Mindenfélék

Mert nagyon rég írtam...

Szóval miután megjöttünk Svájcból, az egész család beteg volt. Volt olyan nap, amikor mindhárman voltunk dokinál. Először nekem volt tüszős mandulagyulladásom, aztán Csabinak. Zsoltinak bronchitise volt. Köhögések, taknyok, fülfájások, kinél lázzal, kinél láz nélkül (nekem idén már a második tök lázmentesen átvészelt betegségem volt ez - nem értem, a láz nem arra való, hogy a szervezet küzdjön a betegség ellen?). Aztán augusztus végére csak sikerült mindenkinek kimászni mindenből. Leszámítva persze, hogy Zsolti immáron hivatalosan is allergiás - ez október végéig el fog tartani nála, aztán jövő nyáron újrakezdheti. Ja, és ebben az egész beteges augusztusban az a pláne, hogy persze az összes doki ilyenkor megy szabira, szóval csupa helyettes orvosnál jártunk.

Akartunk egy kicsit hármasban is nyaralni. Persze nagyon jó volt Zsuzskáékkal együtt lenni, de nem árt egy kis családi nyaralás is. Az előző bekezdésből szerintem jól látszik, hogy mennyire volt kedvem szálláshely után nézni. Szóval gondoltuk, ha nem is augusztusban, de szeptemberben csak elmegyünk valahova. Holnap indulunk... (Na jó, azért csak egy icipicit fog átlógni októberre a nyaralásunk!) Valaki azt mondta nekem, hogy olcsóbban kijönnénk, ha Görögországba mennénk. Én meg megmondtam neki, hogy eszem ágában nincs idén még egyszer külföldre menni. Jó lesz nekünk Abaliget is! (Majd december környékén beszámolok róla. Vagy hamarabb szeretnétek?)

Csabi? Ó, hát ő eszméletlenül okos és ügyes. Szeptember elején voltunk tanácsadáson, és megkérdezte a doktornéni, hogy hány szót tud Csabi. Néztem rá, mint hülyegyerek. Talán még emlékeztek rá, hogy valamikor tavasszal hirdettem versenyt Csabi szókincsének megfejtésére. Na, ha akkor annyi szót tudott, akkor most vajon hányat? A franc se számolja! Az, hogy a 'babakocsi' és 'kukásautó' teljesen érthetően távozik a szájából, egy dolog, de én még a 'fire-engine'-t is fölismertem nála! Igaz, mondatokat még csak magyarul mond. (Időjárás-jelentés: 'Süt a nap. Fúj a szél.' Na jó, ezt egy idegen nem biztos, hogy megérti...) De még a legkevesebbet használt németből is szerintem tud szavakat.
Kanállal, villával egyik pillanatról a másikra elkezdett szinte tökéletesen enni. Nagy megkönnyebbülés ez nekem, hogy ehetek én is, és nem kell annyit az etetéssel foglalkozni. Ha nem kéri a kaját, akkor egyre nagyobb valószínűséggel nem a földre hajítja le a maradékot, hanem (ha épp jókedvű, és tényleg jóllakásból nem kér többet) szépen átrakja a tányérját az etetőszék tálcájáról az asztalra. A 'böfözük' (befejezzük) szó teljesen szépen összekapcsolódik az imára kulcsot kézzel. Az "Aki ételt" részt még érthetően is mondja. Ma padlizsánkrémes kenyeret evett, és nem panaszkodott, hogy 'mafatos' - képes volt úgy megfogni a kenyérdarabokat, hogy közben rá volt kenve valami!
Még folytathatnám a listát, mert annyira de annyira el vagyok ájulva a saját gyerekem tudásától. De a végén még elfogultnak hisztek, pedig nézzétek csak meg a gyereket, tényleg NAGYON okos!

Én meg kórusba járok. Kispesti Gyöngyvirág Kórus. Név alapján kissé ijesztő, de valójában egy jól működő vegyeskar. Öt éve nem énekeltem kórusban, úgyhogy épp ideje volt, hogy heti egy estét rászánjak. Zsolti legalább elszórakozhat kettesben Csabival. Én meg kicsit kiszabadulok. Naná, hogy kapásból fellépéssel kezdik az évadot! Én meg ennyi idő alatt persze nem tanulok meg 20 dalt. (Nem képességem nincs rá, mert én is baromi okos vagyok, akárcsak a fiam, csak kedvem nincs itthon kottákat magolni.) Pláne, hogy a koncert előtti utolsó próba helyett épp Abaligeten lógatom a lábam. De majd igyekszem úgy visszajönni Pestre, hogy legalább meghallgathassam őket.

Voltunk esküvőn. Csabi jól bírta. Éjfélkor indultunk haza, és mi szerintem fáradtabbak voltunk, mint ő. Próbáltatok már lakodalmas asztalok között egy 82 centis gyerek után rohanni? Nos, 82 centivel könnyebb átférni a réseken, mint 164 centivel. Én szerintem úgy egy óra ilyen rohangászás után voltam hullafáradt. Viszont nagyon jó volt, mert mamamis minitalit rendeztünk. Legalább négyen voltunk mamamik! Jól kitárgyaltuk a hordozófajtákat - én egy csomó olyat láttam, amit eddig csak hírből ismertem. És az is tök jó volt, hogy ha csak pár órára is, de hús-vér mamami lehettem. Virtuálisan azért nem az igazi.

Tanulunk angolul. Andrew nétív szpíkör, a neje, Heni magyar, és a kisfiuk Csabival egyidős. Szóval jól összejöttünk. Én eredetileg anyanyelvű tanárt kerestem magamnak, és igazából az órákon inkább akarok Andrew-val beszélgetni, mint Henivel, de tény, hogy Heni gyönyörű magyarból fejlődött kiejtése lényegesen érthetőbb, mint Andrew Midlands-beli kiejtése. Viszont mindketten megdicsértek, hogy milyen jól beszélek angolul - hosszú ideje ez az első visszajelzés, amit hozzáértőtől kapok. Hurrá, hadd erősödjön kicsit amúgy elég ingatag önértékelésem! És ha minden jól megy, akkor Heni tartani fog játszócsoportot is, ahol Csabi más gyerekek társaságában ismerkedhet az angol nyelv szépségeivel. (Itthon már egy halom angol és német dal van innen-onnan, szóval bőven van mit hallgatni.)

És egy kis ismétlés, hogy mikről fogok még írni, ha egyszer írok:
- részletesen az angol nyelvről és Csabi idegennyelv-elsajátításáról,
- környezettudatos és egészségtudatos életről - ezen belül is a mosható pelenkák szépségeiről.
Nem tudom, mást ígértem? Na, szóljatok!
És most, hogy a blogot végre megtiszteltem egy újabb bejegyzéssel, lehet, hogy pár hónapon belül a svájci képeket is fölteszem a picasara.

Örüjjetek, no!