Már a regéci vár sem a régi...

Lepukkadtabb, mint amire emlékszem 15 évvel ezelőttről. Ez vagy azért van, mert 15 év alatt megszépültek az emlékeim, vagy azért, mert 15 év alatt tényleg lepukkadt. De ott van. A vendégház is, és az udvarán az ominózus hintaágy, amelyen ülve annak idején valakinek nem volt Cirano-féle orra... Ezen a hintaágyon már szerintem senki nem hiányzik, tisztára rozsdás.
Na szóval az van, hogy betöltöttük 10. évünket házasságügyileg, és mivel a nyaralás pont arra a hétre esett, amikor az ominózus ünnep is volt, gondoltam, hol máshol is lehetne legjobban eltölteni ezt a megemlékezős bigyót, mint azon a helyen, ahol valaha legelőször megpillantottuk egymást. Ez a hely pedig nem más, mint Mogyoróska. Igen, Mogyoróska. Ilyen mókás névvel. Eldugott zempléni falucska, ahol jelenleg az emlékeinken kívül semmi más nem található (ebbe beleértve pl. a boltot is - mármint az sem található).
Tehát 15 évvel ezelőtt elmentem ifjonc gólyaként gólyatáborozni Mogyoróskára, ott megismerkedtem egy kedves fiatalemberrel, akivel végül 10 évvel ezelőtt összeházasodtunk, idén pedig elmentünk nyaralni. Kevesebb volt most a gólya, viszont kettővel több gyerek.
És az emlékek persze dögivel. A békák összefogdosása. A népdal-gyűjtés. A szép hold rajzolás és a sumpömpömpöm-sumpömpöm, sumpömpömpömpömpöm. Na és persze a regéci vár. (Ami közelebb van Mogyoróskához, mint Regéchez, de ez részletkérdés.)
Felmentünk, immár 10 éves házasként, 2 gyerekkel a regéci várba. Megnézni az egykori számháború és a napfelkelte helyszínét. Több minden szembeötlő volt. Pl. jóval kevesebb gólya. Ezzel szemben jóval több turista. (Köztük pl. egy kupac evangélikus ifjonc. Azt, hogy evangélikusak voltak, nagy trükkösen kilogikáztuk az egyik fiatalemberen található szélrózsás pólóból és Cserháti Sankóból, meg abból, hogy arról beszélgettek, Isten elfér-e egy molekulában. Ők nem tudták rólunk, hogy mi is evangélikusok vagyunk - Sankó kb. 17 évvel ezelőtt tudta rólam, hogy ki vagyok, és nem tudom, hogy kell valakihez odamenni, hogy helló, emlékszel rám? én vagyok az Attila húga -, csak megcsodálták Hangit, amint az apja hátán ücsörög. Viszont másnap a sárospataki várnál bukkantak fel, csak akkor rajtam volt a szélrózsás póló, és akkor ők nem láttak minket.) Na és a regéci vár rengeteg változáson ment keresztül. Belépőt kell fizetni! És ha még ez nem lenne elég, több fala van, mint 15 évvel ezelőtt. Értitek, várrom, ott áll többszáz éve romosan, és erre több fala van, mint 15 éve! Ki hallott még ilyet! Napfelkeltét már nem lehetne nézni onnan, mert az a rész, ahonnan keletre látni ki, a várnak azon részén található, ahova csak belépővel lehet menni, de nafelkelte idején nincs nyitva, tehát nem lehet bemenni. Ó, pedig az a napfelkelte! Ismeretségünk hajnala... Szó szerint, mindenféle értelemben. A napfelkelte, ami után visszatérve a vendégházba ott volt az a nem Cirano orr.
Hát ez van.
Nyaraltunk. Jöttek elő gőzerővel a 15 évvel ezelőtti emlékek. Mivel a falun belül sétáláson kívül mást nem lehetett csinálni (még kaját venni sem), ezért elmászkáltunk mindenhova, bejártuk az egész Zemplént, egy nyaralás alatt elautókáztunk egy egész tanknyi benzint. És csütörtökön felhúztuk a gyűrűt - ezúttal egy pár ezüst gyűrűt, nagyon szép -, és elolvastuk a leveleket, amiket 10 évvel ezelőtt írtunk egymásnak. Most már végre tudom azt, amit az utóbbi időkben amúgy is tudtam: hogy tudniillik Billy Pilgrim kiesett az időből. Aztán rájöttünk, hogy előző nap elhagytuk a mei tai-omat (akinek mond valamit az, hogy 4 különböző Girasolból készült Encsi-féle mei tai, az átérezheti, hogy hogy éreztem magam), így változtattunk a program további menetén (sétálgatás a faluban), és autóba pattanva ismét csak bejártuk a Zemplént. (A mei tai ott volt az előző napi étteremben, megtalálták nekünk, szóval semmi vész.) De amúgy is zuhogott az eső.
És hogy szép legyen a befejezés, visszafelé Tokajt és Nyíregyházát érintve jöttünk haza. Életemben nem vezettem még 300 km-t egy nap leforgása alatt. És lám, még élek.

Áh, még lehetne ezer dolgot írni. De legyen most ennyi elég. Zsolti úgyis mondta nekem, hogy szeretne írni egy bejegyzést a nyárról, úgyhogy biztos hamarosan jön az ő verziója is.