Csak úgy

Mostanában elég ritkán írogatok ide. Na jó, amióta elindult ez az izé (blog vagy hogyishíjják), azóta írogatok ide ritkán. Úgyhogy most írok egy csak úgy bejegyzést. Nincs semmi értelme. Nem mondhatnám, hogy nem szól semmiről, mert hát itt van, és ha valami szól, az szól valamiről, ezért nem igaz az, hogy nem szól semmiről. Na de a lényeget úgyis értitek.
Szóval most itt van ez a bejegyzés, és ha már írom, akkor írok is bele valamit. Például azt, hogy miről akarok írni. Majd. Egyszer. Valamikor. Szóval akarok írni majdegyszervalamikor az angol nyelvről, meg a környezettudatosságról (jaj, az nagggyon durva írás lesz, ha tényleg olyanra fogom megírni, mint amilyenre tegnap megterveztem), és igazából szeretnék filozofálgatni meg lelkizni is, csak eddig nagyon nem filozofálgatós meg lelkizős volt ez a blog vagy hogyishíjják, és mivel tökre nem vagyok őszinte (mármint nem vagyok hazudós, nem azt mondom, csak hogy sok mindent nem mondok el), ezért szerintem igencsak sokkszerű lenne egy kitárulkozás a részemről, úgyhogy azt majd inkább mégiscsak hanyagolom, és még nyilván lenne néhány értelmes téma, amit jó lenne másokkal megtárgyalni, mondjuk annál is értelmesebb, hogy Csabi épp mit mond (merthát erről írtam mostanában állandóan), szóval na. De az a legnagyobb gondom asszem, hogy még ha tervezem is, hogy valamiről írok, mire rászánnám magam, addigra van valami más is, amiről írni akarok, és aztán vagy közös erővel kiüti egymást a két téma, vagy az aktuális esemény legyőzi az angolkörnyezettudatoslelkizés mindegymikorírommeg megkülönbenisaztjólátakaromgondolni témát.
Amikor elhatároztam, hogy most írok ide egy csak úgy bejeggyzést, még nem tudtam, hogy ilyen hosszú lesz. Aszittem, csak pár mondat vagy ilyesmi. De ennyi lett. Úgyhogy most be is fejezem, mert a végén még a méreteit tekintve túlnövi a csak úgy izét.