Milyen

Milyen is egy kisbaba?

Talán sokunk nem élhette még át a szülőség érzését, de azért foglalkoztatja a gondolat, hogy milyen is egy baba?. Nos számukra íródott ez a rövid ismertető, ami kis családunk szerény tapasztalati alapján készült, hogy mint leendő szülő mindenki okulhasson belőle.

Milyen is tehát egy kisbaba? Elsősorban azt kell tudni róluk, hogy picik - nagyon. picik. Ezért is van, hogy életük elején egy műanyag dobozban laknak, hogy az megvédje őket mindenféle náluk nagyobb dolgoktól.

Eme gyermekek alapvetően életképtelenek, nem tudják szabályozni testhőmérsékletüket, esetleg vércukorszintjüket, némely esetben még nem működik az emésztésük, vagy nem tudnak lélegezni. Ezek bizony olyan nehézségek, amik miatt ilyen műanyag dobozokban kell őket tartani. Kedves szülők, nem kell ezen meglepődni, mindannyian így kezdjük az életet.

A kisbabák fontos jellemzője, hogy mindenféle csövek állnak ki belőlük. A csövek különböző helyekre mehetnek. Fiatal apukák és anyukák ne lepődjenek meg semmin, hiszen elképzelhető hogy kell egy csövecske katéterként, természetesen kell egy cső, amin az infúziót kapja a kicsi és persze a lélegeztetőgépből is csövek mennek a gyermek orrába. Ez így természetes.

Valamint nyilvánvalóan, mivel ilyen korban nem feltétlenül várható el, hogy a száján keresztül úgymond hagyományos módon képesek legyenek kicsinyeink étkezni, ezért előfordulhat, hogy az etetéshez ügyes nővérkék fürge kezei egy újabb csövecskét dugnak le a babánk torkán, és abba fecskendezik bele a tápszert, vagy jobb esetben az anyatejet, amit előzőleg az anya lefejt.

A környezet egy babának ideális módon került kialakításra, a műszerek megnyugtatólag hatnak a kicsikre. A rendszeres sípolás segíti gyermekeink későbbi szocializációját rohanó világunkba.

Gyermekeinket háromóránként láthatjuk (mármint az édesanyák) fél órára illetve az apukás látogatás esténként 6-tól 7-ig van, valamint hétvégén és ünnepnapokon délelőtt 9-től 10-ig. Ez egyfajta rendszerességet biztosít az anyák és babák életében, egyszersmind megakadályozza, hogy valamiféle beteges már-már perverz kötődés alakuljon ki a szülők és gyermekek között, amire sajnos napjainkban egyre több példa van.

A látogatások alkalmával ne ijedjünk meg, ha gyermekünk éppen sírdogál, annál jobban fog neki esni ha az anya hangja nyugtathatja meg. A látogatást töltsük a műanyag doboz fölött álldigálással, miközben az anya próbáljon meg úgy elhelyezkedni, hogy ne okozzon neki elviselhetetlen fájdalmat a császármetszés sebe, vagy éppen a gátseb vagy egyéb sérülés.

A gyermek látogatása közben figyelhetjük kicsi arcát, kicsi kalimpáló kezeit, valamint minden újabb látogatás alkalmával megfigyelhetjük, hogy az infúziós cső vége máshová van beleszúrva kicsiny testébe. Jó szórakozás lehet különböző fogadásokat kötni, hogy vajon hol lesz a következő szúrás (ravasz cselként néha nem csak az infúzió, hanem egyéb vérvételek alkalmából is meg lehet szúrni a babát, ez persze nehezítheti a fogadások eredményének kiértékelését). Sokunkat elsőre zavarhat, ha gyermekünk karja úgy kezd kinézni, mint egy fiatalon elhuny drogfüggő rocksztáré, de próbáljuk elsajátítani azt a hozzáállást, miszerint "minden új szúrással közelebb kerülünk ahhoz, hogy hazamehessünk".

A látogatások közben tehát figyelhetjük babánk tűszúrásait, arcocskáját, kalimpáló kezeit és nem utolsósorban figyelhetjük a pulzusát és vérében az oxigénszaturáció mértékét, az inkubátor tetejére helyezett készüléken. Esetleg ijesztően hathat a tapasztalatlan szülőre, ha ezen értékek nem megfelelőek és ezáltal a gép "riaszt". Azaz kigyullad rajta mindenféle piros lámpa és kellemetlen sípoló hangot hallat. Az első ijedtségen hamar túlleszünk ha odajön a nővérke és a gépet lehalkítja. Ha nagyon rendszeressé válnak a riasztások, akkor a riasztási határértéket átállítva biztosítják nyugalmunkat - és nem utolsó sorban a baba nyugalmát - a gondoskodó kezek.

Még meg kell említeni egy-két olyan momentumot, amire érdemes felkészülni. Ha az anya esetlegesen nem tud mozogni, de mégis látni szeretné gyermekét, akkor próbáljunk neki mondjuk egy tolószéket kérni, és ne adjuk fel, ha mondjuk elsőre nem adnak, ez nem valamiféle rosszindulat a részükről, inkább csak úgymond tudni szeretnék, hogy mennyire komolyak a szándékaink. Javasoljuk, hogy egyfajta csendes, de azért határozott arroganciával próbáljuk elérni célunkat. Ha az anya ülni sem tud és mozogni sem akkor a látogatási időt a szobájában sírdogálva töltheti.

Ne feledjük, hogy az anyaság nehéz. A fenti élmények bármily színesek is, mégis monotóniába fordulnak pár nap alatt, ezért a kórházban töltendő hónapok nem könnyűek a fiatal édesanyák számára. Igyekezzünk még a szülés előtt beszerezni a megfelelő antidepresszánsokat illetve érdemes több pszichológussal előre egyeztetni a későbbi terápiát.

De ha már az anyáknál tartunk beszéljünk az apák szerepéről is, amely nem elhanyagolható, hiszen a gyermeknek apára ugyanúgy szüksége van. Említsük meg például az úgynevezett könnyfakasztó buli szép népi hagyományát. Ez annyit tesz, hogy az apuka egy szűkebb társaságban (jellemzően 1-2 üveg pálinka társaságában, de van aki a whisky-re esküszik) megnézi Lars von Triertől az Antikrisztust.

Gyermekünk természetesen ilyen korban még mindenféle betegségben szenvedhet, de nem kell aggódnunk, rengeteg lehetőség van az orvostudomány kezében a gyógyításra. Gyógyszerek, antibiotikumok, estleges vérátömlesztés. (Megjegyzés: ha mondjuk 26-dik hétre született gyermekünknek nagyon ritka vércsoportja van és az Országos Vérellátó Szolgálat javaslatára, esetleg annak ellenére, ezt az információt, mint segélykérést be akarjuk juttatni a közösségi média határtalan világának pezsgő bugyraiba, akkor mindenképpen írjunk egy dátumot is az üzenet mellé, különben kicsiny babánk még nyugdíjasként is fog vér-felajánlásokat kapni.) Ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra, ha egy kezelés kapcsán valami beleegyező papírt is alá kell írni. Ez ilyenkor a szokásos protokoll.

Mindemellett ne feledjük: szülőnek lenni öröm! Ha gyermekünk ránk néz miközben a műanyag dobozba fertőtlenített kézzel (nota bene: ne feledjük időben beszerezni kézkrémünket, mert a rendszeres fertőtlenítés szétcseszi a fiatal anyukák bőrét), szóval miközben fertőtlenített kézzel simogatjuk, szóval egy ilyen pillantás feledhetetlen az anyai szív számára.

Nos hát ilyen egy kisbaba, a kurva életbe! Ilyen.