Főzök

Főzök, mer' enni kell és enni jó. Lemegyek: szelektív kuka, bolt, vásárlás, haza. Főz-főz.

Mikor Csabi valamit csinál és azt valami hanghatással kellene kísérni, de az adott dolognak nincs semmilyen különösebb hangja akkor a megfelelő igét szokta egyes szám harmadik személyben mondani, esetleg kétszer elismételni: pl ha valamit valahova "rak" és ezt jobban kiszeretné fejezni, akkor mondja is, hogy "rak". Vagy ha elmegy dolgozni, és ott dolgozik, akkor mondhatja, hogy "dolgoz-dolgoz". Egyébként akkor szokott dolgozni, menni, amikor én hazajövök a munkából és kinyitom az ajtót, akkor ő kiszökik a lépcsőházba és elszalad és kiabálja, hogy megy dolgozni. Ilyenkor Timi utánamegy és győzködi, hogy nem olyan fontos dolgoznia, meg, hogy most már igazán haza kéne jönnie.

Főz-főz, mármint ezzel azt akarom jelezni, hogy főzők, de közben mesélek.

Szóval tudjátok mit dolgozik Csabi? Hát tévékkel dolgozik. Ez azért van mert én szoktam neki mondnani, hogy számítógépekkel dolgozom, és erre kitalálta, hogy ő meg tévékkel dolgozik. Természetesen a tévé és számítógép azért ilyen összetartozó dolgok, mert ez az a két varázseszköz, amiből mese tud jönni.

Főz-főz.

Hogy ne legyen olyan csend berakok valami zenét. De most nem Bőrőndödönt hallgatok, meg nem is azt a Kalákát, amit a koncerten vettünk, meg nem is Földlakót (Kafkaz), hanem valami olyant amit éppen nekem most kedvem tartja (30Y, Quimby).

Warning: Az alábbiakban nem antipolitikamentes-ellenes bekezdés jön (tudtad, hogy ha egy program során egy bool változónak adsz beszédes nevet, akkor egyesek szerint inkább az olyan a jó, hogy pl "is_bigger" és nem javasolt a "not_bigger" elnevezés, hogy ne kelljen gondolkodnod azon, hogy mikor megy be a program az "if(!not_bigger)"-nek az else-ágágba. De én ki nem állhatom az ilyen okostojásokat, úgyhogy amióta ezt meghallottam, direkt minden bool változóm not-tal kezdődik.)

Apropó Kafkaz. Pénteken egész nap ezen nevettem: link . Valószínűleg egyesek szerint sírni kellene, nem nevetni vagy esetleg valami egészen mást... Az volt, hogy volt itt valami tüntetés a sajtószabadság korlátozása ellen (lásd "if(!not_free_press)"), és ott énekeltek páran. Kardos-Horváth János elénekelte a Földlakót és ezt. Utóbbit azzal a felkonffal, hogy "A következő dalt mindenki értse úgy, ahogy akarja." Mindenesetre bearanyozta a napomat... és én is úgy értettem, ahogy akartam.

Főz-főz. Hogy megy az idő! Nna kész is van.

Szóval mire elkészültem a főzőcskével azt vettem észre, hogy a családom nincs itt. Még mindig. Ez abból tűnik fel leginkább, hogy egy falatot nem ettek semmiből, pedig (nem dicsekvésképpen mondom (de igen)) az esetek többségében megeszik, amit főzők.

Egyedül eszem. Esz-esz. Egy idő után elkezdtem azt gyanítani, hogy kicsit sokat főztem.

Kitérő. Általában ez szokott történni (pl tegyük fel, hogy denevérbőrlevest főzünk):
- Mennyi denevérbőrt vágjak föl? Hm?
- Annyi jó lesz.
- Nem lesz ez kevés?
- De.
- Akkor még ezt is belevágom
- Oké, de tudod mit legyen inkább jó sok, hiszen szeretjük a denevérbőrlevest.
- Jaja, meg hát maradjon holnapra is és akkor nem kell majd főzni.
- Figyu, tegyél még bele egy kis lámaherét, tudod az mindig feldobja.
- Ja és még a hűtőben maradt 2 kiló mangazellerbefőtt, azt meg nem hagyhatjuk jobban szétrohadni, azt is belefőzzük.
- Oké, jól hangzik.
Ezek után Timi szerdáig eszi és így is kénytelenek vagyunk a végén a maradék 93%-ot kiönteni.

Úgyhogy most ez mindenképpen kihívás. Ráadásul Timi egy csomó mindent úgy hagyott itt nekem, hogy "ezt egyem meg, azt egyem meg, meg ezt főzzem meg", stb... De mindegy koncentráljunk most az ebédre.

Esz-esz. Hm még sok van... Esz-esz.

Már teljesen degeszre ettem magam, mikor véglegesen megfogalmazódott bennem a gondolat: nem, ez nem fog menni. Vesztettem. Ennyit nem lehet megenni. Sem most, sem később.

Jó.

Nincs mit tenni, elajándékozom. Először az emeleten megkínáltam mindenkit. Remek, már fogy. Ez működik - gondoltam, és a házban mindenkinek adtam egy-egy vödörrel. Oké, haladok. Ezek után teherautókat béreltem. Vittem a foci-, kézi-, és vizilabdaválogatottnak és minden jót kívántam nekik. Valamint sikerült tekintélyesebb mennyiséget elszórnom a nyugdíjbiztosítási igazgatóságoknál, hogy hétfőn tudjanak ételt osztani a Nemzeti Szolidaritás Közösségéből kiiratkozó szerencsétleneknek. A maradékot pedig féltucat kínai árvaházba vittem.

Szóval egészen elfáradtam. Most pedig megyek: tévéznem is kell: Timi előírta, hogy tudjam meg, hogy kibékül-e Rebeka és Jason, összeházasodik-e Kevin és Scotty, összejön-e a baba Kitty-éknek, House összejön-e Cuddy-val és végül de nem utolsó sorban, hogy Lorelai összejön-e Luke-kal (ez nem tartozik szorosan ide (csak lazán), de meg lehet hallgatni itt egy zenét: Közös költség)

Jócakát

Update 1: a nyavalyások a múltheti másodikat vetítik

Update 2: ki, össze, nem

...aludjunk egy jót...