Ezt az óraátállítás dolgot sosem értettem. Mármint azt, hogy most veszítünk, vagy nyerünk egy órát. Emlékszem arra a jelenetre, amikor kicsi voltam és nagymamám magyarázta, hogy az, hogy 6 óra helyett 7 óra van az nem azt jelenti, hogy nyerünk egy órát, hanem pont, hogy veszítünk. Ez akkor nem ment a fejembe: a 7 több mint 6, nem, tehát nyerünk?
Azóta már ezt beletömtem a fejembe. De most szerintem mégis nekem volt igazam: figyelj!
Legutóbb ősszel tűnt fel, hogy mindenki nagyon örül, hogy többet aludhat egy órával. Émmeg sehogysem tudtam a fiamnak elmagyarázni, hogy keljen egy órával később (márpedig ha ő kel, nekem is kell). És persze lefeküdni meg már ugyanakkor feküdt (másnap ugye ovi, már az új idő szerint).
Most viszont én mindenkin jót nevetek, aki panaszkodik, hogy most kevesebbet aludhat. Ugyan már! Jól eltitkolom előtte, hogy felkelhetne korábban (hehe), viszont este szépen a szokásos időben ágybadugjuk (az ágybadugás 1 szó vagy 2?).
Szóval, amíg most más egy órával kevesebbet alszik, addig én egy órával kevesebbet vagyok ébren, tehát relatíve többet alszom, ugye, vagy ősszel, amíg más egy órával többet alszik, addig én egy órával többet vagyok ébren, azaz relatíve kevesebbet alszom. Jó mi?
Azt hiszem... De ezekben én már nem vagyok biztos. Inkább csak továbbra sem értem az óraátállítást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tegnap 23 órán át tartott a születésnapom, ez egyértelmű veszteség, nem?
VálaszTörlésÓ, te szegény, valóban!
VálaszTörlésEgyébként most ez kifejezetten szemét hétvége volt, szombaton dolgozni kellett, és a maradék idő is rövidre lett szabva... Én a magam részéről nem tudtam kipihenni magam.