EEG 2.

Előre bocsátom, hogy minden valószínűség szerint a közeljövőben nem lesz EEG 3. című bejegyzés.
Na szóval tegnap megint bepróbáltuk a dolgot, ezúttal hajnali 3-kor keléssel. Mármint Zsolti kelt ekkor, és keltette Csabit is; én arra hivaktkozva, hogy majd vezetnem kell, és hasznos lenne, ha nem aludnék el a volánnál, tovább voltam ágyban. (Hozzáteszem, egész éjszaka félóránként ébredtem, szóval azért én sem voltam annyira toppon.) Meg amikor fölkeltem, kicsit elzavartam Zsoltit, hogy pihenjen még egy sort ő is.
Csabi szépen elvolt, bár nyűglődött tisztességel a tisztességtelenül korán való kelés miatt, de jól bírta a sarat. Az autóban szinte egész úton hallottam, hogy hátul kábé ugyanaz zajlik, mint másfél héttel korábban elöl - CSABI, NEM SZABAD ALUDNI! HAHÓ! ÉBRESZTŐ! NE ALUDJ! CSABI! CSABIIIII!!! Kicsit én is besegítettem a pálkatapéterrel, de amúgy nem volt szerepem a dologban.
Na és így sikerült elérni, hogy Csabi nagyon de nagyon fáradt volt, mire a kórházba értünk, és még így is jó időbe telt, amíg elaludt. Mozdulni már nem bírt, de keservesen nézett rám és sírt. (Zsolti hiába jött, őt nem engedték be, mondván hogy túl pici a szoba ennyi embernek.) Na de aztán csak meglett az az alvási felvétel is. A doktornő utána kérdezett pár dolgot, hogy máskor sem figyel-e Csabi a hangokra meg zajokra - na próbálna meg ő figyelni bármire is azután, hogy 8 óra nem alvás után fél órát alszik, aztán megint fölébresztik. De végre kimentünk, és vártuk a papírokat (ez jó sok idő volt), és apuval találkozni meg nagyon jó volt Csabinak, úgyhogy mindenféle evések (nagy kupac banán meg krumpli - persze nem együtt) meg ringatások meg egyszer anyu, egyszer apu összeállításban csak eltelt az idő. Végül előkerült Csabi kezelőorvosa, és közölte, hogy minden rendben, ideadta, aláírta, Zsolti is aláírta (ez utóbbi három dolog a papírokra vonatkozik), és indultunk is.
Még a várakozási időről annyit, hogy ez egy hétfő volt, amikor is fölveszik a hetes vizsgálatra beutalt gyerekeket és anyukáikat, úgyhogy mindenféle ismerős szituációkat figyelhettem meg - de rég is volt, amikor mi feküdtünk be! Egyébként ha jól értelmeztem, most több szoba is van anyukáknak. Tavaly csak egy volt, szerencsére befértem, sőt volt is egy üres ágy.
Ja meg képzeljétek, miután kijöttünk az EEG-ről, jött az EEG-s doki a következő gyerekért, akit viszont a szülei nagy lelkesen hagytak elaludni út közben. A doktornő jól leszídta őket, de anyuka szerint biztos nem fog fölébredni a gyerek arra, hogy telerakják a fejét 20 darab érzékelővel. Anyukát 5 perc után behívták, hogy legyen szíves altassa el a gyereket... Nem tudom, mi lett a vége, de nem kizárt, hogy ők is kaptak egy második kört.

Még egy apró megjegyzés: azt hiszem, azóta nem vezettem hóban, hogy megszereztem a jogsit. A hóeséses bejegyzéshez kapcsolódva is írhatnám, hogy naná, hogy pont most esett megint a hó, gyönyörű volt, és le kellett takarítani az autóról, és a kevésbé használt utakon furcsán meggyűlt. Amikor út közben csak minimál pelyhekben esett, akkor az ablaktörlő használatával csak azt értem el, hogy szétkentem a többi autó által a szélvédőre felvert latyakot, úgyhogy út közben többször is be kellett nyomnom az ablakmosót, hogy lássak valamit. De ismét épségben hazaértünk. És ma reggel, amikor mentünk mózeskosár körbe, megint elénekeltem a Micimackót.

És most be is fejezem, mert szólt a csengő: Zsolti hazaért.