Kalandjaink

Ma felnyaláboltam Hangit, és táplálékbeszerző körútra indultunk. Még nem megy tökéletesen a kenguru kötés, ezt is elrontottam, de a gyerek rajtam volt, szóval apróságokon nem vacakoltam. És megjártuk a piacot! Biobolt (úgy örültek a csajok, már kíváncsiak voltak a leányra), husi, zöldség-gyümölcs. Ismét jön a "megszakadok, de még megveszem ezt meg azt meg amazt" korszak :) Szerencsére a gyerek egyelőre csak 3 kilót tesz ki a cipelendő súlyból, de a többi biztos volt legalább 10 kiló. Szóval megkezdtem az edzést.
És annyira jó volt kimozdulni, érezni a szabadságot!!!

Otthon egyszerűen nem bírtam lerakni a csajt. Ezt a mellkasomon szuszogó kis tündért rakjam le az ágyba, amíg én a konyhában vagyok??? Na azt nem! Úgyhogy a frissen megvett csirkeaprólékból a pörköltöt magamra kötött gyerekkel főztem meg. Ez újdonság, Csabinál még nem voltam ilyen vérmes hordozó, hogy házimunkát is gyerekestül végezzek. A lucskos káposztát csak melegíteni kellett, azt még tegnap Zsolti főzte nekem. És végül egy konyharuhával letakartam Hangit (no meg a kölcsön kendőt, mert azért azt is féltem a leevéstől), és úgy ebédeltem. (Tudjátok, Varró Dani...*)

Délután megnéztem az interneten, hogy mikor, milyen telefonszámon lehet időpontot kérni az sztk-ba csípőszűrésre. Két helyen két különböző rendelési időt írnak. Na melyik az igazi? És a telefonszám sem egyértelmű. No mindegy, mivel az egyik lehetőség a ma délután, hát betelefonáltam a központi számra. Még végig sem mondtam a mondatot, hogy csípőszűrés időpont blablabla, amikor már kapcsolt is a nő. Az osztályon senki nem vette fel a telefont, egy perc után szétkapcsolt. Na akkor most mi van? Még egyszer hívjam? De nem volt kedvem ismét beszélni a mondatot végig sem hallgató központos hölggyel (hisz ha nem hallgat végig, hogy említem meg neki, hogy hiába kapcsol, nem veszik fel?). Végül úgy döntöttem, hogy amikor megyek Csabiért az oviba, akkor teszek egy kitérőt (közel van az ovi az sztk-hoz), és megnézem személyesen a kiírást, hogy mikor van rendelés, és ha ma, akkor ott helyben kérek időpontot.  Nos, ma van. Amikor nyílt az ajtó, rögtön mondtam is, hogy időpontért jöttem. Hány hetes? 5. Hú, izé, október, sokan vannak... Bentről kikiabált a doki, hogy akkor megnéz most. Jó, lementünk a betegirányítóba bejelentkezni, és vissza a harmadikra. Ismét várakozás (hisz folyton volt benn valaki). Trotty. Na ez szuper! Ovibamenésre készültem, az oda-vissza letudható 20 perc alatt, indulás előtt tettem tisztába Hangit, semmi nincs a táskámban! Még a bukizós tetrák is az autóban maradtak. Mi lesz, ha behívnak, levetkőztetem a csajt, megtörölni még csak-csak tudom papírzsebkendővel, de utána mibe csomagolom vissza a gyereket? Közben kijött a nővérke, megemlítettem neki a problémát. Pár perccel később megjelent pár használhatónak tűnő dologgal, alátét, nagy papírkendő, sőt elővarázsolt egy ottfelejtett tetrát is. Tök jó, gondoltam, bár külső nincs nálam, de mégis milyen klassz tetrapelusba csomagolni a gyereket (már próbaképp amúgy is elkezdtem a moshatózást, csak a mini-méret készletem még túl pici). Végül a nővérke kért egy pelust egy másik anyukától, úgyhogy tetra helyett 2-es méretű pempörsz került a 3 kilós gyerekem fenekére. (A 2-es méretű pempörsz gazdája is csípőszűrésre jött, de ő nyilván nem 3 kilós... :P)
A csípőszűrés eredménye: minden tök szuper, ahhoz képest, hogy elvileg még bent kéne lennie a kicsilánynak, már szépen fejlett, csontosodott. (Ezek szerint már nem kell annyira paráznom, hogy hordozáskor a megfelelő méretű terpesz legyen? Na, majd megkérdem a saját különbejáratú hordozási tanácsadómat.)
Csabi is egész jól viselte, hogy cipeltem őt is magammal. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül mentem két gyerekkel valahova.

Jó nap volt, na!

*Varró Dániel: Kötődő nevelés