Másfél év

Nem szívesen emlékszem vissza arra, ami másfél éve történt. Az ember nagyon nem így tervezi a gyermeke világra jöttét.
Viszont az azóta eltelt időszak egy olyan gyönyörű felfelé ívelés, hogy arra már öröm gondolni. Röviden: 40 nap II.Női, 28 nap Péterfy, aztán haza. Januárban szemműtét, márciusban fejlődésneurológiai kivizsgálás, folyamatosan kontrollok, bár egyre ritkábban, egyre jobb eredményekkel... Most pedig van egy gyönyörű, okos, kedves, ügyes nagyfiam!
Nemrég írtam arról, hogy miket tud már, azóta nem csinált látványos újdonságot, de mégis tudom, hogy folyamatosan fejlődik. Most már egészen jól tudjuk hagyni garázdálkodni a nagyszobában is - persze felügyelet mellett -, mert már nem pakol annyira szét, mint pár hónapja. Járni most épp még annál is kevésbé akar, mint pár hete. De már 75 centi magas, és ez tényleg érződik rajta, nagyon megnyúlt mostanában. Úgy tűnik, lassan a 8,5 kilót is stabilan átlépi. (Persze nagy a szórás, a tanácsadáson pl. rekordalacsonyságú súlyt produkált csütörtökön, 8,37, de biztos rossz az ottani mérleg. Az itthoni pozitív rekord 8,7 kiló.)