Este elmentem ügyeletre, mert szúrt a szívem. Addig Timi otthon Csabizik (esti műsor), meg aggódik, amikor csörög a telefon és az orvosi ügyeletről, hívja az orvos, hogy "Ez Fekete Zsolt lakása?", ekkor Timi megijed, elsápad... többit lásd alább.
Szóval hétfő este hazafelé már egész viccesen szúrt a szívem levegővétel közben (napközben semmi), és köhögni is nagyon szar volt. Aztán este kicsit rosszabb lett, úgyhogy ügyelet. Legalább megtudom, hogy hol van, jól jöhet az ilyen tudás majd akkor, ha valami betegség miatt ide kell jönnöm. Bemegyek: sehol senki beteg, én egyedül. El is határozom, hogy ezentúl nem is körzeti orvoshoz járok majd abba a kicseszett nagy tömegbe, hanem inkább éjszakánként elsétálok ide az ügyeletre, sokkal jobb.
Doktornéni is kedves. Megvizsgál. Persze valójában csak a tüdőm szúrt, nem a szívem (sejtettem én!), és, hogy ez csak egy kis mellhártyagyulladás (szuper!). Az ambulánslapra mellhártyaizzadmány van írva, biztos azt gondolta, hogy írásban azért így viccesebb. Meg egyébként az ambulánslapon én egy "Kp fejlett vékony fiatal ffi" vagyok. Oké ffi (az), oké fiatal (mondjuk), vékony (ja), de hogy közepesen fejlett?!? Nem értem mért kell sértegetni a beteget, nem elég, hogy fáj a szívem?
Egyébként ezeket egy számítógépbe írja: 1 ujjas gépelési technikával, egy totál userunfriendly felületen viszi be az adatokat. A gyógyszert is úgy próbálja kiválasztani, de kb. háromszor kénytelen újrakezdeni. Aztán mellékesen megkérdezi, hogy mivel foglalkozom, mondom programozok a Sztakiban. Erre kirúgja alólam a széket és elzavar. Nem értem mi baja.
Az ügyeletes gyógyszertárnál éppen fizetnék, amikor felettem elalszik az automata mozgásérzékelő lámpa. Megpróbálok kicsit mozogni, hogy felkapcsolódjon, mert nem látok semmit.
Én: - Hogy kapcsolódik ez fel?
Patikus: - Hát kicsit... táncolni kell...
Elkezdek ide-oda ugrálni, de sötét marad...
Patikus: - ...meg énekelni...
Ekkor rájöttem, hogy a nevetés is fáj.
Megyek hazafelé, amikor Timi telefonál:
- Azonnal menj vissza az orvoshoz, mert otthagytad az igazolványaidat!
- Nemár! Csak azért mert egyszer ottfelejtettem, mért kell mindig ezen...?
- Nem, tényleg! Felhívtak!
Mire hazaérek, addigra már a hirtelenebb mozdulatok is fájnak, és légzés is jobban. Úgyhogy azóta inkább nem mozgok és nem lélegzem. Szerencsére nevetni egyébként sem szoktam.
Reggelre jobb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szóval az a megijedésem és elsápadásom az volt, hogy Zsolti egész este azon panaszkodott, hogy szúr a szíve, és hogy mikor rendel a háziorvos (másnap délután), és akkor most kibírja ő addig, vagy sem, és ha nem, akkor hova menjen, telefonálgatott orvosi rendelőbe, ügyeletre, szóval végül úgy döntött, hogy elmegy ügyeletre. Én nem akartam olyan nagyon aggódni, de hát mégiscsak a férjem, szóval jó lenne, ha nem válnék 30 évesen özveggyé, úgyhogy egy picit azért aggódtam a rend kedvéért. Meg meg is kérdeztem, hogy el tud-e menni gyalog (negyed órányira van tőlünk az ügyelet), aszonta, persze, frissen és üdén érzi magát. Elment, és otthagyta a számítógépet bekapcsolva, kb. 5 böngészőablak megnyitva, a szívinfarktus és egyéb hasonló dolgok tüneteivel és kiváltó okaival. Na ezek után, amikor csörgött a telefon, és egy bizonytalan férfihang bemondta, hogy az orvosi ügyeletről hív, akkor a következő fél másodpercben (amíg a bizonytalan férfihang folytatta a mondatot) a következő gondolatok futottak át az agyamon:
VálaszTörlés- Zsolti él, de menjek érte autóval, mert nem tud gyalog hazajönni.
- Zsolti él, de azonnal be kell vinni a kórházba, mert a rendelőben infarktust kapott, úgyhogy legyek szíves összekészíteni egy kórházi csomagot.
- Zsolti nem él.
Ezek után jó volt hallani, hogy Zsolti a saját lábán elhagyta a rendelőt, csak az irataiért kell visszamennie, ugyan már telefonáljak rá.
jobbulást és ne beszélj csúnyán:)
VálaszTörlésKösz, ok.
VálaszTörlésÉn a gyógyszer kiválasztási folyamat során szoktam közbevetni, hogy "ja, de szoptatok". Ezt még nem próbáltad? Pedig ezt is szeretik.
VálaszTörlésGyors javulást!
Én annak idején párszor próbálkoztam ilyesmivel, de rohadtul nem érdekelte a dokikat, írták, ami az eszükbe jutott, mondván "Á, nem lesz tőle baja!". Hát, a dokinak nem is, én meg olvashattam el a tájékoztatót, hogy akkor most be merjem-e szedni vagy sem. (Persze, előny és kockázat mérlegelés...)
VálaszTörlés