Kicsit még kell csiszolni az egyes nyelvtani elemek helyén. Pl. hogy a felszólító mód jele és a személyrag az igéhez kapcsolódik, nem az igekötőhöz (álljak föl), és hogy a többes szám jelét az alanyhoz rakjuk, nem a helyhatározóhoz (mik azok ott). De el kell ismerni, a hangrendi egyeztetés már szépen megvan! Igen, persze még a személyeket is helyre kell rakni (állj föl). De nem baj, csak idő kérdése. Aki az utcán nekiáll elszavalni Arany János Családi kör c. versét, vagy evés közben a Miatyánkat mondogatja, azt nem kell félteni.
Most épp fityiszt próbált csinálni. A bal kezével már sikerül úgy, hogy a hüvelykujj a középső és a gyűrűs közé kerül.
És a sapkáját is tökéletesen rá tudja rakni a fejére.
Egyre többször van kedve kipróbálni a bilit. Még nem tudja, hogy mire jó.
Azt el is felejtettem mondani: nemrég az egész Eensy-Weensy Spidert elmondta, pedig hetek óta nem hallotta.
Ezek után biztos mindenki azt hiszi, hogy Csabi már tökéletes beszélgetőpartner lenne számára. Nos, azért ezeknek a nagyját még csak mi értjük. És számunkra sem minden nyilvánvaló. De mindenesetre nakhók helyett már kenyeret vagy sajtot ad a kezünkbe.
2010. január 12., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése