Hétfő, péntek, hal

Hétfő, péntek, hal

Egy fontos dologgal kezdem. A halaknak víz kell. (Hát ja.) Talán ez most a legfontosabb mondanivalóm. Meg az, hogy azért ez is nem ilyen egyszerű. Kifejtem.

Van ám nekünk akváriumunk a Sztakiban. Alapvetően Adri és Kata gondozzák, egyébként pedig mindannyian szeretjük a halakat. Hétfőn el is mentünk, hogy vegyünk két újabbat.

Ebéd után elindulunk kb. 6-an (Adri, Julcsi, Peti, Dávid, én), hm... egész pontosan 5-en (vagy aki(ke)t kihagytam attól elnézést).

Útközben találkozom Szegő Lacival:
- Mentek enni?
- Képzeld, halat veszünk.
- Sült hal?
- Nem, élő.
- De megsütitek?
- Nem-nem, hanem itt a Sztakiban van akváriumunk, és abban vannak halak.
- És azokat megeszitek?
- Nem, csak nézzük őket.
- Evés közben?
- Igen.
- Szia!
- Szia!

Boltig gyalog. Bemegyünk. Aztán, tudjátok: az rendkívül páradús büdös kisállatlevegő. Jó is az. Csávókám meg egy két lábon járó Wikipédia. De tényleg: mindent tud, nyílt, megbízható. Alapfunkciója, hogy bármit kérdezünk azt tudja. És ha nem kérdezünk semmit, akkor random article-t nyom.

Tök jó kis halak vannak egyébként. De azért tudja a fickó miből kell pénzt csinálni. Pl. van egy akvárium, amiben műanyagbékák vannak. De Wiki beléd tudja beszélni, hogy ez igazi, és te megveszed. Persze rám nem hatnak az ilyen dumák. Mondjuk nagyon próbálkozik. Elfordulok 10 másodperce, hogy valami halat nézzek, és felkiált: nézdnézd mozog. Nézem. Nem mozog az, testvér. Dede, nézd, arrébb ment. Hagyjál már!

Közben a többiek a szadomazo cuccokat (bőrszíjak, pórázok, stb..) nézik, ja igen, mert ez egy halszexbolt egyébként, egészen pontosan az van kiírva rá, hogy: Kisállatok és egyéb szexuális segédeszközök.

Kiválasztjuk a halakat, pontosabban Adri már korábban kinézte: törpe gurámi, kettő.

Wiki: Mást kértek?
Adri: Egy adag vízibolhát.

Wiki odamegy egy nagy lavór koszos-vízhez és egy bögrényit beletölt egy zacskóba. Tessék!

Én nem hiszek a szememnek. Ez nagyon tud! És a nép meg bekajálja? Vízibolha, mi? Manapság az embereknek bármit be lehet adni?!? Borzasztó. Tuti, hogy ettől a vízibolhától (hah) simán meggebednek. Mindegy, még jó, hogy én hoztam nekik Pi-vizet.

Ja, igen, ugyanis vasárnap vizet cseréltünk a halaknak. 100 literes az akvárium, úgyhogy mondjuk hozok 30 liter Pi-vizet. Majd megszakadtam, de halakért mindent. Adri szerint a Pi-víz hülyeség, mert szerinte az akváriumba áldott vizet kell tenni. Úgyhogy pénteken több edénybe, meg vödörbe vizet töltött és azt mondja, hogy vasárnapra ez áldott víz lesz. Szerintem meg ez hülyeség. Ja és még vettem kvantumenergiát az ecserin, egy papírzacskóban hoztam.

Szóval megérkezem a Pi-vízzel. Bemegyünk. Elkezdjük leereszteni az akváriumot. Képzeld, van valami varázscső, amit belerakunk azt akváriumba és elkezd a csövön magátol kijönni a víz! Érted?!? Magától! Úgyhogy semmi más dolgunk nincs mint kb 100-szor oda vissza szaladgálni a WC és az akvárium között, mert a víz magától(!!!) a mi kis 1 literes edényünkbe megy.

Víz leeresztve. Jöhet bele az új víz (áldott plusz Pi). Egyébként úgy láttam, hogy a halak szomorúak víz nélkül. Na jó, nem mind, a vidámabbja azért most is ficánkol. De mikor megkapják az új vizet, akkor már nem szomorúak, hanem inkább vidámak és úszkálnak, kivéve néhányat, akik csak mozdulatlanul fekszenek az akvárium alján. Egyeseknek egyszerűen nem lehet a kedvére tenni. Belerakjuk a kvantumenergiát és annak is örülnek, mert vitalizálja őket.

Ez volt vasárnap, de most ott tartottam, hogy hétfő, halszexbolt, Adri megkapja a vízibolhát meg a halakat is egy-egy zacskóban.

Eljövünk. Wiki aszongya, hogy kabát alatt kell vinni, mert hideg van. Oké, csá.

Peti viszi kabát alatt. Mondják is neki a lányok, hogy milyen jó apuka lesz, olyan szépen gyengéden fogja. Csattanás: leejtette. A csattanás pillanata alatt az fut át az agyamon, hogy milyen lehetőségeink vannak:

A) visszamegyünk mind a kb. hatan és ártatlan tekintettel kérünk meg két törpe gurámit (ez a fajtájuk)
B) visszamegyünk mind a kb. hatan és bevalljuk, hogy a halak kiszabadultak, megvertek minket, elszaladtak és kérünk még két törpe gurámit (merthogy ez a fajtájuk)
C) felbérelünk egy hajléktalant, aki bemegy és vesz 2 törpe gurámit (mert.), és ha kérdezik "kinek lesz?", hát azt mondja, hogy az akváriumába.

Mire elhal a csattanás hangja látjuk, hogy szerencsére csak a vízibolhás (haha) zacskót ejtette le, de annak sem lett semmi baja.

Egyébként azon mindig csodálkoztam, hogy gyereket még sosem ejtettem ki a kezemből. Tányértól kezdve egy csomó mindent eltörtem már, de gyereket még nem. Az az elméletem, hogy mikor megfogok egy gyereket, akkor az agyhullámaink összekapcsolódnak, és ezáltal az én energiáimra hangolódik a gyerek teste, egy rendkívül szoros test-lelki összefonódás alakul ki és ezért fizikailag nem tudom elejteni. Timi azt mondja, hogy szerinte meg ilyenkor tudat alatt jobban figyelünk, és azért nem ejtjük el. Nem igaz, hogy egyesek megelégednek mindféle szürke magyarázatokkal, amikor itt nyilvánvalóan egy csodáról van szó!

Visszaérkezünk. Először csak akklimatizáljuk a halakat, aztán beleeresztjük őket a vízbe. Nagyon szépek. Talán most ezek az újak a legszebb halaink. Béla bácsi is megcsodálta már, hogy fantasztikus, milyen kicsi élőlények vannak manapság. Ha rosszindulatú lennénk, most megjegyezném, hogy "hja, aki mamutokhoz meg dinoszauruszokhoz szokott...", de nem vagyok rosszindulatú (de), ezért semmi ilyet nem mondok (nem).

Ez volt tehát hétfőn. Ok. Péntek. A szomorú rész most jön: képzeljétek az egyik új hal úgy megsebesítette a másikat (szétharapdálta), hogy az már kb. úszni sem bírt. El kellett altatni. Durva, nem? De ez még nem minden. Kata hozott reggel egy picike fekete halat, és fél óra múlva már nyoma sem volt. És ez még mindig nem minden: volt egy fekete alganyalónk is és az is szőrén-szálán eltűnt. Azt sejtjük, hogy megsérült és megették. De hogy nyoma sem maradt...?!

Én teljesen el vagyok képedve. Borzasztó, hogy a halak is csinálnak ilyeneket. Én azt hittem, hogy az ilyen beteges dolgok az emberiség sajátjai, és ez majd velünk együtt eltűnik hamarosan erről a kedves kis bolygóról. Ezek után már az állatokban sem bízom. Nna talán még abban reménykedhetünk, hogy egyszer valami jobbféle háború közben sikerül kiirtanunk minden élőlényt, az élet legapróbb csíráját is. Akkor végre béke lesz. Akkor végre igazán élhető bolygóvá lesz majd a Föld. Az fontos - komolyan. Tegyünk érte! (És ez is vidám zene.)

Azért mindennel együtt jó kis hét volt ez, nagyon jó kis hét!

Jóéjszakát!