Semmi sem lehetetlen, avagy advent 5. vasárnapja

Tudtad, hogy a kisgyerekeknél a valóság és képzelet, a lehetséges és lehetetlen közötti határvonal kicsit összemosódik, esetenként el-eltűnik? El. De nem úgy, ahogy gondolod. Á, ugyan! Csabi pl azt pontosan tudja, hogy a mesék nem valóságosak, a játékállatai csak játékok.

- Gyere Apu!
- Mit csinálsz Csabi?
- Herkentyűburgert Cindynek. Tessék neked is.
- Hamnyamnyam. Nagyon finom! Cindynek is ízlik?
Ekkor okos tekintettel rám néz és felvilágosít:
- De Cindy nem is tud enni, mert ő csak egy játék!
- Ó, igen? Értem.

Ezeket tehát tisztán érti. Hol van itt a gubanc? Hát... a helyzet sokkal rosszabb, mint gondolnád. Mesélek tehát 3 példát Csabi abszurd realitásérzékére. Figyelj!

1. Szappan

Csabi fürdik. Ez egyébként azt jelenti, hogy csurom víz a fal, a padló, meg egyáltalán az egész fürdőszoba. Néha benézek hozzá (nyakig esőkabátban persze), de egyébként jól elvan. Egyszercsak:

- Apúúúú! Kihúztam a dugót!
Bemegyek. Tényleg kihúzta. A víz folyik le.
- Remek. Akkor mindjárt megtörülközünk.

Ebben a pillanatban észreveszem, hogy a lefolyó víz két kisebb szappandarabot sodor magával a lefolyó felé. Tetszőleges szuperhőst megszégyenítő gyorsasággal kiugrom az esőkabátból, vetődöm... és... a kisebbik darabot elkapom. A másik lefolyt.
Baljós zenét hallok balról (tudod, mint mondjuk a Cápa vagy Psycho film ijesztő zenéi), balra fordulok. Majd lassított felvételként látom, ahogyan Csabi szája fokozatosan legörbül. Majd:

- Áááááááááááá (sír)
- Ó, Csabika, nem kell...
- Áááááááááááá, vedd ki! (sír, sőt bőg)
- Dehát nem lehet már kivenni.
- Áááá, de akkor is vedd ki a szappant! (sír, bőg, üvölt)
- Sajnos nem lehet! (-Áááááá) Lefolyt. (-Áááááá) Immár az enyészeté. Nincs többé. Tudod Csabi ez az élet rendje: szappanok jönnek, szappanok mennek.. (-ÁÁÁÁ!!!!)

Végül az anyja menti meg a helyzetet: elővarázsolja a szappandarabot. Mármint úgy tesz, azaz fog egy másik szappandarabot és gyorsan úgy csinál, mintha éppen a lefolyóból szedte volna elő.
Csabi ettől valamivel nyugodtabb lesz, de azért gyanakszik, hogy ez egy másik szappan. Teljesen csak a karácsonyra kapott rugós-felpattanós békájától nyugszik meg (tegye fel a kezét az, akinek volt ilyenje gyerekkorában).

2. Nagy bibi

A minap egyszercsak egy nagyobb csörömpölésre leszek figyelmes. Majd Csabi jön felém hüppögve. Azt mondja beütötte a lábát és a keze is piros. Oké, megnézem. Lábán semmi. A keze viszont valóban véres. Egy kb 8 mm átmérőjű véres foltot látok. Elsőre még azt sem látom, hogy ez most vérzik éppen vagy véraláfutás vagy pontosan mi, úgy látom azért ez fájhat. Vigasztalom. Mossuk le, mondom. Lemosás után egy egész kicsi, mondjuk 1.5 mm-es seb (bibi) marad. Nna ez nem is olyan vészes. Timi suhan (slattyog) el a fürdőszoba-ajtó előtt. Ekkor hirtelen felcsendül a baljós zene (Cápa, Psycho), Csabi arca elfehéredik, szája legörbül, füle lekonyul ÉS:

- Áááááááááááá! Meg akartam mutatni anyunak a nagy bibit!
- Miiiii???
- A nagy bibit! Meg akartam anyunak mutatni. (és sírva, elkeseredetten nézi a kezén a kis-semmi-bibit)
- De hát most mostuk le!
- Csináld vissza!
- De...
- Áááááááááááááá! Csináld vissza! (sír, bőg, üvölt)

Annyira keservesen tud sírni, hogy végül megsajnálom és egy ráspollyal újból véresre reszelem az ujját. Boldog.

3. Advent 5. vasárnapja

Ébredünk (mondjuk én). Hétfő. Karácsony másnapja. 7 óra körül van. Egészen friss vagyok. Az élet szép. Csabi is ébred. Mosolyog. Az élet szép. Ekkor a háttérben baljós zene...

- Hétfő van? - kérdi
- Hááát (baljós zene ide, baljós zene oda, a hétfő az hétfő) ... az.
- Ááááááááááááá, én vasárnap akartam 5 gyertyát meggyújtani.
- De Csabika az Advent 4 hétből áll. Van pl. olyan, hogy advent 4. vasárnapja, de NINCS olyan, hogy advent 5. vasárnapja.
- Áááááááááá, de VAN 5. vasárnap.
- Jójó, meggyújtunk ma 5 gyertyát.
- NEEEEM ma. Vasárnap kell 5 gyertyát meggyújtani.
- Különben is Csabi, az adventi koszorún 4 gyertya van.
- Neeem, 5-öt kell vasárnap gyújtani.
- Tegnap?
- Igen.
- De... tegnap... nem... lehet.
- Áááááááááááá
- ?
- Áááááááááááá, csináld vissza vasárnapra!!!
- Ööö...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
- Jójó, visszacsinálom a vasárnapot.
Kicsit lenyugszik, figyel.
- Abrakadabra, vasárnap van.
Rövid csend, majd.
- De neeem. Még mindig hétfő van!
- Honnan tudod? (Tényleg: honnan?)
- Még hétfő van. Ááááááááááááááá. Csináld vissza vasárnapra!

Megint megesett rajta a bolond szívem. Mit tehettem volna mást. Bementem a WC-be. Levettem a műanyagkeretes szemüvegem, egy mozdulattal letéptem magamról a polgári ruhámat, és felcsillant alatta a testhez simuló S betű. Majd repülni kezdtem. A Föld körül repültem, a forgásiránnyal ellentétesen. Egyre gyorsabban és gyorsabban Tudtam a tét nem kicsi: advent 5. vasárnapja és Lois élete. Dühös és elkseredett voltam. Először fénysebességre gyorsultam, majd kicsit tovább. Átjárta testem az általam keltett tachion-örvény bizsergése. És ekkor már tudtam: sikerült! Visszacsináltam vasárnapra! Advent 5-dik vasárnapjára!

Hazamentem. Újra elővettük az Adventi koszorút, meggyújtottuk rajta az 5 gyertyát (5-öt hát!), énekeltünk, majd lefeküdtünk aludni.

Igen! Karácsonykor semmi sem lehetetlen!

Ébredés. Megint hétfő reggel.

- Apúúú!
- Igen?
- De 5-öt kellet volna énekelni, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ