Osztálytalálkozó

Itt, az egy cé
Itt az egy cé
Itt az egy cé, a sztárcsapat...

Így kezdődött az osztályindulónk a Csipetkén, vagyis a lovassys elsősavatón. Valaha. Aztán 4 évvel később leérettségiztünk. És most megint összejöttünk, hogy egy videófelvételen megnézzük, hogy is énekeltük annak idején az indulót.
Szóval szombaton az egy cé, 12c, mostanra 22c, kinek hogy tetszik, osztálytalálkozott. Először Katáéknál volt egy gyerekes találkozó, nem csak gyerekeseknek. Utána bevettük magunkat a Lovassyba. Babó csinált az egykori videófelvételekből egy negyedórás összeállítást, amin némileg szétröhögtük az agyunkat, én titokban sírtam is egy kicsit. Csipetke, Mikulás, március15. 150 éves évfordulója, szalagavató, ballagás... Milyen fiatalok voltunk akkor!
Aztán birtokba vettük egykori osztálytermünket is. Visszakaptuk Csizitől a ballagás előtti napon írt fogalmazásokat, hogy mi lesz velünk 10 év múlva. "Lesz egy jóképű, kedves, jófej, lehetőleg evangélikus férjem." Hm, nem minden álmom maradt álomszinten. Még az is bejött, hogy az első gyerekem fiú. Arra, ami meg nem jött be: elnéző mosoly érettségiző Timinek, esetleg pár könnycsepp.
Visszatérve az osztályra, kis bemutatkozó, kivel mi van, mit csinál, hány gyereke van, hány gyereke nincs (érdekes, a fiúk sokkal bizonytalanabbak a gyermekeik számát illetően...). Ezt a bemutatkozót az étteremben fejeztük be. Ott már jelen volt Kapor Ági és Isztl is (sajna a többi meghívott tanár nem tudott / nem akart jönni). Nagy vacsi, Fruzsi és gyerekei sütötte torta, fényképész, és annyi beszélgetés, amennyi csak belefért.
Nem tudom, összesen hány ember fordult meg a 4 év alatt az osztályban. Valahol 35 és 40 közötti lehet a létszám. Ebből én 30-at számoltam össze az ofő órán (Csizi csak 28-at, de nagyságrendileg azonos). Azt hiszem, egész jó arány, hogy ennyien összejöttünk. És mindenkit föl lehetett ismerni!