Az ágy alatt

Az ágy alatt szörnyek vannak. Ezt mindenki tudja. Ezt még Kázmér is tudja. Az pláne tudja, aki Kázmért olvas. (Bár most úgy rémlik, hogy a Kázmér és Huba gyűjtemény 4. kötetében nem került elő ez a téma.)
Namármost az én okos nagyfiam úgy döntött, hogy ő is utánajár ennek a témának. Méghozzá személyes tapasztalatot akart gyűjteni. Én nem tudom a felfedezőútja részleteit, mert csak apukájától értesültem róla, aki az én bevonásom nélkül vetett véget a kalandnak.
Na de hogy miről is volt pontosan szó! Én épp a konyhában főztem az ebédet (azt hiszem, ez vasárnap lehetett), midőn hallottam, hogy Csabi sír a szobájában. Rutinos anyuka lévén nem rohantam rögtön, gondolván, vagy megnyugszik magától a gyerek, vagy ha nem, akkor pár perc után utánanézek a dolgoknak. Közben megérkezett Zsolti a boltból, ahova leszaladt még pár dolgot megvenni. Kevésbé rutinos apuka lévén (hisz nem ő van együtt a gyerekkel egész nap), ő rögtön utána nézett, hogy mi is a probléma. Ekkor már én is úgy döntöttem, hogy belesek. Mire Csabi szobájához értem, Csabi a szoba közepén ülve sírt, Zsolti meg a kiságyat tologatta, számomra teljesen érthetetlen okból. Aztán megkaptam a magyarázatot: Csabi bemászott az ágy alá. De úgy teljesen. Nem is lehetett simán kiráncigálni, hanem meg kellett emelni az ágyat.
Nem tudjuk, hogy történhetett pontosan a dolog. Hogy tudott Csabi bemászni az ágy alá??? Nézelődni szokott, na de hát bemászni? Mindenesetre az biztos, hogy miután bemászott, rájött, hogy kimászni már nem tud.

A blogírásnak ezen pontján ki kellett mennem, és közben Csabi nekiállt sírni. Visszafele jövet benéztem, hogy mi lehet a baj. Nem hiszitek el! Deréktól lefelé látszott a gyerek, a többi része már az ágy alatt volt. Nyilván ez megint olyan pozíció lehetett, amit nem tudott egyedül visszacsinálni, de én szerencsére könnyen kirángattam. Ki tudja, ha most a konyhában lettem volna, akkor talán megint lett volna ideje teljesen bemászni.
Viszont most a magyarázat is természetesebbnek tűnik számomra: valószínűleg ki akarta szedni néhány játékát, amik a nagy játszás közben az ágy alá kerültek. Legalábbis miután Csabi már kint volt, még mindig befele nézegetett, és nagyon örült, hogy én kibányásztam a dolgait. (Pedig most csak két játék volt ott, ennél sokkal többet szokott bedobálni.)

Van egy rossz szokásom. Ha Csabi valamilyen nagyon hülye pózban van, akkor előbb lefényképezem, és csak utána mentem meg. Na most nem csináltam képet, mert lemerült az elem a gépben, és még mindig nem töltöttük fel... Pedig biztos szívesen kuncogtatok volna ti is a látványon.