Hal

A hal egy olyan ételféleség, amit Zsolti nem igazán szeret, bár megeszi. Én azonban próbálok valamelyest egészségesen táplálkozni, és az egészséges táplálkozási tanácsok között szerepel a halevés, így én próbálom néha beilleszteni az étrendembe. Nem utolsósorban még szeretem is. Leginkább a konzervben kapható tonhal az, ami itthon is elő szokott fordulni, sőt a tőkehalmájat meg kifejezetten Zsolti szokta megvenni. És én nemrég egyszer vettem magamnak a piacon egy nagyon fincsi darab sült hekket.
Azonban egyszer vettem friss busa filét is, két szép nagy szeletet, és ezt most szombaton el is készítettem. Sajnos semelyik szakácskönyvem sem tartalmazott busára vonatkozó receptet, de azért összegyűjtöttem pár ötletet (amúgy sem követek soha egyetlen szakácskönyvi receptet sem szó szerint). Szóval végülis fölvágtam négybe a szeleteket (így összesen lett ugyebár nyolc), finoman befűszereztem, és begöngyöltem alufóliába. Az alufóliás csirkét nagyon szeretjük, úgyhogy megbeszéltük, hogy a hal is biztos jó alufóliában. Szépen meg is sütöttem. Rizzsel és céklával tálaltam.

Zsolti kábé öt falat után közölte, hogy nem fogja megenni. Elismerem, nem lett egy óriási remekmű. Mindenesetre én pár hétig legalább heti egyszer fóliában sült halat fogok enni a fagyasztóból...

Konklúzió: nem tudok halat jól elkészíteni.

Még pár szó magáról a busáról. Anyukám gyerekkoromban összesen egyszer csinált busát (leginkább hekket vett), így sok tapasztalatom nincs róla. A jelenlegi tapasztalatom: a busában nincs szálka. Egy darab se. Viszont akkora csontok vannak benne, mint egy ház!!!