Babák

Mostanában sok babával találkoztunk, úgyhogy írok erről is egy kis beszámolót.

Józsika januárban született, és azóta nagy-nagy örömmel veszi őt körül anyukája, Angi, és apukája, Józsi. Múlt szerdán mentünk el meglátogatni, mert már nagyon kíváncsi voltam rá. Gyönyörű kis baba! És nagyon csinosan is volt öltözve ;) (Csabitól kölcsönkapott rugiban feszített éppen.) Sok haja van. Épp kicsit nehéz napja volt, mert nem jött a kaki, de amúgy is kis hasfájós. Szinte egész idő alatt anyukája kezében volt, kivéve amikor lefeküdt aludni. Megbeszéltük Angival, hogy ha már úgyis jön a szép idő, megpróbálunk minden héten összejönni, ha már egyszer szomszéd kerületben lakunk, és nem annyira a világ két különböző végén. Ezen a héten nem találkoztunk, de ha minden jól megy, jövő héten jön ide Angi, és együtt letámadjuk a piacot, ugyanis Angi nagyon irigykedik, hogy nekem itt van egy köpésre a piac.

A másik nagy találkozás több babát is jelent. Zsuzska nagyon hiányolta már a barátait, úgyhogy fogta Mátét, felszállt vele egy repülőre, és hazarepült a messzi Svájcból, csak hogy minket láthasson. Hétfőn hoztunk össze egy olyan találkozót, ahol Zsuzska Mátéval, és mi Csabival elmentünk Dóriékhoz, Sárit és Julit nézni. Julit még egyikünk sem látta. Szóval így volt 4 különböző méretű gyerek. Sári, a korelnök (komoly 3 éves!) nagyon kedves, mosolygós kislány, lelkesen igyekezett minél jobb barátságba kerülni a vendégekkel. Mondjuk Csabi eléggé magába forduló típus, úgyhogy nem nagyon sikerült felkelteni az érdeklődését. Viszont kiderült, hogy kisevő: kértem tányért, hogy Csabit megetethessem, és olyan pici tányért kaptam, amilyenből Csabi ebédet hónapok óta nem eszik. (Csabi ebédes tányérja megközelíti egy rendes felnőtt mélytányér befogadó képességét. Nem mindig eszik repetát.) Na de Csabi hiába eszik ennyit: Máténak kábé egy combja olyan, mint Csabinak kettő. Na nem aránytalanul, vagy ilyesmi, csak egyszerűen látványosan husosabb baba, mint az én nagyfiam. Persze Máté is nagyon szép kisfiú. Juli meg olyan kis kócombóc volt! Na persze, én Csabi alig-hajához vagyok szokva, de ahogy Juli feje kinézett, az valami nagyon jó volt. Megfogtam, hát azért jól megizmosodtam, mert bizony nagyon érződött, hogy mennyivel kisebb Juli ahhoz képest, mint amihez szokva vagyok.
Csabi szokásához híven nem igazán reagált a többi babára, de nekünk jó volt találkozni a barátainkkal. Zsuzska megmutatta nekem, hogy milyen mosható pelusok* vannak nála, ugyanis én is kacsintgatok efelé a lényegesen környezetkímélőbb megoldás felé. Valamint azt is megmutatta, hogy lehet hátra fölszerelni egy gyereket kendőben. Én egyelőre elől hordom Csabit, és pillanatnyilag a hátam is bírja, de ez nem tarthat a végtelenségig. Sajnos Zsuzskáékkal nem lehettünk együtt sokat, mert én Csabi miatt későn tudtam odamenni, neki meg Máté miatt hamar el kellett mennie. Amikor Zsuzskáék elmentek, akkor ért haza Jácint. Aztán még Laci, majd Juli (nem a 3 hónapos, hanem a nagyobbik) is beesett. Így a baba-partiból valamelyest felnőtt-parti lett.

Na, szóval jól telt az elmúlt időszak. Jó lenne többet összejárogatni másokkal. Persze ha összejön, hogy Angival hetente találkozunk, akkor már az angollal és a Mózeskosár-körrel együtt 3 fix programunk is lesz, ami egész jónak mondható.

De ha már az a bejegyzés címe, hogy Babák, akkor kicsit hadd dicsekedjek már a sajátommal is! Csabi pár napja úgy döntött, hogy kipróbálja, milyen az, ha a rácsot elengedve az ajtótól a szoba közepéig besétál. Ez tök magától jutott eszébe, én szinte csak véletlenül vettem észre. Azóta egyre többször próbálja, néha 2 lépésenként még lehuppan, de az előbb például a szoba belsejéből az ajtóig jött két lábon - nem tudom, milyen távolságról indult, csak az út végét láttam innen a géptől. Na, szóval Csabi végre JÁR!!!


* Látjátok? Ez az első linkem a blogon!!!