Svájc

Svájci kalandjaink rövid kivonata következik. Az elmesélendő cselekmények és a cselekvő személyek nem a képzelet szülöttei, hanem valóságalappal rendelkeznek. A események sorrendjére és mikéntjére viszont már nem tisztán emlékszem.

Elmentünk Svájcba nyaralni kedves barátaink Zsuzska és Marci meghívására. Ez remek ötlet volt. Már az elején rossz előjel volt, hogy pont induláskor Európa-szerte mindenféla hatalmas viharok dúltak, emiatt persze eleve 1 órás késéssel indultunk. A vonaton az egyik utitársunk meg szerette volna tudni, hogy Svájcba elég lesz-e a személyije, vagy leszállitják az osztrák-svájci határon. Megkérdeztük angolul a kalauzt, és azt válaszolta, hogy reggel 6-kor lesz a reggeli (amit örömmel hallottunk, hogy kapunk reggelit). Ezek után nem lepődtünk meg, hogy a légkondival kapcsolatos problémánkat sem igazán oldotta meg. A légkondival a fő probléma az volt, hogy létezett. Mindegy, reggel felébredtünk, letördeltük a jégcsapokat a fülünkről és vártuk a beígért reggelit. Mikor a reggelinek nevezzet aprócska sütit megkaptuk, Timi csak nevetni tudott.

Érkezéskor Zsuzska kijött elénk, beültünka kocsiba. Timi az anyósülésre én hátulra a két babaülés közé. Kicsit kényelmetlen volt, de hamar rájöttem, hogy egy rubik-kockán ülök, kiszedtem és elkezdtem kirakni, ezáltal hamar hányingerem lett. Mikor ezt közöltem Zsuzskával, ő nagyon ideges lett és azt mondta, hogy akkor beletapos és mindjárt megérkezünk. Ez végleg betett a gyomromnak és mivel nem ablak mellett ültem ezért összesen csak annyi döntési szabadságom volt, hogy merre irányítsam a sugarat. A többit nem részletezem.

Apropó Rubik-kocka: a vendéglátóinkkal kapcsolatban (a tisztánlátás végett) fontos megjegyeznem, hogy Maci nem rubik-kocka-és-logikai-játék-buzi, valamint olyan szó, hogy kendőbuzi nincs is.

Egy nap felmentünk a Rigire. Ez valami hegy. Vannak ilyenek Svájcban. Szóval autókázunk. Most előre ülök és Timi a csomagtartóba. (Megjegyzem valami rémes szag terjengett, de nem akartam cikizni vendéglátóink autóját). Ez jó ötlet volt, mert így hányingeremnek nyoma sem volt (nézek előre, egyenletes légzes, fejben háromjegyű számok szorzása és persze rubik-kocka kizárva). Pár perc, Timi sápadni kezd, baj van? Hányinger. Aha. Na jó, Timi előre ül, én pedig beülök a csomagtartóba, úgyis már jobban vagyok. Megérkezünk és kiderül, hogy most már mindösszesen egy fevonóval kell fellibegni egy hegyre, ahonnan fogaskerekűzni fogunk. Libegni. Ez király, mert Timi gyomra már kezdett volna rendbejönni. Mindegy induljunk. Szerencsére a felvonó tele volt (másik emberekkel), ezért nem kellett félni attól, hogy elesünk. Egyébként a babák nem szeretik a tömeget. Lehet, hogy a tömeg sincs oda az üvöltő babákért. Fogaskerekű. Nyugisabb. Megérkezünk, hideg van, de ez állítólag normális. Egyébként gyönyörű a kiltás. Elég szép az idő. Pelenkázunk. Eszünk, megtudom, hogy mi az a bratwurst - nem lesz tőle jobb az ember kedve. Babát etetünk, majd sétálunk a hegyen, felmegyünk a rádiótoronyig és kilátunk. Alant kecskék legelnek és kolompolnak. Még alantabb meg bocik. Jut eszembe: azelőtt azt hittem, hogy svájc az órák és bankok országa (esetleg csokik). Na és ezek a lüke svájciak mit hisznek magukról, hogy ők miknek az országa?: bociké. Minden szuveníren meg minden gyerekjátékon boci van. Nemzeti önkép. Biztos rühellik, hogy külföldön mindig csak a precizitás, pontosságot, órákat és bankokat emlegetik - mi megértjük őket, puszta meg gulyás ugyebár, mi megértjük.

Egyik este Marci vidáman rollerezik hazafelé. Majd hirtelen a kezével ideoda kezdi rángatni a kormányt, aztán elhajintja rollert, repül egy nagyot és puff. Aztán panszkodik, hogy fáj a keze. Nyámnyila alak. Két nap múlva azért elmegy orvoshoz és begipszelik. Ideiglenes kötés, de a végleges 6-8 hétig fenn lesz. Persze így nem lehet dolgozni, és mivel én segítőkész vagyok megállapodunk, hogy legalább a következő héten én járok helyette dolgozni a gyárba. Erről viszont nem írhatok többet, mert ott minden titkos.

Találkoztunk Johannáékkal is, Albert, Lóri és Nándi nagyon aranyosak. Voltunk a köteles játszótéren. Azért köteles, mert itt svájcban államilag kötelező ide bizonyos időközönként lehozni a gyerekeket, hogy itt legyenek.

A másik ismerősök, akikkel összefutottunk pedig a Lukács Lackók és Kata volt. Az tűnt fel, hogy ők valahogy mindig arra sétálnak. Pl egyik nap megyünk a Rajna vízeséshez, hát indulás előt pont arra sétáltak Lackók. Viszzajövünk a vizesés-kirádulásból és 2 perc múlva csengetnek - az egész Lukács család arra sétál. Persze kiderült, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy a Google bewebkamerázta egész Svájcot és így egy Google alkalmazott bármikor megnézheti, hogy mi történik svájc teszőleges pontján. (Ezt a titkos infot onnan tudom, hogy egy hétig ott dolgoztam.)

A Rajna vízesés is jó buli volt. Érdekes, hogy az autóút során senki nem lett rosszul. A vízesésnél sétahajókáztunk egy kicsit. Az a tapasztalatom, hogy miközben a vízesés csobog Csabi fejére, nehéz megvígasztalni. Még kölesgolyóval sem lehet, ami azért elég durva!

Valamelyik nap Johannával és a fiaival bementünk Zürichbe, kicsit városnézni, sétálni és a Googleba ingyenebédelni és körbesétálni. Úgy döntöttünk, hogy ne kelljen a hét hátralevő napjain otthon főzni, ezért mindenféle zacskókba elraktunk magunknak mindenféle kajákat.

Volt olyan nap, hogy az eső miatt nem nagyon mentünk sehova. Volt, hogy meglátogattuk Katát, majd elmentünk a szomszédos falu parkjába pihengetni. Itt engem kétszer ért baleset. Először mikor kihoztam a nyugágyakat a tárolóból és közben becsípték az ujjamat, a másik viszont akkor történt, mikor visszavittem a nyugágyakat a tárolóba, ekkor ugyanis a nyugágyak becsípték az ujjamat.

Már itt a blogon is szóba került, hogy Csabi tanul angolul. Zsuzskával ez többször szóba került, hogy ő bár ezzel nem ért egyet, nem akar lebeszélni minket róla. Timivel mi is ilyen toleráns állásponton vagyunk: nem szeretünk vitatkozni. Ezért egyszerűen csak fejbevágtuk Zsuzskát, megkötöztük és levittük a mosókonyhába és megtanítottuk Mátét svájcinémetül.

Egyébként nem csak Marcit érte baleset, hanem Zsuzskát is. Konyhai munka közben Máté bekapcsolta a sütőt, hogy kicsit megmelegítse a finom rétest. Mikor Zsuzska felvette a megmelegedett finom rétest a főzőlapról, akkor az már meleg volt, mert Máté megmelegítette, hogy meleg legyen a finom rétes. Ezt a szituációt a tányér túlreagálta: megégette Zsuzska kezét majd darabokra tört (illetve Zsuzska szerint a sorrend nem világos, és igen valószínű, hogy a tányér valójában csak akkor forrósodott fel mikor Zsuzska ránézett a sütőre és látta, hogy a sütő vöröslik. Ez persze nem meglepő, egyszerűen arról van szó, hogy ebben a pillanatban omlott össze a tányér hullámfüggvénye (nyilván ezért is tört össze).)

Ettől kezdve Zsuzska keze is hanszálhatatlanná vált (Marci ugye gipszben). Úgyhogy Timi bevállalta, hogy akkor ő vezeti a háztartást miközben ugyebár én bejárok dolgozni Marci helyett. A legteljesebb jószándékunk mellet Marcit kirúgták az általam végzett munka minősége miatt és Timi keze alatt a lakás viszonlyag gyorsan lakhatatlanná vált. Hozzá kell tennem, hogy ez nem teljesen a mi hibánk, ugyanis mindhárman (Csabi is, aki persze vállata, hogy játszik Máté helyett) megfelelő időpillanatokban be-belázasodtunk és rossz volt a gyomrunk.

Ja és nekem a végén fokozatosan elment a hangom, valamint csak gyógyszerek tartottak életben, ezért mikor az iszogatós fiú-pletykapartin Laci és Marci iszogattak, én csak limonádét ittam. Megjegyzem, mivel Laciék előző nap érkeztek vissza Svájcba, ezért enni is csak mustáros-májkrémes puffasztott rizs lehetett. Fincsi.

Egyébként amellett, hogy a felnőttek mind lesántultak, megbetegedtek és lebénultak, szóval emellett Máté és Csabi viszonylag egészségesen jókat játszottak, barátságban, szeretetben.

Hazafelé is hideg vonaton utaztunk, erre persze már számítottunk, úgyhogy alaposan felöltöztünk, és így igen érdekes volt Magyarországon kánikulába érkezni. Megjegyzem nekem jót tett a meleg, ugyanis egészen addig amíg ki nem szálltunk a vonatból, erősen fájt a torkom - miután leszáltunk pedig mintha elvágták volna.

Összességében jól éreztük magunkat és bármikor szívesen újra végigcsinálnánk ezeket a dolgokat, akár kétszer is.