Szülinap Nr.2.

No igen, ezen is túlvagyunk. Csabi immáron kétéves nagyfiúként járja a világot. Remélem, ő is jól érezte magát a szülinapján, de én kifejezetten élveztem! (Na ja, Árkád-túra!)
Kapott rengeteg könyvet meg ruhát, és persze játékautót is, kivehető kisemberkékkel meg utánfutóval meg lendkerékkel. És a lényeg: lábbal hajtós kismotor - erre szépen megérett a nyáron, úgyhogy nagyon megérdemelte. Meg még torta is volt, de az tegnap elfogyott, úgyhogy most már hiába jönnétek utólag köszönteni.

Ja, és hogy mit tud egy kétéves? Idegenek szerint érthetően beszél. (Legalábbis Lukács Laci szerint biztos.) Elkezdett összerakni szavakat, úgyhogy a mondatkezdemények már megvannak. Ismeri a tárgyragot (pl. a "cici kesz"-ből már "cicit kesz" lett - a "kesz" természetesen a 'kérsz' szónak felel meg). Hajlandó átmászni az átmászós csövön - amin állítólag a császáros babák kevésbé szeretnek átmászni, mint a normál születésű babák -, amennyiben lelkesen hangoztatom, hogy az egy alagút (Svájcban volt néhány alagút, innen a nagy alagút-szeretet - igaz, az átmászós cső is Svájcban van). Jelzi, ha van kaka - sajnos ez esetben a múlt, jelen és jövő idő még nem vált szét a fejében, így sosem tudhatjuk, hogy már van, most épp készül, vagy majd lesz kaka, de idővel ez is biztos helyreáll. Néha rákéredzkedik a bilire, hogy aztán nagy vigyorgások kíséretében lekéredzkedjen róla. (Szóval szobatisztaság még messze, messze, messze...) Hajlandó megszeretni kortársat is (értsd ezalatt Mátét), kisebb játszás kíséretében. Játékstílusát tekintve egyre inkább hasonlít egy kisgyerekre, mint egy babára. Azért vannak még babás húzásai is. És 9 kiló 88 deka.