Akkor talán kicsit hosszabban is...

Úgy tűnik, van, aki örül ennek az izének itten, úgyhogy akkor írok is valamit.

Nyilván kis családunk legifjabb tagja az, aki nagyobb érdeklődésre tart számot, úgyhogy róla írok. Csabi nagyon okos, kedves, ügyes gyerek, szülei szemefénye. Február elején lesz másfél éves, ami jó soknak hangzik, de én még mindig azzal számolok, hogy január végén lesz 15 hónapos, mert az a 3 hónap mégiscsak 3 hónap. Sokan azt hiszik, hogy a fejlődés a születéssel kezdődik, és ezért ahhoz mérik a gyereket, de valójában a fejlődés a fogantatással kezdődik. Csabi eddigi fejlődése teljesen tökéletesen megfelelt a biológiai korának.
Amit most tud:
A kezét nagyon ügyesen használja. Már próbál tornyot építeni, persze az építőkockái puha anyagból vannak, szóval nem túl stabilak, így 3-4 szint után úgyis összedől. Ha meg mi építjük neki a tornyot, akkor amint felraktuk a legfelső elemet is, Csabi röhögve lerombolja az egészet.
A kezét evésre is használja. Ha a kenyér- vagy felvágott- vagy egyéb darabkákat kirakom elé, akkor azt nagyon szépen bepakolja a szájába. Ha meg kanállal vagy villával etetem, azt csak úgy lehet, hogy nála is van egy, és azzal turkálja az ételt. Időnként azt is berakja a saját szájába, és 1-2 alkalommal az is előfordult, hogy volt valami a kanalán, ami ily módon bekerült a szájába. Csőrös pohárból teljesen önállóan iszik. Ha keze ügyében van, akkor felemeli, szájába rakja, iszik, lerakja. Ha nem kéri, akkor eltolja magától vagy eldobja. Sima pohárból is iszik, de azt még nekem kell a szájához emelnem, nehogy az egészet a nyakába öntse.
Az etetés amúgy kicsit problémás dolog mostanában, mindenféle technikákat kell kitalálnom, hogy hajlandó legyen enni. Bár az utóbbi pár nap szépen alakult.
Az evési hajlandósággal összefügg a súlya is. Korához képest töpszli egy gyerek, most olyan 8 és fél kiló táján van. Mivel január első felében nagyon nem akart enni, ezért akkor kicsit visszaesett a súlya, de most megint szépen hízik. Remélem, a jövő heti tanácsadáson a doktornéni meg lesz elégedve vele.
Enni most már szinte bármit megeszik. Kicsit persze válogatós, de igyekszem ezt a rossz szokását időben kiiktatni. Általában ugyanazt kapja ebédre, mint mi, esetleg kicsit pempősebb állagban (hiába, no, azért 6 fog még nem elég mindenre...). A tízórai mindig gyümölcs, esetleg tejjel turmixolva. Az uzsonna, vacsora változatosabb, van, hogy kenyér, felvágottal, sajttal, van, hogy tejbedara vagy valami hasonló. Most épp kísérletezési stádiumban vagyon néhány újdonsággal. Igyekeznem kell minél jobban bővíteni a választékot, mert ki tudja, meddig lesz még reggeli szopi. Egyelőre ez még fixen tartja magát, a tízórai szopi már kérdésesebb, az esti szopi meg múlt héten tűnt el végleg. Nagy az én fiam már, ha azt mondja, nem kéri, akkor nem kéri.
A szókincs bővülése folyamatban van. Az "éhes vagyok" egyértelműen felismerhető a "mam-mam-mam" formációban (én hammanyammának mondom az evést). A "kaka", "kaki", "pfujj!" szavak használata olyannyira kedvelt, hogy nem csak akkor mondja, amikor aktuális a dolog, így nem sok segítséget nyújt vele. (Továbbra is szagolgatni kell...) Az első angol szava a "bounce"-ból a "bo", de ezt mostanában nem hallom tőle. Érteni viszont rengeteget ért, néha meglepődöm, hogy mennyire! Nyilván magyarul többet beszélek hozzá, de azért angolul is megérti, amit gyakran hall. (Ja, igen, aki nem tudná, kétnyelvű gyereket nevelek belőle, hogy kevésbé szenvedjen felnőtt korában a nyelvtanulással. Illetve majd később megpróbálom behozni a németet is.)
Amit nem tud: járni. Pedig már nagyon szeretném. 15 hónaposan lassan ideje lenne. De már próbálkozik, mi is igyekszünk segíteni. A kapaszkodás nélkül állás olyan 10 másodpercnél tart, és ha sikerül, akkor közben tapsoltatom is, így biztos nem használja a kezét kapaszkodásra. Majd elmegyünk a konduktor bácsihoz, és megkérdezzük, ő mit javasol.
Rendszeres programjaink is vannak már ketten. A gyülekezetben indult baba-mama kör, ott egyelőre 4 kisgyerkőc szórakoztatja egymást. Na jó, a két nagyfiú autózik, a két kislány egyelőre csak fekszik, de legalább mi anyukák dumálunk egy jót. Most már igyekszem tömegközlekedve odamenni, hogy ne rongáljam még jobban az autóval az amúgy is rossz levegőt. Szerencsére így is odaérünk fél óra alatt. A másik program meg az angolóra. Az persze más jellegű, ott kevésbé tudok ismerkedni az anyukákkal, de legalább Csabi babák között van. És szerencsére közel, két megálló villamossal. Kendővel könnyű menni, nem tudom, hogy mit fogok csinálni, ha már nem bírom el Csabit. A babakocsit képtelenség lenne egyedül fölrakni a villamosra.

Na akkor most ennyit írtam, mert úgyis csupa hülyeség (mármint biztos lehetne ezt jobban is csinálni). Ha írtok megjegyzéseket, akkor tudom, hogy olvassátok. :)