Hangi-beszéd

Annak idején Csabiról írtam egy listát. Lista itt, megfejtés itt. Gondoltam, nehogy már Hangi kimaradjon. Igazából egész nyáron terveztem, csak hát néha nehezen jutok el a blogbejegyzés-tervek végrehajtásáig. De azért ez olyan téma, amit már csak tisztességből is muszáj megírnom.
Van némi különbség a két gyerek között. Egyrészt időben: Csabi későn kezdett járni, korán beszélni, nála a kettő szinte összeért, Hangi jóval korábban kezdett járni, viszont beszélni meg később. Másrészt szavakban. (Feltűnt, hogy Csabinál szerepel a "duttec"-gyógyszer szó? Na, Hangi szókincsében ilyesmi nincs. Ez az egészségügyi állapotuk közti különbséget is jelzi.)
Az átiratokban a kiejtés valami közelítő dolog. Merthogy (bár úgy olvastam, 1 éves korra már a saját anyanyelv hangzókészletét gagyogja a gyerek) Hangi hangjai még igencsak összefolynak, egy-egy hangról nem mindig tudom, hogy d, t, c, ty vagy netalán valami egyéb lenne a megfelelő leírás. Magánhangzóknál hasonlóan. Zsolti szerint Hangi mindenre ugyanazt a szót használja, különböző változatokban. Ez mondjuk szerintem már nem annyira igaz, de tény, hogy pár hónapja volt kb. 2-3 séma, és azok kiejtésbeli variálásai voltak.

• mammam: Talán a legelső szónak nevezhető szó. Tipikusan szigorúan kérdő hangsúllyal: Mammam? Jelentését tekintve hosszú evolúciós folyamaton ment keresztül. Nagyjából így: Kérek enni. Kérek enni vagy inni. Kérek enni, inni, vagy valamit (konkrét tárgyra mutatva). Kérek inni. Rövidebb formája a mamma.
• hia! ia!: Szia! Legelső szavak egyike, ez már jópár hónapja megvan. Annak idején teljesen ledöbbentem, amikor egy teljesen adekvát, köszönő szituációban beazonosítottam, amit mond.
• baba: Baba. Egy időben általánosan, az emberre értette, most már eléggé csak a babákra. (Ezt ugye olvastátok?)
• uauau (olyan angolosan, wawaw-szerűen ejtve): Vauvau. Vagyis kutya. Meg macska meg ló meg elefánt meg minden, ami állat. Ha egy másik állatra mondjuk neki, hogy az nem vauvau, akkor csodálkozó szemekkel bámul, hogy mit akarunk tőle.
• miamiam: A macskáról már elhiszi, hogy nem vauvau, hanem miaúmiaú.
• didi: Naná, hogy didi! Naponta ezerszer! Ebben az az érdekes, hogy én gyerekkoromból úgy emlékszem, didinek neveztem anyukám megfelelő testrészét, felnőttként viszont a cici megnevezést használom a sajátomra, ennek ellenére a gyerekem nem a mai szóhasználatommal él, hanem a gyerekkorimmal. (Említettem, hogy a hangzói összefolynak. Valószínűleg amikor nem tudtam eldönteni, hogy cicit vagy didit mond, valahogy a d irányába húzódott a dolog, én is így reagáltam neki, és ezzel én magam erősítettem rá erre a verzióra.)
• Dibdi. Esetleg Dibdim: Csabi. Nem tudom, itt mit jelent az m a végén, de a magyar nyelvtant tekintve némileg meghatódom, hogy esetleg azt fejezi ki, hogy annyira szereti a bátyját, hogy az ő saját Csabijának tekinti. De tudja ám úgy is fokozni, hogy Dibdibdi, ezt leginkább olyankor, ha nagyon keresi.
• dibdi: Cipő. És igen, hangalakra totál megegyezik a Dibdivel, a kis-nagybetű eltérést csak én, a Felnőtt teszem bele. Persze ez a szó jelenti a szandált is. Egyébként eredetileg volt a cipőre valami betűkre leképezhetetlen szava, csak nem írtam meg időben ezt a listát, és azt már elfelejtettem, augusztusra ez lett.
• dabda: Labda, paradicsom, bot. A paradicsom, gondolom, az alakja miatt, a bot meg a játékszer funkció alapján.
• tapta, tyaptya: Sapka. Bár a kiejtés itt is erőteljesen kérdéses, mint igazából minden szónál.
• ott, oda, itt: Ott, oda, itt.
• nyomnyom: Ezt nem árulom el, találjátok ki. Segítségül annyit, hogy olyasmi, ami a gombokkal kapcsolatos, pl. a liftben.
• dab: Láb.
• danda: Szandál. Azért nyáron mégiscsak többet hordta, mint a cipőt, így ez a szó még cipő jelentésben is némileg átvette a másik helyét. Szóval ez a legújabb verzió.
• anya: Na igen. Minden anya álma ez, hogy a gyereke végre kimondja, "anya". És az én gyerekem ezt nemrég megtanulta. Azóta is folyton mondogatja. Egyetlen szó van, amit ennél is gyakrabban mondogat. (Didi? Didi? Didi?) Egyébként Zsoltinak feltűnt, hogy Hangi ezt képes csukott szájjal is kimondani. Megfigyeltem. Tényleg. Felismerhető a csukott szájú mormogásból az anya szó. (Ma pl. kiszedte az igazolványaimat a tokból, és a személyimen mutogatta a képet, csukott szemmel mondogatva, hogy mnym, mnym.) Igazából az egyetlen, amit nem értek, hogy honnan szedi az anya szót, amikor itthon az anyu szót használjuk.
• ap, po: Legyen már valami az apjának is.
• nyennye: Dinnye.
• lyallya: Villa, kanál. Talán kés is, de azt még meg kell jobban figyelnem, hogy használja-e rá, de hát ugye kést nem kap a kezébe, szóval nehezebb.
• lyellye: Szőlő.
• amma: Alma.
• gam: Mag.
• aj: Hal. Imádja a Rio Mare halkonzervet, villával vagy akár kézzel is kiszabadítja a konzervesdobozból. Valamint haj.
• ój: Orr.
• olya: Olyan, olyat.
• ebbe, ebbem: Ebbe, ebből, ilyesmik. (Mármint ebből kér inni, és nem pedig abból...)
• bjabja: Bili. (Nyáron próbálkoztunk már a használattal, de Csabi 3,5 éve után nem támasztok túl nagy elvárásokat a kiscsaj felé sem. Sikerül amikor sikerül. Egyelőre kósza dolog.)
• kak: Köldök.
• kaka: Kaka. Mutogatja is a pelust. Néha csak pisinél is mutogatja. Másik változata a gaga. Legújabban pedig a kak.
• bibi: Bibi, anyajegy.
• jo: Hangi, eszünk egy kis szőlőt/csinálunk ezt vagy azt, jó? Jo!
• inni: Inni kérek. (A mammam evolúciója lassan lehanyatlik.)
• en: Én. Kicsit fura nekem, hogy saját magára képes személyes névmást használni, amikor még oly sok minden bizonytalan nála. De hát öntudatos egy lány. (Na jó, még nem egy gyakran használt szó.)
• NEM!

Egyébként cuki, mert mostanában kezd jobban belendülni a szótanulásba, és sokszor visszakérdez egy-egy szóra. Szóval lassan, de haladunk.

Azért néha már mondtam neki, hogy édes lányom, tanulj már meg magyarul, ha azt akarod, hogy értsem, mit akarsz. (Tudom, tudom, ne hasonlítgassuk össze a gyerekeket, de ha már annyival hamarabb megtanult járni, mint Csabi, miért kell ennyivel később megtanulnia beszélni?)