Találkoztam Kenesei Zoltánnal

Tőletek szoktak izgalmas indokokkal pénzt kunyerálni az utcán? Aha. Tőlem is. Ez mindig olyan izgi. Most nem a hajléktalanokra és koldusokra gondolok, hanem azokra, akik odajönnek hozzád és valahogy ellopták minden cuccukat és csak éppen a buszra gyűjtenek, amivel hazamehetnének. Megvan?

Én lehet, hogy tökhülye vagyok, de valahogy nem mindig tudom azonnal kiszúrni, hogy valójában tényleg nem lopták-e el mindenét és tényleg nem csak buszra gyűjt. Mert lehet, hogy egy csomóan csalnak ki pénzt így tőlem, de mi van ha ő pont igazat mond? Naugye.

Vagy például a lakótelepen van egy nagy melák srác, aki mindig azzal jön, hogy gyógyszerre kell a pénz, és persze egy jó gyűrött receptet szorongat a kezében és mondja, hogy ez nagyon-nagyon fontos, és tényleg látszik rajta, hogy már eléggé nincs jól. Csak az a baj, hogy egyszer változtatott a szövegén és úgy kért pénzt, hogy "na most ő őszintén megmondja, hogy piára gyűjt, mert a haverral be akarnak rúgni", és rámutat a mellette álló alacsony kopasz öregemberre, aki vigyorog és bólogat. Ez oké. Csak azóta kevésbé hiteles, amikor olyan félig beszívva kéregeti a pénzt a receptjére. Úgyhogy most már nem mindig adok neki olyan sok pénzt.

Egyébként még régebben ez a buszos szöveg (ellopták a cuccomat és haza akarok menni és buszjegyre gyűjtök) is úgy lett gyanús, hogy egyszer adtam egy fickónak pénzt buszra és 1 hét múlva ugyanabban a kereszteződésben még mindig ellopták a cuccát és buszra gyűjtött. De mondjuk akkor nagyon megsajnáltam, hogy már egy hete gyűjtöget szegény a buszjegyére, hogy inkább kifizettem neki a teljes jegyet.

Nemrég pedig miután Csabit leadtam az oviban (ahol megfelelő módon leltárba vették és biztosítottak arról, hogy állagát megőrizve visszaszolgáltatják), szóval leadtam és indulnék az SZTK felé a villamoshoz, akkor odajön egy csávó és a beteg kislányának egy receptjét mutogatja, hogy neki bébitápra (vagy valami ilyesmire) kell a pénz és nagyon hangsúlyozta, hogy ő nem csöves, meg nem koldus csak gyógyszerre kell a pénz. Mondom: nem hiszek neked haver, de azért adok egy kis pénzt: és a kezébe nyomtam egy százast. Erre aszongya, hogy mit képzelek ő nem koldus mit csináljon száz forinttal... erre megvontam a vállam, a kezéből kivettem a százast és elmentem. Csak utána olyan lelkiismeretfurdalásom volt (hogy jövök én ahhoz, hogy kisgyerekének a szájából csak úgy kivegyek száz forintot?... mondjuk persze nehogy lenyelje a gyerek...). [Másrészt olyan frappánsnak éreztem ezt a választ, mint tudod a Négy szobának az utolsó jelentében, mikor Tim Roth lazán kisétál.]

Nade igazából a legutóbbi esetet szerettem volna elmesélni Kenesei Zoltánnal. Ez talán 1-2 hónapja volt, nem is tudom.

Mindenesetre azért jutott szemebe, hogy leírom, mert a napokban valami bundaügy miatt Keneseit letartóztatták.

Szóval találkoztam Kenesei Zoltánnal.

Úgy történt, hogy mennék éppen be az Europarkba munkából hazafelé menet kicsit vásárolgatni. Egyszercsak egy alacsonyabb, zömök testalkatú, 40-es borostás férfi fehér melegítőben megállít. Nem értem mit akar, valamit hadar arról, hogy neki a gellértbe kellene menni és, hogy az merre, mert ez most melyik út, és hogy ismerős vagyok-e Budapesten, mondom nem mert én nem itt születtem, de hogy azt hiszi, ez valahol a 11-dik kerületbe és, hogy merre a gellért, mondom nem nem tudom ezt a gellért utcát, de akkor most pontosan mi most hol, meg nem mutatnám meg a térképen, mondom, de azt szívesen (közben rájövök, hogy hülye vagyok, ez biztos a Gellért szállóra gondolt, az pont a 11-dik kerület).

Megyünk a parkoló felé. Menés közben felém fordul és bemutatkozik: Kenesei Zoltán, én mondom Fekete Zsolt. Nagy mosollyal mondja, hogy "gondolom ismerős vagyok a tévéből". Hát, mondom ez így ebben a formában nem igaz, de hogy talán... megasztár? Nem-nem, hanem, hogy követem-e a focit. Ja, hogy a focit? Hát nem annyira. Mert, hát akkor már hallottam volna róla. Egészen meghatódom, és magamban megfogadom, hogy ezentúl követni fogom a focit, akárhová is megy.

Menés. Közben pedig kérdezi, hogy egyébként van itt valahol ATM automata, mondom persze mindenfelé van egy csomó, jajó, meg, hogy tudnék-e neki segíteni, mert az autó odavissza merreneki a szerelő horvátország valuta? Bólogatok, hogy persze szívesen segítek. De valahogy olyan nagyon hadar és nem teljesen világos a kérdése, de gondolom én értelmes ember vagyok (meg diploma, meg ilyenek), majdcsak megértem és akkor megválaszolom a kérdését. Kis csend.

Majd megkérdezi, hogy mivel foglalkozom. Mondom programozás. Csend. Kérdi: jó? Mondom az. Csend. Kérdi: és hogy ma? Mi? Hát, hogy ma jót programoztam? Mondom: jót. Csend.

Néz rám. Csend. Kérdi: akkor tehát igen? Tessék? Szóvalhogy, akkor én ATM, valuta felvált, mert akkor az nagyonnagy szívesség és ide europark jönni sok focista 1 óra múlva és örökhála? Hm, gondolom kezdem érteni: valami pénzügyi problémája van. De nem világos. Olyan nagyon hadar? Vagy csak én kicsit fáradt vagyok? Timi szerint néha a praktikus dolgokban olyan együgyű vagyok és lassú a felfogásom, de ez nincs így, mert én nagyon is praktikus alkat vagyok és izé, mit is akartam?...

Na szóval. Kicsit bután nézhettem, mert elkezdte előröl elmondani. Én kegyetlenül figyelem a száját: akkor elmondom mégegyszer Zsolti tehát ő most jött és nincs forint, de nekem tud euró sőt akár többet is, mert neki sürgős, mert gellért gyógyfürdő beteg kislány autóval azonnal, de euró forint jönnek europark focisták. Mondom neki jójó értem szívesen segítek.

De kicsit homályos még nekem, szóval a biztonság kedvéért visszakérdezek, hogy: mi van? Sóhajt és mondja: menni ATM én felvenni pénz adni és akkor ő 55 perc focista autómentő mert nem fogad el euro, de én ATM adni neki pénz, mert mindjárt itt van nagy autószállító Gellérthotel beteg kislány. Felfogtam: ez fel akar valami valutát váltani. Mégiscsak okos vagyok. És Timinek nincs igaza ezzel a lassú felfogással.

Mondom, mennyi kellene akkor pontosan? Mintha egyre mérgesebb lenne, de nagy levegőt vesz és megint kezdi: hát ahogy már mondtam Zsolti hogy én 13ezer de euro autómentő és forint 32ezer de nem euro és akkor ő nekem kamatostul és tudom még ráadásul ha egyszer bemegyek nekije a nájki boltjába dunapláza akkor egy ajándék de neki sűrgős hotel kislány gellért beteg 32ezer és én megbízhat merthát a kenesei úr az kenesei úr és, hogy focibecsületszavára meglátom mert 50 perc múlva egy teljes busz focista europark betegkislány.

Jó, mondom akkor felveszek pénzt (32 ezret). Elmegyek, felveszem, vissza. Nagyon örül, látja ő rajtam én becsületes és nagyon örül, hogy én benne nem a focistát, hanem az embert látom, meg ilyenek. Vár. Mondja, akkor ugyebár a pénz én neki ő pedig 45 perc múlva akkor itt találkozunk és visszaad, jó? Kezdem egyre hülyébben érezni magam. Mondom is a Kenesei úrnak: mivan?

Hát, hogy akkor ahogyan megbeszéltük ő ide és oda a felesége betegkislány gellért autómentő valuta de akkor pedig én neki 32ezer és cserébe 40 perc múlva sokszorosát nekem. Mivan??? Látja nem bízom meg benne, de hát gondolhatom, hogy hát nem tűnhet ő csak úgy el, mert mondanák az emberek, hogy a Kenőzoli és én megbízhatok europark focitsák. Mivaaaan? Elmondom Zsolti mégegyszer...

Valami szavak jönnek, de most már kezdem úgy érezni, hogy valami nem stimmel. Nem is biztos, hogy oda akarom adni azt a 32ezret (vagy 13ezret, nem is értem, hogy ennyi hiányzik vagy, hogy... mivaaaan?)

Kenesei: mindjárt jön autószállító és nem fogadja el euro csak forint, de neki most éppen mindjárt jön feleség aki eruó, de addig én 32ezer. Mereven nézek. Egyszercsak csörög neki a telefonja: felveszi: "igen itt vagyok, és igen talán segíteni fog nekem egy fiatalember" és ide is adja a telefont. A telefonba valami fazon azt bizonygatja, hogy ő az autószállító és, hogy Kenesei úr az ő megbízható ügyfelük és hogy én nyugodtan megbízhatok benne és, hogy ő tényleg csak forintot fogadhat el, de ha én kifizetem akkor én megbízhatok a Kenesei úrban. Oké. Megnyugodok. Féltem, hogy ez a Kenesei valami pernahajder, a focistákról annyi rosszat hallani (bundaügyek ilyesmi), de akkor minden oké.

Mondom is mosolyogva, hogy akkor rendben, adom a pénzt, várjuk meg ezt az autómentőt. Kenesei (mérgesen): Zsolti nem érted még mindig: én várom most gellértfeleség, hogy betegkislány devizaszámla és addig te nekem 32ezer és 35 perc múlva itt lesz és nekem akkor busásan és boldoggá tesz. Jajó, mondom, akkor úgy érted, hogy most lemegyünk a parkolóba és a feleséged nekem ideadja euróban... Kenesei (hangosan, mérgesen): NEEM. Majd csendesebben: Zsoltikám, elmondom mégegyszer: ha most te nekem itt akkor fél óra múlva, de ha én nem hiszem, akkor tessék odaadom a telefonom, tessék (kezembe nyomja), tudod Zsolti, hogy milyen értékes telefon, mert annyi híres focista száma, és akkor most már biztos lehetek benne, hogy ő 30 perc óra múlva, mert akkor idefoci europark busszal.

A telefontól megint meghatódom, el is kezdem böngészni a telefonkönyvét, akkor kiszedi a kezemből, kikapcsolja, visszaadja és kérdezi, hogy akkor így már megbízom benne? Tessék itt a telefonja és kéri a 32ezret. Mondom neki: hááát szerintem ez a telefon nekem nem ér meg 32ezret. Csend. Majd kicsit remegő hangon azt mondja, hogy hagyjuk Zsolti és hogy értékeli a segítőkészségemet, de már nem fontos. Szia. Szia.

Kicsit szomorúan álldogáltam, hogy nem tudtam segíteni a szegény betegkislány focista gellértszálló, de hát miért nem beszél értelmesen? Végül bementem könyveket nézegetni az Europarkba és volt is egy jó a relativitáselméletről.

Na és képzeld, mikor jövök kifelé egy kupac melegítős fickót látok. Kicsit nézem őket és furán rossz érzésem van. De nem értem a dolgot. Hazafelé még megfogadom, hogy otthon rákeresek a Kenesei Zoltánra, hogy ő volt-e az? De nem sok mindent találtam (azt hiszem a tesója a híresebb: a Krisztián), alig volt fotó is. Ami volt az alapján akár ő is lehet volna, de nem tudom, lehet, hogy csak hasonlít.

Hát ez történt. Mindenesetre azóta megfogadtam, hogy ha valami ravaszabb csalásfélével próbálkozik valaki nálam, akkor azt fogom mondani, hogy ne tessék haragudni, de én túl hülye vagyok az ilyen átverésekhez.