Szúr

Este elmentem ügyeletre, mert szúrt a szívem. Addig Timi otthon Csabizik (esti műsor), meg aggódik, amikor csörög a telefon és az orvosi ügyeletről, hívja az orvos, hogy "Ez Fekete Zsolt lakása?", ekkor Timi megijed, elsápad... többit lásd alább.

Szóval hétfő este hazafelé már egész viccesen szúrt a szívem levegővétel közben (napközben semmi), és köhögni is nagyon szar volt. Aztán este kicsit rosszabb lett, úgyhogy ügyelet. Legalább megtudom, hogy hol van, jól jöhet az ilyen tudás majd akkor, ha valami betegség miatt ide kell jönnöm. Bemegyek: sehol senki beteg, én egyedül. El is határozom, hogy ezentúl nem is körzeti orvoshoz járok majd abba a kicseszett nagy tömegbe, hanem inkább éjszakánként elsétálok ide az ügyeletre, sokkal jobb.

Doktornéni is kedves. Megvizsgál. Persze valójában csak a tüdőm szúrt, nem a szívem (sejtettem én!), és, hogy ez csak egy kis mellhártyagyulladás (szuper!). Az ambulánslapra mellhártyaizzadmány van írva, biztos azt gondolta, hogy írásban azért így viccesebb. Meg egyébként az ambulánslapon én egy "Kp fejlett vékony fiatal ffi" vagyok. Oké ffi (az), oké fiatal (mondjuk), vékony (ja), de hogy közepesen fejlett?!? Nem értem mért kell sértegetni a beteget, nem elég, hogy fáj a szívem?

Egyébként ezeket egy számítógépbe írja: 1 ujjas gépelési technikával, egy totál userunfriendly felületen viszi be az adatokat. A gyógyszert is úgy próbálja kiválasztani, de kb. háromszor kénytelen újrakezdeni. Aztán mellékesen megkérdezi, hogy mivel foglalkozom, mondom programozok a Sztakiban. Erre kirúgja alólam a széket és elzavar. Nem értem mi baja.

Az ügyeletes gyógyszertárnál éppen fizetnék, amikor felettem elalszik az automata mozgásérzékelő lámpa. Megpróbálok kicsit mozogni, hogy felkapcsolódjon, mert nem látok semmit.
Én: - Hogy kapcsolódik ez fel?
Patikus: - Hát kicsit... táncolni kell...
Elkezdek ide-oda ugrálni, de sötét marad...
Patikus: - ...meg énekelni...
Ekkor rájöttem, hogy a nevetés is fáj.

Megyek hazafelé, amikor Timi telefonál:
- Azonnal menj vissza az orvoshoz, mert otthagytad az igazolványaidat!
- Nemár! Csak azért mert egyszer ottfelejtettem, mért kell mindig ezen...?
- Nem, tényleg! Felhívtak!

Mire hazaérek, addigra már a hirtelenebb mozdulatok is fájnak, és légzés is jobban. Úgyhogy azóta inkább nem mozgok és nem lélegzem. Szerencsére nevetni egyébként sem szoktam.

Reggelre jobb.

Farkas Gyula

Róla már régóta akartam írni, csak valahogy halasztódott. De most muszáj.
Szóval a címben említett illetőről nem tudok sokat. Az egyetlen, ami biztos, hogy valószínűleg okos emberről van szó. Mert elneveztek róla egy díjat, amit okos embereknek adnak oda, és nyilván nem neveznek el egy díjat, amit okos embereknek adnak oda, olyanról, aki nem okos. Szóval Farkas Gyula minden bizonnyal okos ember volt.
Nem foglalkoznék vele túl sokat, ha a tavalyi évben, amikor is szokásosan kiválasztották azokat az okos embereket, akik mindenféle díjakat megkapnak, nem választották volna ki az én férjemet is egy ilyen díjra. Na, szóval Zsolti tavaly megkapta a Farkas Gyula díjat. Mert okos. És én iszonyatosan büszke vagyok rá. És tök jó. És annyira örülök neki, hogy mások is elismerik, hogy az én férjem okos. Mert tényleg okos.

Ui: Igen, ugyanarról a Zsoltiról van szó, aki az elmúlt pár blogbejegyzést írta... Na, hát azt nem mondtam, hogy a Farkas Gyula díj egy fiatal matematikusoknak járó díj, szóval az, hogy az irodalmi vénája milyen az illetőnek, semmilyen irányban nem befolyásolta a döntéshozókat a díj megítélésénél.

Hétfő, péntek, hal

Hétfő, péntek, hal

Egy fontos dologgal kezdem. A halaknak víz kell. (Hát ja.) Talán ez most a legfontosabb mondanivalóm. Meg az, hogy azért ez is nem ilyen egyszerű. Kifejtem.

Van ám nekünk akváriumunk a Sztakiban. Alapvetően Adri és Kata gondozzák, egyébként pedig mindannyian szeretjük a halakat. Hétfőn el is mentünk, hogy vegyünk két újabbat.

Ebéd után elindulunk kb. 6-an (Adri, Julcsi, Peti, Dávid, én), hm... egész pontosan 5-en (vagy aki(ke)t kihagytam attól elnézést).

Útközben találkozom Szegő Lacival:
- Mentek enni?
- Képzeld, halat veszünk.
- Sült hal?
- Nem, élő.
- De megsütitek?
- Nem-nem, hanem itt a Sztakiban van akváriumunk, és abban vannak halak.
- És azokat megeszitek?
- Nem, csak nézzük őket.
- Evés közben?
- Igen.
- Szia!
- Szia!

Boltig gyalog. Bemegyünk. Aztán, tudjátok: az rendkívül páradús büdös kisállatlevegő. Jó is az. Csávókám meg egy két lábon járó Wikipédia. De tényleg: mindent tud, nyílt, megbízható. Alapfunkciója, hogy bármit kérdezünk azt tudja. És ha nem kérdezünk semmit, akkor random article-t nyom.

Tök jó kis halak vannak egyébként. De azért tudja a fickó miből kell pénzt csinálni. Pl. van egy akvárium, amiben műanyagbékák vannak. De Wiki beléd tudja beszélni, hogy ez igazi, és te megveszed. Persze rám nem hatnak az ilyen dumák. Mondjuk nagyon próbálkozik. Elfordulok 10 másodperce, hogy valami halat nézzek, és felkiált: nézdnézd mozog. Nézem. Nem mozog az, testvér. Dede, nézd, arrébb ment. Hagyjál már!

Közben a többiek a szadomazo cuccokat (bőrszíjak, pórázok, stb..) nézik, ja igen, mert ez egy halszexbolt egyébként, egészen pontosan az van kiírva rá, hogy: Kisállatok és egyéb szexuális segédeszközök.

Kiválasztjuk a halakat, pontosabban Adri már korábban kinézte: törpe gurámi, kettő.

Wiki: Mást kértek?
Adri: Egy adag vízibolhát.

Wiki odamegy egy nagy lavór koszos-vízhez és egy bögrényit beletölt egy zacskóba. Tessék!

Én nem hiszek a szememnek. Ez nagyon tud! És a nép meg bekajálja? Vízibolha, mi? Manapság az embereknek bármit be lehet adni?!? Borzasztó. Tuti, hogy ettől a vízibolhától (hah) simán meggebednek. Mindegy, még jó, hogy én hoztam nekik Pi-vizet.

Ja, igen, ugyanis vasárnap vizet cseréltünk a halaknak. 100 literes az akvárium, úgyhogy mondjuk hozok 30 liter Pi-vizet. Majd megszakadtam, de halakért mindent. Adri szerint a Pi-víz hülyeség, mert szerinte az akváriumba áldott vizet kell tenni. Úgyhogy pénteken több edénybe, meg vödörbe vizet töltött és azt mondja, hogy vasárnapra ez áldott víz lesz. Szerintem meg ez hülyeség. Ja és még vettem kvantumenergiát az ecserin, egy papírzacskóban hoztam.

Szóval megérkezem a Pi-vízzel. Bemegyünk. Elkezdjük leereszteni az akváriumot. Képzeld, van valami varázscső, amit belerakunk azt akváriumba és elkezd a csövön magátol kijönni a víz! Érted?!? Magától! Úgyhogy semmi más dolgunk nincs mint kb 100-szor oda vissza szaladgálni a WC és az akvárium között, mert a víz magától(!!!) a mi kis 1 literes edényünkbe megy.

Víz leeresztve. Jöhet bele az új víz (áldott plusz Pi). Egyébként úgy láttam, hogy a halak szomorúak víz nélkül. Na jó, nem mind, a vidámabbja azért most is ficánkol. De mikor megkapják az új vizet, akkor már nem szomorúak, hanem inkább vidámak és úszkálnak, kivéve néhányat, akik csak mozdulatlanul fekszenek az akvárium alján. Egyeseknek egyszerűen nem lehet a kedvére tenni. Belerakjuk a kvantumenergiát és annak is örülnek, mert vitalizálja őket.

Ez volt vasárnap, de most ott tartottam, hogy hétfő, halszexbolt, Adri megkapja a vízibolhát meg a halakat is egy-egy zacskóban.

Eljövünk. Wiki aszongya, hogy kabát alatt kell vinni, mert hideg van. Oké, csá.

Peti viszi kabát alatt. Mondják is neki a lányok, hogy milyen jó apuka lesz, olyan szépen gyengéden fogja. Csattanás: leejtette. A csattanás pillanata alatt az fut át az agyamon, hogy milyen lehetőségeink vannak:

A) visszamegyünk mind a kb. hatan és ártatlan tekintettel kérünk meg két törpe gurámit (ez a fajtájuk)
B) visszamegyünk mind a kb. hatan és bevalljuk, hogy a halak kiszabadultak, megvertek minket, elszaladtak és kérünk még két törpe gurámit (merthogy ez a fajtájuk)
C) felbérelünk egy hajléktalant, aki bemegy és vesz 2 törpe gurámit (mert.), és ha kérdezik "kinek lesz?", hát azt mondja, hogy az akváriumába.

Mire elhal a csattanás hangja látjuk, hogy szerencsére csak a vízibolhás (haha) zacskót ejtette le, de annak sem lett semmi baja.

Egyébként azon mindig csodálkoztam, hogy gyereket még sosem ejtettem ki a kezemből. Tányértól kezdve egy csomó mindent eltörtem már, de gyereket még nem. Az az elméletem, hogy mikor megfogok egy gyereket, akkor az agyhullámaink összekapcsolódnak, és ezáltal az én energiáimra hangolódik a gyerek teste, egy rendkívül szoros test-lelki összefonódás alakul ki és ezért fizikailag nem tudom elejteni. Timi azt mondja, hogy szerinte meg ilyenkor tudat alatt jobban figyelünk, és azért nem ejtjük el. Nem igaz, hogy egyesek megelégednek mindféle szürke magyarázatokkal, amikor itt nyilvánvalóan egy csodáról van szó!

Visszaérkezünk. Először csak akklimatizáljuk a halakat, aztán beleeresztjük őket a vízbe. Nagyon szépek. Talán most ezek az újak a legszebb halaink. Béla bácsi is megcsodálta már, hogy fantasztikus, milyen kicsi élőlények vannak manapság. Ha rosszindulatú lennénk, most megjegyezném, hogy "hja, aki mamutokhoz meg dinoszauruszokhoz szokott...", de nem vagyok rosszindulatú (de), ezért semmi ilyet nem mondok (nem).

Ez volt tehát hétfőn. Ok. Péntek. A szomorú rész most jön: képzeljétek az egyik új hal úgy megsebesítette a másikat (szétharapdálta), hogy az már kb. úszni sem bírt. El kellett altatni. Durva, nem? De ez még nem minden. Kata hozott reggel egy picike fekete halat, és fél óra múlva már nyoma sem volt. És ez még mindig nem minden: volt egy fekete alganyalónk is és az is szőrén-szálán eltűnt. Azt sejtjük, hogy megsérült és megették. De hogy nyoma sem maradt...?!

Én teljesen el vagyok képedve. Borzasztó, hogy a halak is csinálnak ilyeneket. Én azt hittem, hogy az ilyen beteges dolgok az emberiség sajátjai, és ez majd velünk együtt eltűnik hamarosan erről a kedves kis bolygóról. Ezek után már az állatokban sem bízom. Nna talán még abban reménykedhetünk, hogy egyszer valami jobbféle háború közben sikerül kiirtanunk minden élőlényt, az élet legapróbb csíráját is. Akkor végre béke lesz. Akkor végre igazán élhető bolygóvá lesz majd a Föld. Az fontos - komolyan. Tegyünk érte! (És ez is vidám zene.)

Azért mindennel együtt jó kis hét volt ez, nagyon jó kis hét!

Jóéjszakát!

Bikicsunáj

Bikicsunáj? Megvan? Oké. Most ugyanerről mesélek, háromszor.

1. Szemcsombatály

Volt egyszer, hogy Csabi már szeretett zenét hallgatni és néha már el is ismételgette a dalokat. Szóval egyszer halljuk, hogy azt énekelgeti, hogy: "szemcsombatály, szemcsombatály". Kicsit értetlenül álltunk a jelenség előtt. Mert bár szokott halandzsázni, de valahogy azt fel lehet ismerni, hogyha valami Csabi-halandzsanyelven van. De ez nem az volt. Ezt el tudta ismételni és meg volt róla győződve. hogy "ez egy szó". Nem akartuk nagyon elkeseríteni, szóval ráhagytuk.

Aztán egyszercsak pont a szobájában voltunk és a Kaláka szólt és ezt hallottuk:

Szemcsombatály, szemcsombatály,
Violakedvünk, szöcskelábunk,
röpülacinege, dalolaszáj!

Persze Csabika is vidáman énekli, hogy "szemcsombatály, szemcsombatály".

Megdermedünk. A következő pillanatban csengetnek, majd jön valami vízóraleolvasó és közli, hogy "a melegvízórát le kell most szemcsombatály, mert kéthavonta mindig...", kicsit szédülni kezdek, a csávó bejön leolvas, elmegy, de azonnal cseng a telefon és anyósom hív, hogy elmondja, hogy ha nem probléma felugrik hétfő este, mert szemcsombatály után mindig ilyen karikás minden, és amúgy is szeretne már találkozni Csabikával és közben hallom a tévében a híreket, hogy az amerikai elnökválasztás szemcsombatály, mert Barack Obama is fontosnak tartja, hogy... ekkor kivágódik a ruhásszerkény ajtaja és kihajol egy kamarakórus és azt éneklik, hogy "szemcsombatály, szemcsombatály", mindenféle emberek kezdenek el bejönni a lakásba és táncolnak és énekelnek, az ablaküvegek betörnek mert hirtelen elementáris erővel zengeni kezd az egész ház, "szemcsombatály, szemcsombatály" - üvöltik Tankacsapdahangon a falak, és mikor már érzem hogy nem bírom tovább, felrobban a világ és ott állok a semmi közepén és mély baritonhangon az univerzum azt búgja felém, hogy: - szemcsombatály, heló.

Gondoltam frankón berakok egy linket, mert egyébként a dal a Kalákától a Kék a hajnal című Weöres Sándor vers megzenésítése, de jutyúb keresője csak a "Niki Belucci feat. Mesi - Kék Hajnal"-t találta és az nem pont az.

Ja Csabi tűrőképessége remek, egészen elviseli a mi durvább zenéinket is lásd pl Fijiggassz esetleg Tomvéc, vagy utóbbi időben direkt akarta a Májkolfil-zenét (aztán felraktam a magasra, mert szétszedi, megeszi,...). De azért amit tényleg szeret, az a Kaláka Bőrönd Ödön, és szintén a Kalákától az Ukulele című (ezt csak úgy emlegeti, hogy amit a koncerten vettünk, mert tényleg), illetve a Kafkaz gyereklemez is bejön neki, de pl a Halász Juditról leszokott az utóbbi időben.

2. Iszámászáá

Karácsony táján egyszer az történt, hogy éppen játszottunk amikor azt mondja, hogy énekeljem a kiszmöszt, jól van, mondom és énekelek: I wish you a merry Christmas, I wish you a merry, erre a dobhártyámba mondja, hogy NEM EZT!!! hanem a másik kiszmöszt! Várok. Nem akarok nagyon vitatkozni vele, de ez az egyetlen kiszmösz, amit énekelni szoktunk (de igazán ezt se nagyon).

Meg különben ismerem a szitut. Pl amikor jöttünk haza Timi Attila bátyjáéktól, akkor is mondogatta, hogy "legközelebb menjünk egy olyan Attiláékhoz, ahol van csoki" meg, hogy "majd máskor is menjünk Attiláékhoz, de egy másik Attiláékhoz", szóval, hogy "másik". Nem tudom mit akar ezzel, ezerszer mondtuk neki, hogy nincsenek másik Attiláék, ez van és kész (eszi, nem eszi, nincs más).

Szóval nem akadok fenn azon, hogy másik kiszmöszt akar. Neki futok megint: I wish you a... NEEEEEM!

Hm. Talán nem ismerte fel a dallamot, mert hogyismondjam... szóval hagy kívánnivalót maga után a zenei hallásom. A múltkor fürdetés közben énekeltem Csabinak, hogy Háp-háp-háp jönnek a kacsák... (nem egy bonyolult dallam) majd valami miatt abbahagytam és azt hallom, hogy Csabi elismétli, de helyes dallammal, akkor jövök rá, hogy én valami hülyeséget énekeltem, Timi röhög, én meg elsüllyedek. Csabi kijavított. Na mindegy.

Meg emlékszem, általános iskolában én voltam Pistabácsi egyik segédje, mert ő szervezte a hangosítást minden iskolai ünnepélyen, és én meg egy másik srác cipeltük a hangfalakat, tekertük fel a dorótokat, ilyesmi. Szóval egyszer Pistabácsi (egyébként énektanár volt és arra emlékszem még, hogy Fecskét szívott, ami elég perverzül hangzik, de higgyétek el: akkoriban az még csak egy cigi volt) azzal foglalatoskodik, hogy átvesz egyik szalagról a másikra valami zenéket. Azt mondja indulók. És mikor már ötödszörre próbálja ugyanazt átvenni megkérdezem, hogy miért nem sikerül átvenni? Miért kezdi mindig újra? Erre Pistabácsi közli, hogy ez 5 különböző induló volt. Szerintem csak át akar verni, úgyhogy nagyon figyelek és a hatodiknál tényleg mintha valami kicsit más lenne, de azért ne hülyítsük egymást: alapvetően ez mind ugyanaz.

Egyébként ez ma is gyakran előfordul, hogy mondjuk nézünk valami filmet és én hallok valami zenefoszlányt és közlöm Timivel, te, ez egy az egybe egy szám a Órákról, nem, mondja ő, de igen, figyeld csak, nemnem, deigen, hallgasdcsakmeg. Ekkor végig kell hallgatni az összes számot arról a cédéről és közben keresem, amit keresek. De persze közbe már rég elfelejtettem azt, hogy mire kell minek hasonlítania (a zenei memóriám is nulla), de mindegy és csakazértis bizonygatom. Végül Timi közli, hogy nem, mert ami a filmben volt az az, hogy dó-lá-mi-dó-dó-szi és amire én gondolok az a dó-lá-ré-ré-ré-szó és az különbenis az a Gattacán van. Ezekre az érvekre én nem tudok mit mondani, úgyhogy elcsendesedem, de legbelül tudom, hogy csak összevissza hablatyolt és tuti nekem van igazam.

Szóval ott tartottam, hogy nekifutok még egyszer és olyan tisztán, ahogyan csak tudom elkezdem, hogy I wish you a.... NEEEEM. Jó, odahívom Timit, énekeljen ő, de az is NEM, szóval tényleg nem ezt akarja. És egyszer mikor magában játszadozik, akkor halljuk, hogy azt énekeli, hogy ó kiszmösztí, ó kiszmösztí... Remek. Szóval ez az O Christmas Tree.

Akkor jó, el is kezdjük énekelni:
O Christmas tree, O Christmas tree, How lovely are your branches!
O Christmas Tree, O Christmas tree, How lovely are your branches

Ezen a ponton rájövünk, hogy mi nem tudjuk tovább, de Csabi azért folytatja: Iszámászáá... és innen már nem érteni, vagy talán csak halandzsa. De az iszámászáá az tiszta és világos. Csak mi nem értjük. Persze nyilván az oviban tanulta. Mi viszont mindig elfelejtjük elkérni az óvónénitől a pontos szöveget (a neten találunk néhány szövegváltozatot, de egyik sem igazán iszámászáá). Úgyhogy Csabikával csak az első két sort énekeljük együtt, meg azt, hogy iszámászáá (mert biztos azt kell, akármi is az), aztán csak lálázunk.

Azért végül kiderült: "In summer sun and winter snow, a coat of green you always show." Szóval iszámászá.

3. Porcsilány

Egyszer az Ukulelét hallgatjuk, és Csabi kéri, hogy most az a szám jöjjön, amelyiken az van, hogy porcsilány. A fenti tapasztalatokból tudom, hogy komolyan kell venni. Úgyogy kb 5-ször végighallgatjuk a cédét, de nem jövök rá. Aztán egyszer meghallom véletlenül:

Mondok mondok éneket,
falra mondok képeket,
arany ágyra szűzleányt,
döglött lóra holt zsiványt.

És itt a "holt zsiványt" volt az (huncut ez Weöres Sándor, micsoda szövegek). Visszatekerem a versszakot és most már tisztán hallom. Ez volt az. Szépen tagoltan el is mondom Csabinak: "arany ágyra szűzleányt, döglött lóra holt zsiványt. Holt. Zsiványt. Oké?" Közben kapcsolok, hogy most biztos meg fogja kérdezni, hogy mi az? Mi az, hogy zsivány? Mi az, hogy holt? Mi az hogy halott? Húha. Eljön a komoly kérdések ideje. Ugye most már durván a miért-korszakban van. Gyorsan átpörgetem az agyamon. Igen, halál, elmúlás, tudod, mikor elszáradnak a virágok, mert nem locsoljuk, őket, meg ugye ősszel lehullanak a levelek, mert hogy mi álmok jőnek a halálban, ha majd leráztuk mind e földi bajt,...
- Apu?
- Igen, Csabi? (halál, elmúlás, gümőkór,...)
- Apu, mi a az a..?
- Igen? (dögvész, pestis, pusztulás,...)
- Mi az a szűzleány?
Aztán mégsem a halálról meséltem.

Gondoltam frankón berakok egy Niki Belucci linket, de az nem pont az.

De azért legyen nektek zene ez - csak tutimaxihangerőn szabad hallgatni.

Hali