Pár órával azután, hogy Zsuzska szólt, hogy lesz Marci védése, újabb meghívást kaptam ugyanarra a napra. Bogi kérdezte, hogy elmennék-e vele színházba, mert a jegy megvan, de Peti mégsem ér rá, és nem akar egyedül menni. Na, mondom, jó kis kedd lesz ez! Odaérek egyáltalán egyik helyről a másikra? (Tudom, hülye kérdés, a doktori védés 3-kor kezdődött, a színház 7-kor, fél óra alatt át lehet érni egyik helyről a másikra, és nyilvánvaló volt, hogy azért a védés még az egyéb hivatalos és nem hivatalos részekkel sem fog eltartani fél 7-ig. De hát én már csak ilyen aggodalmaskodó vagyok.) No, szóval győzött a józan ész, hogy simán belefér, úgyhogy elfogadtam a meghívást. Nagyon jól esett ám, hogy Bogi rám gondolt! Aztán persze kiderült, hogy két embert már kérdezett, akiknek nem volt jó, másik kettőt pedig nem ért el. Szóval az ötödik voltam a sorban... Nem baj, azért ötödiknek lenni sem veszélyes. (Technikailag annyi volt, hogy Peti és Bogi közös ismerősei közül akarták kiválasztani a szerencsés nyertest. Nem tudom, hány közös ismerősük van.)
Amúgy elgondolkoztam a dolgokon, hogy mikor is voltam legutóbb színházban. Azt hiszem, akkor, amikor egyszer (kb. 3 éve) Angi megkérdezte, hogy nem mennék-e el vele, mert Józsi nem ér rá... Szerintetek Zsolti mit szólt hozzá, hogy állandóan nélküle járok színházba? Azt hiszem, sürgősen el kéne vinnem valami jó kis darabra. (De csak ne panaszkodjon, tavaly két baromi jó koncerten is voltunk a MÜPÁ-ban!)
Na, szóval Bogi meghívott a Vígszínházba, a Vörös és feketére. Nem olyan emlékeim vannak a Vörös és feketéről, hogy nagyon víg lenne, bár nagyon szerettem a művet, amikor ezer éve olvastam. Úgyhogy gondoltam, jó, hogy megnézhetem. Nem nézhettem meg. A színházban azzal fogadtak minket, hogy betegség miatt elmarad az előadás. Azért gyanús volt, hogy nem csak kívül, az érkezési oldalon van tömeg, hanem bent is, szóval valami mégis csak lesz. Felajánlották, hogy vissza lehet váltani a jegyet, vagy a Játék a kastélybant lehet megnézni ezzel a jeggyel. Hát ha már én egyszer lepattintottam Zsoltit, hogy este vigyázzon egyedül Csabira, és végre kimozdultam, engem nem zavar holmi műsorváltozás! Na meg a Játék a kastélybant pár éve olvastam, és szerintem baromi jó - ha már a színház nevén elmélkedünk, hát igazi víg. Bogi sem ellenkezett nagyon (hm, ő hívott meg, és én voltam, aki erőteljesebben döntött, lehet, hogy nem volt szép tőlem?), és szerintem ő is élvezte a darabot. Merthogy nagyon jó előadás volt! Benedek Miklóst most láttam először élőben, és fantasztikus volt, komolyan! A szereposztás többi része is jó volt. Jelen lelki állapotomban nem is baj, hogy inkább egy vígjátékot néztem meg.
Az előadás után még egy jót beszélgettem Bogival. Remélem, ő sem fázott meg. Én úgy értem haza, hogy amennyire átfagytam, tuti betegség lesz belőle, de mivel Zsolti épp most van beijedve attól, hogy h1n1-e van (hőemelkedés, rossz közérzet már megvan), így én nyilván továbbra is makkegészséges vagyok.
Szóval ezúton is köszönöm szépen a meghívást, nagyon jó este volt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Még szerencse, hogy aznap este meg tudtatok nézni egy másik darabot.
VálaszTörlésApropó, szerintem engem még soha senki nem hívott amiatt színházba, mert volt egy "fölös" jegye. Szóval vagy más volt náluk az algoritmus, vagy sokkal több mint ötödik vagyok az összes színházba járó ismerősömnél.