Állatkert 2.

A tavalyihoz hasonlóan idén ismét elmentünk az állatkertbe. Most más társasággal: Olgi, Lola, Gyuszkó és Juli társaságában. De nem csak a társaság volt más, hanem az egész esemény.
Egyrészt, amikor tavaly voltunk, Csabi épp elkezdett járni, és bár lassan és az ellenkező irányba ment, de elég sokat föl lehetett venni (emlékszem, aludt is egy nagyot a kendőben), szóval volt némi esély az állatokat nézegetni (mármint nekünk szülőknek). Most már Csabi rohan mindenhova, csak nem arra, amerre a többiek. Pedig mi vetettük fel az ötletet, hogy együtt menjünk, ehhez képest Csabi nem igazán engedte, hogy valódi közösségi program legyen. (Ennek ellenére azért nagyon örülök, hogy találkoztunk a barátainkkal.) A mei tai meg leginkább dísznek lett volna rajtam (5 percet volt benne Csabi egész nap), ha nem húzom fölé a kabátot (a később említendő időjárás miatt) - ezáltal nem sok látszott belőle.
Másrészt Csabi tavaly talán még nem igazán érdeklődött az állatok iránt, és ez akkor még normálisnak tűnt. De most sem érdeklődött, és már nem tűnt normálisnak. Amikor megérkeztünk az állatkertbe, kapásból azt szúrta ki, hogy vannak fák. Hát fák itt Kispesten is vannak, fókák kevésbé... Ha már egyszer elcipeljük a gyereket, hogy lásson sok-sok állatot, akkor miért nem akarja megnézni őket??? Komolyan, a bennem lakó gyermek nagyon csalódottan jött el, mert nem tudott rendesen állatokat nézni (sokkal kevesebbet néztünk meg, mint tavaly), pedig szeretett volna. (Én még azt a töpszli kis veszprémi állatkertet is szerettem, a pesti meg aztán igazán figyelemre méltó!)
Harmadrészt tavaly emlékeim szerint egész jól bírtam a napot, most viszont 2 óra után már hulla voltam (ehhez képest ott voltunk 7 órán keresztül, képzelhetitek, hogy éreztem magam az utolsó 5 órában...). Vagy csak nem emlékszem, hogy tavaly elfáradtam? Mindenesetre az, hogy Csabi nem hagyott nyugodtan állatokat nézegetni, nagyon leszívta az energiáimat (pedig voltam oly galád, hogy a gyerek után futkosást tipikusan Zsoltira hagytam - ez amolyan rossz szokásom).
És akkor ennek a tetejébe, nem az a kellemes, majd holnap kipihenjük magunkat érzés volt, ugyanis most nem szombaton, hanem vasárnap mentünk - tehát a "holnap" már munkanap volt (jó, ez igazából Zsoltinak rossz, nekem a gyerek mellett szinte minden nap egyforma).
Meg az időjárás sem volt olyan szép. Meg virágillat sem volt annyi (na ja, tavaly áprilisban voltunk, májusra azok a virágok már elvirágzottak).

Na most ez egy jó negatív hangulatú bejegyzés lett. Bocsi, kicsit kieresztettem a gőzt. Az biztos, hogy a közeljövőben eszem ágában nincs mégegyszer állatkertbe menni.
A barátokkal való találkozásra meg ki kell találni pihentetőbb módokat. Pl. zárt térben, ahol nem kell elfutkosni.
De azért hajrá, állatkert! :)