Már a regéci vár sem a régi...

Lepukkadtabb, mint amire emlékszem 15 évvel ezelőttről. Ez vagy azért van, mert 15 év alatt megszépültek az emlékeim, vagy azért, mert 15 év alatt tényleg lepukkadt. De ott van. A vendégház is, és az udvarán az ominózus hintaágy, amelyen ülve annak idején valakinek nem volt Cirano-féle orra... Ezen a hintaágyon már szerintem senki nem hiányzik, tisztára rozsdás.
Na szóval az van, hogy betöltöttük 10. évünket házasságügyileg, és mivel a nyaralás pont arra a hétre esett, amikor az ominózus ünnep is volt, gondoltam, hol máshol is lehetne legjobban eltölteni ezt a megemlékezős bigyót, mint azon a helyen, ahol valaha legelőször megpillantottuk egymást. Ez a hely pedig nem más, mint Mogyoróska. Igen, Mogyoróska. Ilyen mókás névvel. Eldugott zempléni falucska, ahol jelenleg az emlékeinken kívül semmi más nem található (ebbe beleértve pl. a boltot is - mármint az sem található).
Tehát 15 évvel ezelőtt elmentem ifjonc gólyaként gólyatáborozni Mogyoróskára, ott megismerkedtem egy kedves fiatalemberrel, akivel végül 10 évvel ezelőtt összeházasodtunk, idén pedig elmentünk nyaralni. Kevesebb volt most a gólya, viszont kettővel több gyerek.
És az emlékek persze dögivel. A békák összefogdosása. A népdal-gyűjtés. A szép hold rajzolás és a sumpömpömpöm-sumpömpöm, sumpömpömpömpömpöm. Na és persze a regéci vár. (Ami közelebb van Mogyoróskához, mint Regéchez, de ez részletkérdés.)
Felmentünk, immár 10 éves házasként, 2 gyerekkel a regéci várba. Megnézni az egykori számháború és a napfelkelte helyszínét. Több minden szembeötlő volt. Pl. jóval kevesebb gólya. Ezzel szemben jóval több turista. (Köztük pl. egy kupac evangélikus ifjonc. Azt, hogy evangélikusak voltak, nagy trükkösen kilogikáztuk az egyik fiatalemberen található szélrózsás pólóból és Cserháti Sankóból, meg abból, hogy arról beszélgettek, Isten elfér-e egy molekulában. Ők nem tudták rólunk, hogy mi is evangélikusok vagyunk - Sankó kb. 17 évvel ezelőtt tudta rólam, hogy ki vagyok, és nem tudom, hogy kell valakihez odamenni, hogy helló, emlékszel rám? én vagyok az Attila húga -, csak megcsodálták Hangit, amint az apja hátán ücsörög. Viszont másnap a sárospataki várnál bukkantak fel, csak akkor rajtam volt a szélrózsás póló, és akkor ők nem láttak minket.) Na és a regéci vár rengeteg változáson ment keresztül. Belépőt kell fizetni! És ha még ez nem lenne elég, több fala van, mint 15 évvel ezelőtt. Értitek, várrom, ott áll többszáz éve romosan, és erre több fala van, mint 15 éve! Ki hallott még ilyet! Napfelkeltét már nem lehetne nézni onnan, mert az a rész, ahonnan keletre látni ki, a várnak azon részén található, ahova csak belépővel lehet menni, de nafelkelte idején nincs nyitva, tehát nem lehet bemenni. Ó, pedig az a napfelkelte! Ismeretségünk hajnala... Szó szerint, mindenféle értelemben. A napfelkelte, ami után visszatérve a vendégházba ott volt az a nem Cirano orr.
Hát ez van.
Nyaraltunk. Jöttek elő gőzerővel a 15 évvel ezelőtti emlékek. Mivel a falun belül sétáláson kívül mást nem lehetett csinálni (még kaját venni sem), ezért elmászkáltunk mindenhova, bejártuk az egész Zemplént, egy nyaralás alatt elautókáztunk egy egész tanknyi benzint. És csütörtökön felhúztuk a gyűrűt - ezúttal egy pár ezüst gyűrűt, nagyon szép -, és elolvastuk a leveleket, amiket 10 évvel ezelőtt írtunk egymásnak. Most már végre tudom azt, amit az utóbbi időkben amúgy is tudtam: hogy tudniillik Billy Pilgrim kiesett az időből. Aztán rájöttünk, hogy előző nap elhagytuk a mei tai-omat (akinek mond valamit az, hogy 4 különböző Girasolból készült Encsi-féle mei tai, az átérezheti, hogy hogy éreztem magam), így változtattunk a program további menetén (sétálgatás a faluban), és autóba pattanva ismét csak bejártuk a Zemplént. (A mei tai ott volt az előző napi étteremben, megtalálták nekünk, szóval semmi vész.) De amúgy is zuhogott az eső.
És hogy szép legyen a befejezés, visszafelé Tokajt és Nyíregyházát érintve jöttünk haza. Életemben nem vezettem még 300 km-t egy nap leforgása alatt. És lám, még élek.

Áh, még lehetne ezer dolgot írni. De legyen most ennyi elég. Zsolti úgyis mondta nekem, hogy szeretne írni egy bejegyzést a nyárról, úgyhogy biztos hamarosan jön az ő verziója is.

Hangi-beszéd

Annak idején Csabiról írtam egy listát. Lista itt, megfejtés itt. Gondoltam, nehogy már Hangi kimaradjon. Igazából egész nyáron terveztem, csak hát néha nehezen jutok el a blogbejegyzés-tervek végrehajtásáig. De azért ez olyan téma, amit már csak tisztességből is muszáj megírnom.
Van némi különbség a két gyerek között. Egyrészt időben: Csabi későn kezdett járni, korán beszélni, nála a kettő szinte összeért, Hangi jóval korábban kezdett járni, viszont beszélni meg később. Másrészt szavakban. (Feltűnt, hogy Csabinál szerepel a "duttec"-gyógyszer szó? Na, Hangi szókincsében ilyesmi nincs. Ez az egészségügyi állapotuk közti különbséget is jelzi.)
Az átiratokban a kiejtés valami közelítő dolog. Merthogy (bár úgy olvastam, 1 éves korra már a saját anyanyelv hangzókészletét gagyogja a gyerek) Hangi hangjai még igencsak összefolynak, egy-egy hangról nem mindig tudom, hogy d, t, c, ty vagy netalán valami egyéb lenne a megfelelő leírás. Magánhangzóknál hasonlóan. Zsolti szerint Hangi mindenre ugyanazt a szót használja, különböző változatokban. Ez mondjuk szerintem már nem annyira igaz, de tény, hogy pár hónapja volt kb. 2-3 séma, és azok kiejtésbeli variálásai voltak.

• mammam: Talán a legelső szónak nevezhető szó. Tipikusan szigorúan kérdő hangsúllyal: Mammam? Jelentését tekintve hosszú evolúciós folyamaton ment keresztül. Nagyjából így: Kérek enni. Kérek enni vagy inni. Kérek enni, inni, vagy valamit (konkrét tárgyra mutatva). Kérek inni. Rövidebb formája a mamma.
• hia! ia!: Szia! Legelső szavak egyike, ez már jópár hónapja megvan. Annak idején teljesen ledöbbentem, amikor egy teljesen adekvát, köszönő szituációban beazonosítottam, amit mond.
• baba: Baba. Egy időben általánosan, az emberre értette, most már eléggé csak a babákra. (Ezt ugye olvastátok?)
• uauau (olyan angolosan, wawaw-szerűen ejtve): Vauvau. Vagyis kutya. Meg macska meg ló meg elefánt meg minden, ami állat. Ha egy másik állatra mondjuk neki, hogy az nem vauvau, akkor csodálkozó szemekkel bámul, hogy mit akarunk tőle.
• miamiam: A macskáról már elhiszi, hogy nem vauvau, hanem miaúmiaú.
• didi: Naná, hogy didi! Naponta ezerszer! Ebben az az érdekes, hogy én gyerekkoromból úgy emlékszem, didinek neveztem anyukám megfelelő testrészét, felnőttként viszont a cici megnevezést használom a sajátomra, ennek ellenére a gyerekem nem a mai szóhasználatommal él, hanem a gyerekkorimmal. (Említettem, hogy a hangzói összefolynak. Valószínűleg amikor nem tudtam eldönteni, hogy cicit vagy didit mond, valahogy a d irányába húzódott a dolog, én is így reagáltam neki, és ezzel én magam erősítettem rá erre a verzióra.)
• Dibdi. Esetleg Dibdim: Csabi. Nem tudom, itt mit jelent az m a végén, de a magyar nyelvtant tekintve némileg meghatódom, hogy esetleg azt fejezi ki, hogy annyira szereti a bátyját, hogy az ő saját Csabijának tekinti. De tudja ám úgy is fokozni, hogy Dibdibdi, ezt leginkább olyankor, ha nagyon keresi.
• dibdi: Cipő. És igen, hangalakra totál megegyezik a Dibdivel, a kis-nagybetű eltérést csak én, a Felnőtt teszem bele. Persze ez a szó jelenti a szandált is. Egyébként eredetileg volt a cipőre valami betűkre leképezhetetlen szava, csak nem írtam meg időben ezt a listát, és azt már elfelejtettem, augusztusra ez lett.
• dabda: Labda, paradicsom, bot. A paradicsom, gondolom, az alakja miatt, a bot meg a játékszer funkció alapján.
• tapta, tyaptya: Sapka. Bár a kiejtés itt is erőteljesen kérdéses, mint igazából minden szónál.
• ott, oda, itt: Ott, oda, itt.
• nyomnyom: Ezt nem árulom el, találjátok ki. Segítségül annyit, hogy olyasmi, ami a gombokkal kapcsolatos, pl. a liftben.
• dab: Láb.
• danda: Szandál. Azért nyáron mégiscsak többet hordta, mint a cipőt, így ez a szó még cipő jelentésben is némileg átvette a másik helyét. Szóval ez a legújabb verzió.
• anya: Na igen. Minden anya álma ez, hogy a gyereke végre kimondja, "anya". És az én gyerekem ezt nemrég megtanulta. Azóta is folyton mondogatja. Egyetlen szó van, amit ennél is gyakrabban mondogat. (Didi? Didi? Didi?) Egyébként Zsoltinak feltűnt, hogy Hangi ezt képes csukott szájjal is kimondani. Megfigyeltem. Tényleg. Felismerhető a csukott szájú mormogásból az anya szó. (Ma pl. kiszedte az igazolványaimat a tokból, és a személyimen mutogatta a képet, csukott szemmel mondogatva, hogy mnym, mnym.) Igazából az egyetlen, amit nem értek, hogy honnan szedi az anya szót, amikor itthon az anyu szót használjuk.
• ap, po: Legyen már valami az apjának is.
• nyennye: Dinnye.
• lyallya: Villa, kanál. Talán kés is, de azt még meg kell jobban figyelnem, hogy használja-e rá, de hát ugye kést nem kap a kezébe, szóval nehezebb.
• lyellye: Szőlő.
• amma: Alma.
• gam: Mag.
• aj: Hal. Imádja a Rio Mare halkonzervet, villával vagy akár kézzel is kiszabadítja a konzervesdobozból. Valamint haj.
• ój: Orr.
• olya: Olyan, olyat.
• ebbe, ebbem: Ebbe, ebből, ilyesmik. (Mármint ebből kér inni, és nem pedig abból...)
• bjabja: Bili. (Nyáron próbálkoztunk már a használattal, de Csabi 3,5 éve után nem támasztok túl nagy elvárásokat a kiscsaj felé sem. Sikerül amikor sikerül. Egyelőre kósza dolog.)
• kak: Köldök.
• kaka: Kaka. Mutogatja is a pelust. Néha csak pisinél is mutogatja. Másik változata a gaga. Legújabban pedig a kak.
• bibi: Bibi, anyajegy.
• jo: Hangi, eszünk egy kis szőlőt/csinálunk ezt vagy azt, jó? Jo!
• inni: Inni kérek. (A mammam evolúciója lassan lehanyatlik.)
• en: Én. Kicsit fura nekem, hogy saját magára képes személyes névmást használni, amikor még oly sok minden bizonytalan nála. De hát öntudatos egy lány. (Na jó, még nem egy gyakran használt szó.)
• NEM!

Egyébként cuki, mert mostanában kezd jobban belendülni a szótanulásba, és sokszor visszakérdez egy-egy szóra. Szóval lassan, de haladunk.

Azért néha már mondtam neki, hogy édes lányom, tanulj már meg magyarul, ha azt akarod, hogy értsem, mit akarsz. (Tudom, tudom, ne hasonlítgassuk össze a gyerekeket, de ha már annyival hamarabb megtanult járni, mint Csabi, miért kell ennyivel később megtanulnia beszélni?)