Állatkert

Szombaton Zsolti kollégáival egy önszerveződő kezdeményezés keretében elmentünk az állatkertbe. A fél tízes találkozóhoz annyiban sikerült tartani magunkat, hogy fél tízkor indultunk otthonról, de negyed tizenegyre már mi is bent voltunk. Csabi aránylag jól bírta az odautat, bár egész idő alatt az ismételgette, hogy "séta, séta!". A metrón eléggé meg volt illetődve, pedig párszor már utazott vele, de nem engedtem ki a kendőből. Mikor végre megéreztünk célunkhoz, akkor szabadjára engedtük, hogy végre gyakorolhassa vadiúj tudományát, és sétálgasson. (Már múltkor említettem, hogy elkezdett járni, de az igazi, hosszútávú, önálló, és mindent felülmúló járás kábé 1 hete kezdődött.) Kicsit nehéz úgy társasággal állatkertben lenni, hogy a tagok különböző méretű és érdeklődésű gyerekekkel érkeznek. Csabi például mindig inkább az ellenkező irányt akarta választani, ha meg felvettük, hogy akkor most mi diktáljuk a tempót, akkor nyüszögött, hogy "séta, séta!". De azért sikerült kicsit beszélgetni a többiekkel (na nem mintha én olyan sok kollégáját ismerném Zsoltinak, de szerencsére Csabi állandó témát szolgáltat). Meg összefutottunk egyéb ismerősökkel is. Néhány állatot is láttunk. Na jó, persze elég sokat, de egyrészt az állatok inkább elbújtak, hogy ne lássam őket, másrészt sokkal inkább kellett figyelni a gyermekemre, akit pedig egyáltalán nem érdekeltek az állatok, hiába mutogattam neki, hogy nézd, ott alszik az oroszlán, de jobb, hogy nem mászol be a szájába. Mondjuk amikor megmutattam neki, hogy az igazi orrszarvú lényegesen nagyobb, mint Benedek, megnézte, de szerintem az esti fürdésnél már nem kapcsolta össze Benedeket az állatkertben látottal.
Akárhogy is, az tök jó volt, hogy egész napra kimozdultunk itthonról. Az állatkert gyönyörű, zöld és színes, tele virágokkal, még a város szagát sem éreztem ott (na nem mintha a virágillat mellett lévő egyéb szagok olyan nagyon csábítóak lennének, de mégsem kipufogógáz). Valószínűleg az évnek ebben az időszakában lehet a legszebb, mert máskor biztos nincs ennyi virág. És a pénteki kissé ijesztő beborulással-esővel szemben szombaton ismét ragyogó napsütés, igazi élvezetes tavaszi idő volt.
Csabit nap közben egyszer sikerült elaltatni. Amikor már láttam, hogy álmosodik, szépen beraktam a kendőbe, és bebugyoláltam, hogy ne lásson semmit. Ennyi inger mellett biztos nem tudott volna elaludni. Így is nehezen sikerült neki, de azért biztos örült, hogy kicsit bújhat anyuhoz. A legnagyobb probléma ezzel az volt, hogy pont bementünk a pálmaházba. Nekem kendővel és gyerekkel fölszerelkezve esélyem sem volt arra, hogy bármilyen réteget is levegyek magamról, úgyhogy Csabival szépen főztük egymást a trópusi éghajlaton. Csak úgy irigykedtem a többiekre, akik közben pólóra vetkőztek. Csabinak is biztos melege volt, mert kábé tízpercenként fölsírt kicsit, de nem ébredt fel. Valamivel később visszamentünk, amikor már Csabi ébren volt, mert még itthon megígértem neki, hogy láthat igazi tukánt (a tapétája tele van vele), de akkor már tényleg csak a tukánhoz mentünk. Amikor megkérdeztük tőle, hogy mi ez, szépen mondta is, hogy tukán (persze a maga szóhasználatával, ld. VERSENY!!!).
Délután szépen fokozatosan szétszéledt a társaság. Mi még maradtunk egy darabig, és végül úgy döntöttünk, hogy megvárjuk az 5 órát, amikor is a fókashow volt. Megérte! Annyira jó fejek ezek a fókák! Én nagyon élveztem. Csabi leginkább csak azt ismételgette, hogy "bó", ugyanis őt sokkal inkább lefoglalta, hogy a fókák labdával játszanak, mint maguk a fókák. (Angolul nem tudók kedvéért írom, hogy a "bó" az angol ball, vagyis labda szónak felel meg. Hogy Csabi miért nem magyarul mondja, azt nem tudom, gondolom, ez sokkal egyszerűbb neki.) Szóval jól tettük, hogy maradtunk ennyi ideig.
Hogy Csabi hogy bírta végig ezt a napot, nem tudom. Több mint hét órán keresztül voltunk az állatkert területén, és ez alatt csak háromnegyed órát aludt, azt is a fent említett módon. Este, amikor hazaértünk, mi alig bírtunk mozdulni. A babafektetést kicsit hamarabb megejtettük, mint szoktuk, és másnap napközben még jól rápótolt Csabi az alvásra.