NP-100

Azt hiszem, Péterfia Zoltán neve nem csak a Péterfia családon belül jelent sokat. Most mégis csak a családi vonatkozások kapcsán írok.
Péterfia Zoltán 1909-ben született - idén 100 éve! Péterfia Zoltán a nagypapám, 10 gyerek édesapja, huszonegynéhány unoka nagypapája és meg nem mondom, mennyi dédunoka dédapja. (Az őszi unokatestvér találkozón emlékeim szerint harmincvalamennyit számoltunk. És ez a szám még nőni fog! Egyébként amíg élt a nagypapa, ő tudta az összes gyerekét, unokáját, dédunokáját, egyenként számon tartott mindenkit, pedig azért már 4 éve is sokan voltunk.) Szóval, aki eddig nem tudta volna rólam, igencsak népes rokonsággal rendelkezem. Ez a népes rokonság pedig úgy gondolta, hogy a centenáriumot meg kell ünnepelni.
Szombaton került sor a nagy családi találkozóra Pécsen, ahol - a szervező Csabi megfogalmazása szerint - a legszélesebb rokoni közösség: "házastársak, gyermekek, díszvendégek, szeretők, eltartottak, kitagadottak és befogadottak" volt jelen. Aki volt már nagycsaládi találkozón, annak lehet róla némi fogalma, hogy ez mit jelent.
Délelőtt a templomban volt egy rövid áhítat, a 127. zsoltár alapján:

1 Zarándokének. Salamoné.
Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.
Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.
2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek.
De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.
3 Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
4 Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.

Elcsendesedés, az egymással való találkozás öröme, pár gondolat azokért, akik (már) nincsenek velünk. Kora délután a temetőbe mentük, végigjárva a családtagok sírjait. Végül ismét a templomnál kötöttünk ki, ahol - mivel közben folyamatosan beérkeztek a vonatok - még nagyobbra duzzadt létszámmal töltöttük el a délutánt a templomkert ragyogó napsütésében.

Ennyi emberrel nem lehet beszélgetni. Nem tudom, hányan voltunk - talán a fényképekről
össze lehetne számolni -, de ha csak pár szó erejéig is, jó volt a rokonokkal találkozni. Halászlé, grillhusi, rengeteg hidegtál, szerintem kevés süti (vagy csak nem voltam elég szemfüles, és fölzabálták előlem?), torta, rajta a felirat nagymama mondásával. Öregek és fiatalok - az én Csabim a második legifjabb volt a jelenlevők közül. Hogy úgy általában melyik gyerek kié, fogalmam nem volt, de reménytelennek láttam a helyzetet, hogy megtudjam. Este tűzijáték.

Egy nap, amit együtt töltöttünk. Mi, Péterfiák. Két év múlva ismét találkozunk - akkor nagymama centenáriumát ünnepeljük.