Ismét vendégek!

Ezúttal távolból hazaszakadt barátaink, Gyuszkó, Olgi és Lola jöttek hozzánk. December közepén jöttek vissza Amerikából, és miután kicsit akklimatizálódtak itthon, meglátogattak minket. (Csak azért nem másik irányú volt a látogatás, mert náluk még vannak hegyekben álló dobozok. :))
Egyrészt jó volt személyesen találkozni. A blogjukat rendszeresen figyelem, de így élőben jobbak voltak a beszámolók. Másrészt Lola Csabival kábé egyidős, és másfél év alatt jelentős változáson ment keresztül mindkét gyerek, szóval nagyon örültem, hogy ismét összehozzuk őket.
Csabi épp aludt, amikor megérkeztek a vendégek, de miután fölébredt, némi kómás időszak után megmutatta saját énjét. Lola ezzel szemben olyan énjét mutatta, amit még a szülők sem láttak. Rögtön az érkezéskor nekiállt nyűgös lenni, nem tetszett neki az új hely, bújt az anyukája ölébe. Mivel csukva volt a szeme, azon vitatkoztak Olgiék, hogy alszik, vagy csak gondolkodik. Hogy az elején mit csinált, nem tudjuk, de végül elaludt. Szóval neki kicsit hosszabb idő kellett, hogy bemutatkozzon nekünk.
De azért pár óra után mindkét gyerek jól bemelegedett, és végül közösen morzsálták szét a kekszet a szobában. Ugye, a gyerekek utánzó lények. Most kiderült, hogy Lola az utánzóbb: jó sok mindenben utánozta Csabit. Ha Csabi csak úgy heccből háttal rádőlt a pamlagra, akkor Lola is, ha Csabi befogta a fülét, akkor Lola is. Tündériek voltak! Én még szerintem nem láttam Csabit ilyen vígan eljátszani gyerekkel. Igaz, ritkán adódik korához illő társaság. De tényleg jó volt nézni őket! Persze az ember automatikusan összehasonlít, pedig tudjuk, hogy nem szabad, mert minden gyerek más. De azért én azt a megállapítást tettem, hogy fejlettségben nagyjából egy szinten van a két gyerek. Nyilván van némi különbség a beszédkészségük meg ilyesmi terén, de összességében sokkal inkább összepasszolnak, mint bármelyik más gyerekkel, akivel Csabi aránylag rendszeresen találkozik. Szerintem ezért is tudtak ilyen jól ellenni. Igaz, nem végig együtt játszottak, a hintázás például külön-külön ment.
És a végén jött a csúcs, mindennek a betetőzése: már készülődtek elmenni a vendégek, amikor csak úgy megkérdeztem Csabit, hogy ad-e puszit Lolának. (Eddig egy ilyen kísérletem volt, Bíborkával, de akkor Csabi mereven elzárkózott a dologtól.) És képzeljétek, Csabi fél másodperc gondolkodás után megindult Lola felé, és mindkét arcára (ahogy nekünk is szokta) nyomott egy-egy puszit! Hát ez egy csoda anyai szívemnek. A gyerekem már nem csak a szülőjének hajlandó puszit adni! És amikor már Lola kabátban volt, akkor még kapott két puszit.
Na, de azért nem csak annak örültem, hogy Lolát láttam, Gyuszkónak és Olginak is örültem, de azért lássuk be, ahol gyerek van, ott a gyerek a központ.
Ja, és kapott Csabi nagyon szép könyvet, képes szótár, 6 éves kortól ajánlott, de én már most is tudom olvasgatni, úgyhogy hajrá angol szavak tanulása!