A kommunizmus bukása

Voltunk szombaton mamami-pikniken a Margitszigeten. Jó volt.

De most nem is erről, akarok írni, hanem csak egy apró, lényegtelen momentumáról: a kommunizmus bukásáról. Szóval én már régóta nem tudok napirendre térni afölött, hogy egy olyan nagyszerű gondolat, mint a kommunizmus (ne legyen gazdag és szegény, hanem mindenki egyenlő, stb...), hogy mondhatott csődöt. És nem egyszer, nem kétszer, hanem mindenütt, ahol kipróbálták. (Na jó talán az izraeli kibucok kivételek, nem tudom.) De akkor is egy ilyen gyönyörű ötlet és tessék...!

Mamami piknik. Csabi egész nap játszott. Például fogott egy botot, és akkor az puska volt és nyulakat lőtt vele és megette őket. Kb. az ötödik nyúlnál járhatott, amikor egy vele egykorú Kislány megszólította:
- Szia! - mondta angyalhangon a kis Tündér.
- Szia! - mondta Csabi.
- Mit csinálsz a bottal? - kérdezte Angyalka.
- Ez nem bot. Ez az én puskám. - felelt öntudatosan Csabi.
- Ez nem a tied - okoskodott a Kiscsaj.
- Ez mindenkié - mondta, majd a következő pillanatban elvette Csabitól a botot és utána Ő játszott vele.

Csabi csak nézett értetlenül, próbálta a logikai hibát megkeresni a kis Szipirtyó érvelésében. Én pedig sirattam a kommunizmust.

Egyébként meg egy perc múlva a kis Boszorkánytól elvette az apja a botot, hogy ne hadonásszon itt vele összevissza.

Így megy ez. Na és ez megvan?