Doktori

Ismét egy jó barátunk büszkélkedhet a doktorijával. Kedden délután Marci megvédte, amit meg kellett. Summa cum laude. Gratulálunk neki!
Én a magam részéről ezt az alkalmat leginkább arra akartam kihasználni, hogy ismét összeeresszem Csabit Mátéval. Hisz nyáron oly jó barátok lettek! (Komolyan, Csabi utána nagyon sokáig emlegette.) Szerintetek akartak együtt játszani? Egy fenét! Mármint egyszer nézték egymást egy kisasztal két oldaláról, az asztallap fölött és alatt is, rövid kukucsjáték, de össz ennyi volt. Hozzá kell tennem, amikor érkeztünk, akkor Csabi épp a hátamon aludt, és aztán nagyon jól ébredt, kissé kóvályogva, de jókedvűen, és idővel föl is élénkült. Máté viszont nem aludt rendesen, és ő kitartott a kóválygós verzió mellett.
Na, ha már a gyerekek nem borultak örömmel egymás nyakába, azért én legalább jól megnéztem magamnak Zsuzska gömbölyödő pocakját, egy kicsit beszélgettünk. Valószínűleg legközelebb már csak akkor találkozunk, amikor kint lesz a ketteske, szóval ki kellett használni az alkalmat.
Meg bár a matektól én oly távol vagyok mostanában, mint Makó Jeruzsálemtől, és nincs is már kedvem magas matematikai dolgokat hallgatni, az emberekkel szívesen találkozom. És voltak páran, akiket rég láttam. (Na jó, kábé az FA60-on.)
Hogy ki lesz a legközelebbi, aki megvédi a doktoriját? Nem tudom. De akárki is, hajrá!