Hétvége Veszprémben

Voltunk hétvégén Veszprémben. Anyu nemrég kifesttette a két nagyszobát, és elmentünk megnézni. Szép lett, egész jó hangulata lett a lakásnak tőle. Viszont a sok pakolászás és feleslegesnek ítélt előkerülő limlom kirámolása után már nagyon nem a régi. Nem az, ráfért a lakásra egy kis megújulás, csak ismét egy lépéssel közelebb lettem ahhoz, hogy nekem abban a lakásban már nincs szobám. (Egykori szobámban talán egyszer aludtam, mióta férjnél vagyok...) Pár éve még el sem tudtam képzelni, hogy végképp leszakadjak onnan, és most már egyértelmű, hogy leszakadtam.
Az időpont a látogatásra meg azért most volt, mert szombaton gyülekezeti nap volt, és anyu úgy gondolta, hogy milyen jó buli lesz, ha mi is megyünk. A veszprémi gyülekezet apraja-nagyja kivonult Almádiba, egy horgásztanyára. Közvetlen Balatonpart. Az időjárás előtte-utána zuhogó eső, de amíg ott voltunk, végig verőfényes napsütés. Szeverényi János (?) missziói lelkész Szélrózsába illő előadása a 21. századi egyházról - speciel baromi jó előadás volt, még úgy is figyeltem minden szavát, hogy közben Csabi után mászkáltam. Szóval nyár. Zsolti leégett - nem hámlik, de fájt neki. Én csak lepirultam. Csabi bírta a strapát. Miután Zsolti leégése pillanatok alatt kijött, így ő a délutáni csónakázásra nem nevezett be, én mentem egy kört. Csak ültem a csónak elejében, háttal a többieknek, néztem a vizet, hallgattam, ahogy anyukám beszélget (rajtunk kívül még 3-an voltak a csónakban), és olyan hangulatom volt, ami tőlem ilyenkor elvárható. (Mondtam már, hogy utálom a kamaszkoromat és mindent, ami kötődik hozzá? Emlékek, helyszínek, érzések...)
Vasárnap Csabit megmutattuk kicsit az unokatesóknak is. Előtte a templomban vagy ötször fölmászott a karzatra, nagyon szeret lépcsőzni, én meg persze végig a sarkában, mert egy készenlétben lévő kéz mindig kell ilyenkor. Délután ki akartam menni a temetőbe, mert már egy éve nem voltam apu sírjánál, de most úgy elmosta az eső ezt a próbálkozást, hogy az autóból nem láttam ki - ami nem praktikus olyankor, amikor az ember vezeti az adott autót.
Végül meglátogattuk Zsolti nagynénjét és családját, aztán jöttünk haza.
Iszonyú fárasztó egy hétvége volt. Csabi két napon keresztül 10 perceket aludt nap közben, ami azért még nagyon nem jó neki, és éjszaka is idegen helyen kellett aludnia, szóval minket is jól kikészített.
Most hétvégén nem megyünk sehova!!!