Mindenféle összefoglalók már megint - nyár, ovi, egyebek

Nyár

Szóval volt egyszer egy nyár... A Szélrózsáról már írtam, a nyaralást meg már emlegettem. Ez utóbbi Abdán volt, egy hét édeshármasban, némi Győrrel, Pannonhalmával, 3 éves szülinappal, simogatható cicával és egyszemélyes kerti tenisszel fűszerezve. (Ilyen izét még sosem láttam, de nagyon élveztem. Mivel épp fájt a csuklóm, ezért életemben először sikerült valamiben bal kézzel jobbnak lennem :D De azért jobb kézzel is nyűttem az ütőt. Egész jól ment, tök hamar belejöttem, pedig soha életemben nem teniszeztem. Ja, hát ez csak ilyen egyszemélyes tenisz volt.) Csabi azóta is emlegeti, hogy mi volt Abdán, pedig eltelt azóta közel másfél hónap.
Az augusztus 20-ai hosszú hétvégét Szálkán töltöttük. Ott is jó volt, Csabi azt is emlegeti. Igaz, mivel oda csak két éjszakára mentünk, nem igazán foglalkoztunk a bababarát jelleggel - egy hetet nem tudtunk volna kibírni olyan pici helyen gyerekestül.
Ja, a kettő között meg voltunk Veszprémben - 15 éve, hogy az általános iskolai osztályom befejezetté nyilvánítódott, és gondoltuk (mármint én gondoltam, mert én vetettem be az ötletet), ideje lenne kicsit megnézni, ki hova fejlődött az elmúlt másfél évtized alatt. Majdnem mindenki el tudott jönni (talán 3-4 ember hiányzott), és úgy éreztem, mintha nem maradt volna ki 15 év a társaság életéből. Egyszerűen minden várakozásomat felülmúlta a találkozó! (És innen üdvözlöm Dórit, aki bevallotta nekem, hogy olvassa ezt a blogot...)
Aztán Veszprémből átugrottunk Széplakra, anyuék akkor kezdték a nyaralást, úgyhogy kicsit családoztunk, balcsiztunk (de aznap már jöttünk is haza). Ebben az volt a szép, hogy Csabi előző héten szedte be a fosós-hányós nyavalyát (az én hibám, minek vittem Vincét látogatni...), és Zsolti pont vasárnapra lett beteg, így aznap szépen tovább is adta a fél Hegedűs-rokonságnak - konkrétan annak a felének, aki ott volt Széplakon. Anyu utólag mondta, hogy az egész bandán végigment a kórság. Bocsi, ha valakinek emiatt volt rossz a nyaralása. (Egy nap nem a világ, attól Széplak még Széplak!) Én hétfőre lettem nyavalyás, de a hányós részt megúsztam.
Szóval nagyjából ilyen volt a nyár. Azt hiszem, évek óta a legjobb nyaram volt. Nem tudom, miért, de most egyszerűen tudtam élvezni mindent: hogy kánikula van (hiába minden ellenkezés, a nyár az úgy nyár, ha kánikula van, ezen ne tessék dühöngeni!), hogy utazgatunk ide-oda (imádok vezetni, még akkor is, ha kiakaszt, hogy még mindig egyedül az én felelősségem a vezetés), úgy általában, hogy nyár van. Tényleg nagyon jó volt. (Zsolti persze a végére unta a sok utazást, de ő eleve mindig másképp állt hozzá ahhoz, hogy mire való egy nyár.) Persze, nem volt annyira tömény, mint kamaszkorom nyarai, de a felnőtt koromhoz viszonyítva eléggé hasonlítható a régiekhez.

Ovi

Augusztus közepén Csabi megkezdte az ovit. Azóta is nyűvi kitartóan. Reggelente egyre kevésbé görbül le a szája, amikor oda kell menni, délutánonként egyre kevésbé akar hazajönni. Az oviban rengeteget eszik, állandóan mindenből repetázik. Ebéd után szépen alszik. Már elkezdett együtt játszani a többiekkel, legfőképpen csajozik. (No, ez nem az ő hibája, Luca hálózta be, de úgy tudom, Sára is bejött már a képbe.) Itthon emlegeti az ott tanult dolgokat. Pl. a "Jó étvágyat" után automatikusan mondja, hogy "Köszönjük szépen, viszont kívánjuk." Ugye, ismerős? Zsoltival megállapítottuk, hogy ez mindkettőnknél volt annak idején. A másik, amit Csabi kitartóan mondogat (vagyis énekel): "Hands on the laps, hands on the laps, everybody put your hands on your laps." Mindezt olyan kiejtéssel, hogy egy angol szülő valószínűleg megértené. És az ölébe teszi a kezét. De már újabb angol mutatványokkal is előállt, tegnap az "open, shut" kifejezést mutatta be nekünk itthon, a karját nyitva és csukva. Ma meg mintha a "hand on your sides" mondatot hallottam volna, de ebben még nem vagyok biztos. Lehet, hogy továbbfejlesztik? Asszem, örülök neki, hogy angolos oviba irattuk. :)
Egyébként két "fenyegetés" volt, amivel mindenki jött nyáron, amikor megtudta, hogy Csabi ovis lesz. Az egyik, hogy az oviban összeszed majd mindenféle betegségeket. A másik, hogy ha látja a többieket vécézni, akkor ő is két hét múlva szobatiszta lesz. Egyik sem jött be. (Annak örülök, hogy némi aprócska taknyot leszámítva a fiam tökéletes egészségnek örvend, de annak, hogy még mindig havi ötezer forint pelusra megy el egy három éves nagyfiúnál, már kevésbé.)

Egyebek -1

Az osztálytalálkozó előtt megfáztam. Egy teljes napig fogalmam nem volt róla, hogy el tudok-e egyáltalán menni az általam kezdeményezett eseményre, de azért szerencsére aznapra jobban lettem annyira, hogy vállaltam az utazást. (Betegen vezetni mégsem annyira buli.) Aztán gyorsan túl lettem a nagyján, egy kis köhögés maradt csak, ami tapasztalatom szerint 2-3 hét alatt el szokott múlni. Nos, a mostani köhögés 2-3 hét múlva elkezdett bedurvulni. Az elmúlt heteim arról szóltak, hogy orvosokhoz mászkáltam. Nem vagyok egy nagy orvos-párti, pláne nem a hülye antibiotikumaikkal, de egy durva hörgőgyulladás - vagy mi a franc ez - szövődményeit mégsem akartam bevállalni, úgyhogy kénytelen voltam rábízni magam az orvostudományra. Meg mellette persze homeopátia, aromaterápia, ayurvéda, gyógyteák, és az idegrendszeremhez mérten pihenés. Igazából nem is a köhögés a legnagyobb gond, hanem hogy emiatt úgy fáj az oldalam, hogy volt olyan nap, amikor mozdulni alig bírtam. Na és persze mindenből kimaradtam, az ismerősökkel való találkozókat le kellett mondani (pedig Zsuzskáék nem jönnek olyan sokszor haza, hogy ez a találkozó gond nélkül pótolható lenne), a nyáron megkezdett jóga tanulmányaimat félbe kellett hagynom, mert még a jóga is rosszat tesz a fájásomnak, sokszor már feküdni sem bírtam, mert sehogy sem volt jó, szóval komolyan kiakasztó volt az egész. Néha úgy éreztem, hogy javulok, de aztán mindig kiderült, hogy mégse. Most talán eljutottam oda, hogy már a második napja érzem a javulást egyhuzamban, szóval talán tényleg rendbe jövök. Azért szerdán még visszamegyek a háziorvoshoz kontrollra, de ha jól leszek, akkor a pénteki tüdőgondozós kontrollt inkább kihagyom. (Lassan világítani fogok, annyit röntgenezték a tüdőmet, nem akarok több sugárzást magamnak.)

Egyebek - 2

Úgy néz ki, bármily nehéz is volt az állásinterjúkat összeegyeztetni a betegségemmel, jövő hétfőtől mégis dolgozni fogok. Remélem, jó lesz, mert azért elég régóta nem dolgoztam már, szóval nagyon nem vagyok benne a gyakorlatban, és régi tapasztalataimból okulva nem akarok olyan munkát végezni, amiben szarul érzem magam. De erről most egyelőre többet nem tudok írni, majd ha már tényleg ott tartok, akkor lehet, hogy beszámolok.

Egyebek - 3

Van még valami? Most nem jut eszembe. Szóljatok, hogy mire vagytok kíváncsiak.