozódhat egy nő, amennyiben érdekli, hogy mit csinálnak a testével illetve a gyerekével. (Jó esetben van 9 hónapja utánajárni ennek-annak.) Két probléma van. Az egyik, hogy sok nőnek eszébe sem jut, hogy a saját testével kapcsolatos döntésekben részt vegyen. A másik, hogy az orvosoknak eszük ágában nincs tájékoztatni a nőket. Hatalmi pozícióban vannak, és ezt nem akarják kiengedni a kezükből (tisztelet a kivételnek). Ha az orvos tényleg teljes körűen tájékoztatná az anyát (és nem mondjuk épp egy fájás közben nyomná az orra alá a papírt, hogy "akkor most anyuka ugye beleegyezik ebbe és ebbe"), akkor a nőknek sem kéne szülésznővé kiképezniük magukat, ha az esemény részévé akarnak lenni, és nem csak egy húsdarabként ott feküdni.
Orvosokkal kapcsolatos bizalom... Hát bizony tényleg nehéz kérdés. Évek óta olvasok anyás fórumot, rengeteg történettel találkoztam, különböző városok, különböző kórházak, különböző orvosok - különböző felfogások. Jelenleg Magyarországon tényleg csak 1-2 orvos van, aki megközelíti azt a szemléletet, amit az általam említett, Nobel-díjas bába könyvéből olyan jónak találtam. Megközelíti - nem éri el. Bizony, a sztárdoki pl. alkalmaz (igaz, ritkábban, mint más orvosok) oxitocint, akár császár után is. Tessék, itt az oxitocin betegtájékoztatója: http://xn--krhzak-rta5l.hu/oxytocin.html - császár után nem javasolt az alkalmazása, amúgy a mellékhatások között ott van a magzati és az anyai halálozás is. Vagy a folyamatos ctg - a tudományos bizonyítékok alapján semmivel sem jobb a folyamatos ctg, mint ha néha valamilyen kézi eszközzel néznék a baba szívhangját. A ctg csak arra jó, hogy korlátozza az anyát a mozgásban - vagyis akadályozza a szülés normális menetét. De azért kórházi protokoll az alkalmazása, Magyarország egyik legjobb szülészetén is. Szóval nehéz helyzetben van az, aki bízni akar, mert még a legjobb kórház legjobb orvosa sem tud a bábai modellben gondolkozni, csak az orvosi modellben. És egyre inkább kiderül, hogy a bábai modell a jobb...
Az orvosok összezárnak. Eszük ágában nincs kiadni az adatokat. Eszük ágában nincs önkritikát gyakorolni. Eszük ágában nincs utánanézni, hogy amit rutinból csinálnak, az megfelel-e a tudománynak. (Wagner könyv) Ha valaki megpróbál ebből valamilyen szinten kilépni (kevesen, de vannak ilyenek), akkor vagy lavíroznia kell az anya érdekei és a kórházi protokoll között, vagy kegyetlenül kitaszíttatik.
el tudom képzelni hogy van a aki nem akar tájékozódni. Végül is a félelmeinket is a túlzott tájékozódás eredményezi. Ez egy ilyen tök modern probléma, azért van mert egyetemre járhatunk meg Dr houset nézhetünk:) Másrészt az orvos részéről azt is megértem, ha terhes neki a tájékoztatás. Csak gondoloj bele, minden második kismamával lejátszani ugyanazokat a sokkörös félszakmai vitákat. Ez ma nincs belekalkulálva az idejükbe. Ez így nem jó, egyáltalán, mert ez is okozza a bizalmi válságot, de az okát mondjuk meg lehet érteni.
Törlésettől még természetesen elvárható lehetne, hogy nyitottabbak, tájékozottabbak legyenek, rugalmasabban változzon a protokoll, legyen kitekintés nemzetközi gyakorlatra, stb.
Ha az orvosnak nem menne el egy csomó ideje arra, hogy az egészségesekkel foglalkozzon, akkor jobban oda tudna koncentrálni a betegekre. És akkor talán természetesebb lenne, hogy a tájékoztatás része az ellátásnak. És ha a szülésznők, bábák végezhetnék a terhesgondozást (ahogy az a világon több helyen is van), ők adnák meg a nőknek a tájékoztatást, akkor az orvosok tényleg azzal foglalkozhatnának, ami a dolguk: a betegek ellátásával.
Törlés"Az oxitocin használata, köldökzsinórelvágás, szabad-e majd állva szülni, az mind még olyami, amit előre meg lehet beszélni. ha nem hajlandó megbeszélni, akkor nyilván nincs bizalom."
VálaszTörlésVagyis akkor szerinted is elképzelhető, hogy nem létezik egyetlen orvos sem Magyarországon akiben meg lehet bízni. Ha így van, akkor mi marad?
"Én úgy látom, hogy feltéve, hogy egy kiskockázatú otthonszülés egy normális helyzet, akkor ott a dúla pont olyan, mint a kórházban az orvos"
Akár így is lehetne, de jelenleg talán nem ez a helyzet. Nekem úgy tűnik, mintha pont komplementáris jellegűek lennének. A dúla (és a bába) feladatai inkább a dolgok normális menete esetén vannak, az orvos feladatai pedig a problémákról szólnak. Legalábbis ez a mostani állapot, illetve az adott foglalkozások mostani önértelmezése. És persze lehetne másképp is (én el tudnék képzelni másként gondolkodó orvost). És az is lehet, hogy ez a jelenlegi felosztás nem baj (azaz annak is látom értelmét, hogy szétválsszuk ezeket a feladatköröket). Nem tudom...
"pl én nem látom miért mindig az anya tudná a legjobban, hogy ép pmi a jó."
Valószínűleg igazad van és talán pont ezért van a szülésnél jelen szülésznő vagy orvos vagy a másik modell szerint bába és dúla. A segítőkre valószínűleg szükség van.
"És a dúlában megbízni is pont ugyanaz a fajta bizalom mint az orvosban, hiszen az ő módszertanukat sem tudom ellenőrizni."
Hát nem tudom. Nem biztos, hogy mind az orvosok, mind a bábák módszertana nagy titok lenne. A dolgokat meg lehet beszélni és bizonyos mértékig utána lehet járni. Szerintem nem itt van a probléma.
"Számomra egyébként pont ez a pattehyzet: ha nem akarok otthon szülni, mert mondjuk félek a természetes komplikációktól, de kórházban sem, mert ott az orvosok által előidézettől, akkor hova menjek?"
Valamit ugyebár választani kell és szerintem az a jó döntés amelyik az adott körülmények között biztonságosabb. Hogy manapság ez kinek melyik, annak meg utána kell járni a legjobb tudásunk szerint. Ennyit lehet tenni... gondolom.
"az nem jó, ha az otthonszülés azért lesz alternatíva, mert a kórházi szülés rossz."
Nem értem mit akarsz mondani. Mi másért legyen alternatíva? Az szerintem normális, hogy ha valamire van alternatíva, akkor valaki azért választja azt, mert a másik "rossz" (vagy annak gondolja).
"Szóval: ha a kórházi gyakorlat rossz, arra nekem nem az a valid válasz, hogy kimegyek a kórházból. Hanem az, hogy javítani kell a kórházi gyakorlaton."
Értem az álláspontod és rendben is van. De emellett elképzelhető az is, hogy valaki úgy gondolja, hogy pl a kórház az "betegeknek való" és pl a szülések egy jó része ezért "nem oda való". Tudom ez kicsit leegyszerűsítés, de talán világos a gondolat mögötte.
Egyébként szerintem is: egy ideális világban egy kórház, mint intézmény helyet adhatna olyan jellegű szülészeti osztályoknak, amik "alternatív" módon állnak hozzá a szüléshez és mondjuk orvosok helyet dúla és bába segíti a szülést. És ha mégis akad valami probléma, akkor helyben van orvos, műtő stb is... Ki tudja, talán van is ilyen más országban, nem tudom.
Akkor most megint úgy vitatkozunk, hogy egyetértünk:)
TörlésNekem főleg az a baj, hogy két "rossz" közt kell választani. Az tökre nem mindegy, hogy egy jó meg egy jobb alternatíva közt választasz, vagy kockázatminimalizálsz (és most erre mondaná a brendel matyi hogy ez matematikailag ugyanaz, de szülőnőileg meg nem, hiszen minden a biztonságérzetről szól).
A szüléssel azt hiszem az van, hogy előre nem lehet tudni, hogy orvosi helyzet-e, és az, hogy az-e, az gyorsan megváltozhat. És ezért vitás terület, hogy kórházba való-e. De kórházban különböző mértékben beteg emberek vannak, a kórháznak kéne erre felkészülve lennie. ideális világban:)
Mintha hallottam volna olyanról, hogy szülőotthon, de olyanokról nem tudok sokat. Viszont külföldi szülésbeszámolókkal tele van a net, szóval azért lehet tudni, hogy milyen lehetne, ha nem ilyen, mint itthon. Nekem általában az jön le, hogy jól felszereltek a szülőszobák, kisebb az orvosi jelenlét, ha nem szükséges, kevesebb a beavatkozás, és legfőképpen az egész dolog kiszámíthatóbb. ami sokat ad a biztonságérzethez.
"Akkor most megint úgy vitatkozunk, hogy egyetértünk:)"
TörlésElőfordul. Mindenesetre valószínűleg már értjük egymás szempontjait és megfontolásait. És egyes dolgokban egyet is értünk.
"Nekem főleg az a baj, hogy két "rossz" közt kell választani. ... A szüléssel azt hiszem az van, hogy előre nem lehet tudni, hogy orvosi helyzet-e, és az, hogy az-e, az gyorsan megváltozhat."
Igen. Sőt ugyanez a probléma sarkítva: amennyiben igaz, hogy az otthonszülések nagyjából ugyanannyi haláleset történik, mint kórházban, akkor ha van valamennyi olyan eset otthonszülés esetén aki megmenthető lett volna kórházi szülés esetén, akkor ez csak úgy lehet ha van kb ugyanennyi eset, aki túlélte volna otthonszülés esetén, de kórházban nem. (Az előbbi mondatot fordítva is fogalmazhattam volna, mindegy...)
Szóval rossz, ha ilyen kockázatok között kell választani.
Egyébként lehet simán úgy dönteni, hogy ami a "statisztika szerint" kisebb kockázat. De lehet, hogy ha nagyjából egyforma, akkor talán amellett "kell" dönteni, amelyiknek a kockázataitól kevésbé fél az adott anya... talán.
Külföldről nem nagyon tudok semmit. De "csak szülni" nem megy külföldre az ember (gondolom), de ha már éppen kint van, akkor... pl a google-ös ismerőseink gyermekei természetesen kint születtek (már azok, akik azután tették ezt, hogy kiment a család...)